Vári György

A képzelet segít megértenünk, hogy mi történt velünk és mit kezdhetünk vele, a játék és az önirónia, mindez együtt segít visszatérnünk mégis az édenkertbe, megfordítani az időt, mintha mi is játszhatnánk vele, akár az Isten.Vári György, a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség rabbijának jom kipur alkalmából született írása.

Semmi meglepő nincsen ugyan az antiszemitizmus-parában, de az ellene folytatott „küzdelem”-hez éppenséggel nem járul hozzá. Az antiszemitizmussal ijesztgetés könnyen válhat az önigazolás eszközévé, a bezárkozó bizalmatlanság hivatkozási alapjává, a legrosszabb közösségi reflexeket idézheti elő.

Ez a történet figyelmeztet minket: a judaizmus teokratikus anarchizmus voltaképpen. Hogy a zsidó lényege az, hogy soha ne hajoljon meg e világ hatalmai előtt, és minden evilágból származó hatalom: por, semmiség. Semmi hatalmat senkinek, mert minden hatalom a Seregek Uráé és senki másé. (Ki Tiszá hetiszakasz – 2Mózes 30:11–34:35)

Semmi sem bosszantóbb és unalmasabb az állandó köldöknézésnél, viszont jobb még az elején túljutni a kérdésen: kik azok a zsidók és nem zsidó magyarok, akiknek épp így, „zsidókként” és „magyarokként” kéne együttműködniük.