Kocsis Katica

A holokauszttal foglalkozó diskurzusokban a megtörténteket leginkább az áldozatok vagy az elkövetők szemszögéből értékelik, a meghurcolások és megsemmisítés felelősein és elszenvedőin van a hangsúly, és csak kevés szó esik azokról az egyénekről, akik vállalták a kockázatot embertársaik megmentéséért, pedig az ő szerepük is jelentős a népirtás kontextusában. A Megismerni és felismerni elnevezésű konferencián Dr. Annamaria Orla-Bukowska, a krakkói Jagelló Egyetem professzora előadásában éppen ezekre a kivételes emberekre hívta fel a figyelmet.

Kovács Mónika szerint a holokauszt feldolgozása azért olyan nehéz, mert egy asszimetrikus agresszió zajlott le, ahol az egyik oldalon csak áldozatok, a másikon pedig csak elkövetők szerepelnek. Embermentők, elkövetők, be nem avatkozók és a kollektív emlékezet című előadásában azonban arra is rávilágított, hogy a két oldal kollektív emlékezetét közös nevezőre  lehet hozni, amelyben fontos szerepe juthat az embermentőknek is. A „Megismerni és felismerni” – embermentő magyarok üzenete a 21. századnak című konferencián jártunk.

A háború utáni években a tragédiák okozta sokkhatás miatt lehetetlen volt a holokausztról való beszéd, a 70-es évek erősen mitizálta a holokausztot, múlni nem akaró múltként tekintett rá, az elmúlt években viszont a holokauszt múlt idővé, történeti ténnyé lett, így a tét immár annak a generációnak a megszólítása, amely képtelen a tanúság el- és befogadására. Nemzedékek és emlékezet sorozat a Bálint Házban.