Kelemen Katalin rabbi + Szim Salom

„Napjaink történelme arra figyelmeztet bennünket, hogy nem vállalható egy olyan kétpólusú gondolkodás, amely szerint MI vagyunk Jákob: a fortélyosan szelíd intellektuel, szemben a MÁSIK-kal: a vörös-véres, primitív Ézsauval, a mindenkori ellenséges nemzet jelképe válik. Sokkal inkább igaz az, hogy mi vagyunk mindkettő.” Hanuka alkalmából Kelemen Katalin, a Szim Salom rabbija írását olvashatjátok.

Jom Kippur a kapcsolatról szól, a szerető kapcsolatról. Az a dilemma, amivel talán a legtöbbet küszködünk egész felnőtt életünkön át: egyfelől az önmegvalósítás, önkibontakoztatás, önbeteljesítés célja, másfelől önzetlenül szerető, önfeláldozó, gondoskodó kapcsolatban élni valaki mással, másokkal. E két cél sokszor összeegyeztethetetlennek tűnik. Kelemen Katalin rabbi dróséja, Jom Kippur 5775

„Ebben az évben biztos nem vagyok egyedül azzal a nyomasztó gondolattal, hogy a világ körülöttünk nem hogy nem fejlődik, hanem rohamosan romlik. (…) Mindezek okán, akármennyit is tépelődtem az idei drósém témaválasztásán, arra jutottam, hogy nem lenne hiteles, ha nem beszélnék a csüggedésről.” Ros HáSáná-i gondolatok Kelemen Katalin rabbitól 5775-re

Igaz lenne-e az, hogy őseink ingyen hallal tömték degeszre hasukat Egyiptomban? Nem inkább a megszépítő nosztalgiáról van-e szó, amely a sivatagi vándorélet lelket kiszárító egyhangúsága, unalma és bizonytalansága közepette felértékeli a múltat? Nemcsak társadalmi közérzetünkben, hanem életünk más szféráiban is megfigyelhetjük, hogy a biztonság, a kiszámíthatóság önértékkel bír. (Beháálotchá hetiszakasz)