Darvas István rabbi

Hosszú időn át a fehér az ünnep színe volt, később azonban megváltozott a jelentése és a gyász színe lett. A Széder estén is szerepet kap a fehér, hiszen a szédert vezető férfi kitlit visel, ezért felmerül a kérdés, hogy vajon gyászt, vagy örömöt sugall-e?

Vajon képes-e az egyén egyedül betartani a Tóra minden szavát? Vajon szükség van-e rá, hogy erre törekedjen vagy valami többre? Az egyéni felelősség vagy a közösség iránti elkötelezettség a fontosabb?

Az egyik legfontosabb tanítása bölcseinknek, hogy a micváknak nincs evilági jutalma. Ez leginkább arra hívja fel figyelmünket, hogy nem vagyunk, nem lehetünk kereskedelmi kapcsolatban az Örökkévalóval.

Jákob ketté osztotta táborát, amikor Ézsauval találkozott, hogy háború esetén legalább az egyik maradjon meg. Hitler hatalomrajutásakor az 1930-as évek kiemelkedő rabbija Hitlert Ézsauhoz hasonlította, és kizárta, hogy bárki ki tudja pusztítani a zsidókat.

Bölcseink szerint a Luz szimbolizálja a szellemi és a fizikai világ találkozását, és éppen emiatt táplálható egy olyan étkezés segítségével, melynek ideje a szombat kimenetele után, vagyis a szent és profán találkozásakor van.

„A békéhez vezető út sokkal kedvezőbb, mint a háború útja”, mondta utolsó beszédében Jichak Rabin, akinek a jövő héten lesz halálának 10. évfordulója. Ehhez kapcsolódik a hetiszakasz azon része, amely Ábrahám és Ávimeleh szövetségkötéséről szól.

Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni?

Miért Tisri, és miért nem – a kivonulás hónapjában, tavasszal – Niszan havában kell sátrakban laknunk, teszik fel a kérdést a zsidó bölcsek.

A megtérés lehetősége egyebek közt választásaink jelentőségére hívja fel a figyelmet, ahogyan a következő vers is: „Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat”.

Darvas István Tóra kommentárja Deutsch főrabbi temetése napján.

Körkérdés a menekültügyről. Ismerjük egyrészt az idegenek befogadásáról szóló tórai parancsot és az európai liberális értékrendet, másrészt viszont sok magyar zsidóban ott munkál a félelem a nyugat-európai zsidók ellen is elkövetett merényletek miatt. Vajon hosszú távon nem fordul-e ellenük is, ha most szolidárisak? Szerkesztőségünk érzékelte ezt a dilemmát, ezért megkérdeztük a zsidó közösség prominens szereplőit, milyen választ adnak a kétségekkel küszködőknek. Most Darvas István rabbi válaszát adjuk közre.

Nem szabad ragaszkodnunk a vitatkozáshoz, hiszen Mózes is figyelmen kívül hagyta a számára joggal járó kóvedet, és ő ment el békülni a lázadókhoz, nem pedig fordítva.

Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj felhívja figyelmünket a tényre, miszerint a „Szináj pusztájában” (במדבר סיני) szavak számértéke megegyezik a „békében” (בשלום) szó számértékével, mindkettő 378. Mire emlékeztet minket ez Sávuot előtt?

Rabbi Simon ben Joháj mondja: három értékes ajándékot adott Isten Izraelnek és mindet csapásokkal kísérve, ezek azok: a Tóra, Izrael földje és az Eljövendő Világ.

A testvéri szeretetről, amit jó lenne magától értetődőnek gondolni: Áron és Mózes kapcsán írja a midrás: „Vajha, úgy volnál, mint testvérem nekem” (Énekek éneke 8:1). Miféle testvér? A Világ teremtésének kezdete óta azt láthatod, mind a mai napig, hogy a testvérek gyűlölik egymást. Káin gyűlölte Ábelt és megölte, Ismáel gyűlölte Izsákot és meg akarta ölni, Ézsau gyűlölte Jákobot és végezni akart vele, a fivérek gyűlölték Józsefet, miféle testvérről beszélsz?

Rabbi Meir szerint mindenkinek olyan munkát kell választania, amely lehetővé teszi, hogy minden nap jusson elegendő ideje a Tóra tanulmányozására. Való igaz, hogy a Tóra életünk minden időszakában olyan szellemi és lelki hátteret adhat, amely lehetővé teszi, hogy sikeresebben evickéljünk át a hétköznapokon.

Az elkövetkező időszakban viszonylag sok bort fogyasztunk majd, elég csak a két Széder-este összesen nyolc poharára gondolni. Már a Talmud is megjegyzi – Rabbi Jehuda kapcsán – hogy ez nem mindenkinek könnyen teljesíthető előírás, hiszen a jeles rabbi olyan nehezen bírta a bort, hogy egészen Sávuotig borogatta a homlokát.

Rabbi Jichák ben Mose Árámá szerint a viták többsége szombaton tör ki, mivel az emberek ilyenkor nem dolgoznak, nem kereskednek, hanem kisebb csoportokban gyülekeznek, hosszabb időt töltenek együtt, és ez lehetőséget ad a máhlajke kialakulására.

A „heszter pánim” (rejtőzködő Isten) koncepciója a monoteizmus legfejlettebb változatának mondható, ennek a gondolatnak a belsővé tétele jelentette a zsidó nép fennmaradásának zálogát. Ez tette lehetővé az újrakezdést a Szentély pusztulása után, ez adott erőt a vándorláshoz, a pogromok túlélőinek remény forrásává lett és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Izrael állam megszületésekor egy majd’ kétezer éven át őrzött álom beteljesüléséhez vezetett.

A Talmud azt tanítja, hogy „egy igaz ember feltételes átka, akkor is megvalósul, ha a feltétel nem következik be”.

Ha Isten kiadta a parancsot, hogy minden nemzedék számára kötelesség Szentélyt építeni, akkor hogy lehet, hogy az elmúlt évezredekben egyetlen nemzedék sem tett kísérletet sem a micva végrehajtására?