VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy GENERÁCIÓ

Folytatódik a Justus Pál-beszélgetések sorozat a Bálint Házban! Kortárs művekről, filmekről, irodalmi alkotásokról és bennük megjelenő társadalmi kérdésekről beszélget K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, kritikus az alkotókkal és a téma szakértőivel.

Időről-időre megkapja egy-egy film azt, hogy: generációs alkotás. Ez annyit tesz, hogy kifejezi az akkori ifjúság általános életérzését, a tettre készséget és tenni akarást éppúgy, mint az enerváltságot, a lemondó visszahúzódást. A magyar filmtörténetből a fényes szelek vagy a “nem akarok állni, ha futnak a percek” tenni akarásától a “nem akarok futni, ha állnak a percek” rezignáltságáig sok példával lehetne illusztrálni a fenti tételt. No, de van-e egyáltalán nemzedék? Ki lehet-e fejezni általánosan egy generáció érzéseit? Mit jelent a szociológia számára e kifejezés, és hogyan képes reflektálni erre a film?

Ilyen kérdésekre keressük a választ vendégeinkkel,

» Éber Márk szociológussal,

» Hirsch Tibor filmtörténésszel és

» Vida Katalin pszichológussal.

A sorozatról

Justus Pál (1905-1965) neve hallatán a többség számára az ugrik be, hogy 1945 után szociáldemokrata politikus volt, pártja baloldalán állt, s a Rajk-per VIII. rendű vádlottjaként elítélték. E beállítás nem téves, de leegyszerűsítő.

Justus 1923-ban érettségizett a Kölcsey Gimnáziumban, 1925-ben Fekete ormok alatt címmel kis kötetet adott ki, majd a rövid életű Együtt című lapban tudósított a munkáskultúra egyes eseményeiről, kiváltképp az akkor meginduló szavalókórusokról. Vagyis a költészet mellett aktivista tevékenységet is folytatott. 1928-ban csatlakozik a Kassák Lajos égisze alatt épp formálódó Munka-körhöz, s a társaság egyik intellektuális központjává válik. Vas István a Nehéz szerelem-ben olyképpen fogalmazott, hogy Justus volt a kör első számú (!) költője. 1930-ban Az útak éneke címmel újabb, élénk kritikai visszhangot kiváltó kötetet publikál, majd költőként hosszú időre elhallgat; egyre intenzívebben foglalkozik társadalomkritikával és politikával. Az 1942-ben írt A szocializmus útja: az osztályháború új feltételei című munkája csak a a háború után jelenik meg, egyebek mellett Lukács György és Szabó Lajos ír róla bírálatot. A háború alatt munkaszolgálatos Borban, majd – mint fentebb utaltunk rá – aktívan politizál. Az 1949 és 1955 között börtönben töltött idő – ha lehet – még a munkaszolgálatnál is jobban össztöri; erről tanúskodik a Hét év börtön és harmincnyolc sor című, posztumusz gyűjteményes kötetében megjelent ciklusa. A Rajk-per margójára írt, Dreyfus Pál az Ördögszigeten című szatirikus tárcájában Mérei Ferenc barátját, Justus Pált – Dreyfushoz hasonlóan – egy koncepciós politikai peren belüli antiszemitizmus áldozataként jeleníti meg. A börtönt követő években Justus visszavonultan él, műfordítóként dolgozik, Shakespeare szonettjeinek fordítójaként nemzetközi elismertséget szerez. Nem sokkal megjelenése után, Igazak ivadéka címmel átültette magyarra André Schwarz-Bart Le dernier des justes című világhírű holokauszt-regényét. Nehéz nem észrevenni a francia juste, “igaz”, “helyes” jelentésű szó és a latinos justus alak közötti párhuzamot. A művészet- és a társadalomkritikai gondolkodás metszéspontjában álló művek kötetlen megbeszélésére invitáló sorozatunkat a költő, társadalomkritikus, ideológus és műfordító Justus Pál emlékének ajánljuk.

 Jegy

Belépőjegy: 900 Ft
Bálint Ház Tagsági Kártyákkal, nyugdíjasoknak: 700 Ft.
Bálint Ház Hűség Kártyával ingyenes.
Középiskolás diákigazolvánnyal és a kísérő tanároknak ingyenes.
Sajtójegyért kérjük, hogy regisztráljanak a [email protected] címen.