A második világháborút követően a háborús- és népellenes bűntettekkel gyanúsítottak ügyét egy különleges intézmény, a népbíróságok vizsgálták. A népbírák a politikai pártok által delegált, jogi végzettséggel általában nem rendelkező személyek voltak. Feladatuk közé tartozott olyan élet-halál kérdésekben is döntést hozni, mint például a korszak jelentős színészének – többek között a Nemzeti Színház, a Színművészeti Akadémia és a zsidótörvényeket kiszolgáló Színészkamara vezetőjének -, Kiss Ferencnek az ügyében.
Kiss Ferenc bizonyos értelemben csupán a kor elvárásainak tett eleget: nem ölt, nem kínzott meg senkit, egyszerűen “csak” kiszolgálta a rendszert, amely munkát, megbecsülést, és pozíciók garmadáját biztosította számára.
Bűn, vagy túlélési taktika belesimulni az éppen aktuális rendszerbe? Meddig tart kiszolgálni az eszméket, és honnantól épülnek be azok az egyén személyiségébe? Megteheti-e, feladata-e egy korszakos színésznek, hogy politikailag állást foglaljon és elfogadja a felkínált pozíciókat? És vajon mennyiben jellemzi az igazságszolgáltatást a bosszúállás-, és mennyiben a megtörtént események feldolgozásának szándéka?
Ezen kérdések és továbbgondolásuk nyomán készült a Stúdió K Színházban az Ítél a nép című dokurevü.
A(z) Stúdió “K” Színház előadása