Hogyan emlékeznek az emlékművek? Emlékezetpolitikai séta Rényi Andrással

Az új szimbolikus politika kiemelt helyszíne az átépített Kossuth tér és a Duna-part József Attilával és Pauer Gyula cipőivel. A séta során bejárjuk a környék fontos helyeit és a helyszínen beszélgetünk arról, hogy hogyan is emlékeznek az emlékművek – mitől jó és mitől rossz egy szobor ,és hol a helye annak a nézőnek, aki igyekszik komolyan venni, hogy az ő dolga az emlékezés? Nemzedékek és emlékezet előadás-sorozat és kiállítás.

A Szabadság-téri emlékmű körül fellángolt heves és elhúzódó konfliktus meglepő élességgel mutatott rá arra, hogy bár látszólag napi szinten nem húsbavágó, mégis milyen horderejű kérdés egy társadalom helyes önismerete és történelmi emlékezete. Az utóbbi néhány évben a Magyarországon berendezkedő NER új alapokra igyekszik helyezni történeti legitimációját, ami látványos nyomokat hagy a köztereken is. Az új szimbolikus politika kiemelt helyszíne az átépített Kossuth tér és a Duna-part József Attilával és Pauer Gyula cipőivel. A séta során bejárjuk a környék fontos helyeit és a helyszínen beszélgetünk arról, hogy hogyan is emlékeznek az emlékművek – mitől jó és mitől rossz egy szobor ,és hol a helye annak a nézőnek, aki igyekszik komolyan venni, hogy az ő dolga az emlékezés?

Az emlékezés felelősség. Jelentős életeseményeinket, családi legendáinkat, közösségünk, városunk, országunk dicsőséges pillanatait és traumáit meg kell őrizni, és folyamatosan karban kell tartani. De ki végzi ezt a munkát? Kinek a dolga az emlékezés, és az emlékeztetés? Ki törli le a port a korábbi események mozdulatlanná merevedett képeiről, hogy a múlt történetei érthetőek legyenek a mában? Kinek a feladata, hogy a következő nemzedékeknek a megfelelő szavakkal adja át ezt a tudást, hogy az övék lehessen, és hogy ők is tovább adhassák? Nekünk, mindannyiunknak. Akár csak jó kérdésekkel. A hittel, hogy újra és újra el kell mondani mindent, újra és újra kicsit másként.

A Bálint Ház nyolc részből álló, és a megszokottól némileg eltérő előadás-sorozatot indít e célból. Művészeket kértünk fel, hogy a maguk eszközeivel vegyenek részt ebben a közös emlékezet-munkában, s a sorozat zárásaként a közben megalkotott új műveiket mutassák be egy kiállításon. A holokauszt témája ezúttal közös tanulás után, a művészek saját nyelvén nyer új, az emlékezésre ma alkalmas formákat. Előadóinkat, Titeket és Őket hívjuk segítségül egy közös emlékezet-nagytakarításra. Ideje van. Mindig az lesz.