György Péter: A holokauszt paradigma átalakulása a hidegháború vége, 1989 után

György Péter őszi évadunkat nyitó előadása a holokauszt értelmezéstörténetét vizsgálja 1989, azaz a hidegháború után. Részben arról lesz szó, amit a kiváló történész, Alon Confino úgy írt le: ‘Holocaust is over’, azaz a holokauszt múlt idővé, történeti ténnyé lett az elmúlt években.

György Péter őszi évadunkat nyitó előadása a holokauszt értelmezéstörténetét vizsgálja 1989, azaz a hidegháború után.

Részben arról lesz szó, amit a kiváló történész, Alon Confino úgy írt le: ‘Holocaust is over’, azaz múlt idővé, történeti ténnyé lett az elmúlt években. Emellett az előadás tárgyalja a holokauszt és más genocídiumok összefüggésrendszerét, hogy hogyan lett a holokauszt egyike ezeknek, miként változott a kutatási, muzeológiai horizont.

Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, részben összefüggésben, ott van a holokauszt változó topográfiája: a kelet európai események előtérbe kerülése, az ugyancsak a posztszovjet állapotoknak köszönhetően. Vagyis szó esik majd a keleti front, a szlávok ellen viselt háború és az Endlösung közötti szoros összefüggés kérdéseiről is. Nem történettudományi előadás lesz, hanem az emlékezet alakzatainak politikai feltételrendszerének áttekintése – lehetőség szerint sok illusztrációval, kérdéssel.

A program a Nemzedékek és emlékezet előadássorozat és kiállítás keretében valósul meg.

Az emlékezés felelősség.Jelentős életeseményeinket, családi legendáinkat, közösségünk, városunk, országunk dicsőséges pillanatait és traumáit meg kell őrizni, és folyamatosan karban kell tartani. De ki végzi ezt a munkát? Kinek a dolga az emlékezés, és az emlékeztetés? Ki törli le a port a korábbi események mozdulatlanná merevedett képeiről, hogy a múlt történetei érthetőek legyenek a mában? Kinek a feladata, hogy a következő nemzedékeknek a megfelelő szavakkal adja át ezt a tudást, hogy az övék lehessen, és hogy ők is tovább adhassák? Nekünk, mindannyiunknak. Akár csak jó kérdésekkel. A hittel, hogy újra és újra el kell mondani mindent, újra és újra kicsit másként.

A Bálint Ház nyolc részből álló, és a megszokottól némileg eltérő előadás-sorozatot indít e célból. Művészeket kértünk fel, hogy a maguk eszközeivel vegyenek részt ebben a közös emlékezet-munkában, s a sorozat zárásaként a közben megalkotott új műveiket mutassák be egy kiállításon. A holokauszt témája ezúttal közös tanulás után, a művészek saját nyelvén nyer új, az emlékezésre ma alkalmas formákat. Előadóinkat, Titeket és Őket hívjuk segítségül egy közös emlékezet-nagytakarításra. Ideje van. Mindig az lesz.

Előzetes

2014.09.30. ■ Toronyi Zsuzsa ■ Száraz tények vagy élményszerű bemutatás? A holokauszt múzeumi reprezentációja.

2014.10.14. ■ Turai Hedvig ■ Ábrázolni vagy nem ábrázolni?

2014.10.28. ■ Junghaus Tímea ■ A roma holokauszt emlékezete

2014.11.11. ■ Hernádi Miklós ■ Lehet-e a versenyhátrány zsidó identitásképző mozzanat a XX. század magyarországi képzőművészetében? Három időszelvény: 1900-1910, 1930-1940, 1960-1970.

Résztvevő művészek

Alpern Bernadett ■ Chilf Mária ■ Kállai András ■ Kállai Henrik ■Rácmolnár Sándor ■ Roskó Gábor ■ Szabó Eszter Ágnes ■ Szász Lilla ■ Wechter Ákos