A város, ami összeköt

Korunk városa egyszerre a szabadság és a jólét, de az igazságtalanság és a nyomorúság szinonimája is. Ahogyan valaha fékezhetetlen hatalmú uralkodók jutalmazták és büntették a városlakókat, ma politikusok törnek pálcát felettünk és a történelem homályába vesző nevek némelyike újra gazdára talál.

A város évszázadok óta a szabad és független polgári lét eszményének szimbóluma. Egykor – a történelem kezdetéig visszatekintve -, Istenek teremtették és rombolták földig falaikat. Neveiket máig őrzi az emlékezet; a Szent város, az Örök város, a Bűnös város. Az aztékok romvárosát „az Istenek helyének” (Teotihuacán)  nevezték, „A hely, ahol az emberek istenekké válnak”. A legenda szerint összegyűltek az Istenek és tanácsaikkal segítették a város megalapítását.

Korunk városa egyszerre a szabadság és a jólét, de az igazságtalanság és a nyomorúság szinonimája is. Ahogyan valaha fékezhetetlen hatalmú uralkodók jutalmazták és büntették a városlakókat, ma politikusok törnek pálcát felettünk és a történelem homályába vesző nevek némelyike újra gazdára talál.

A városok egyes részei sokszor külön életre kelnek. Ki ne tudná, hogy mit szimbolizál a Soho, a Broadway vagy épp a Rózsadomb, az Új Lipótváros és Angyalföld?! A város évszázadok óta a szabad és független polgári lét eszményének szimbóluma, amelyet a görög mitológiában Pallasz Athéné a városvédő mesterségek, a tudományok védnöke, a bölcsesség, a jog, a művészetek oltalmazó istennője védelmezett, ám ez a feladat manapság a városlakó polgárokra maradt.

Gábor György vallásfilozófussal és Szász János színház- és filmrendezővel Rózsa Péter beszélget, amelynek díszletéül a sztálini szovjet nemzetiségi politika részeként 1934-ben alapított Birobijan, Yevgeniy Fiks művész alkotásai szolgálnak.

A beszélgetést követően fellép Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf zenekara.