Esterházy Péterrel beszélget Csáki Judit a Bálint Házban

Ritkán „szerepel”, de mégis „jelen van” – tűhegyes tollal kommentálja az Élet és Irodalomban, miben és hogyan élünk.

A mi országunk. Portrék másképpen – közéleti párbeszéd olyan személyiségekkel, akik szerint a közélet a közé. 

Szavak és mondatok – ez a legfontosabb. Fancsikó és Pinta – ez a kezdet; sok könyv, Bevezetés a szépirodalomba, aztán a „tárgyalás” is. Ritkán „szerepel”, de mégis „jelen van” – tűhegyes tollal kommentálja az Élet és Irodalomban, miben és hogyan élünk.

Mit ér egy aláírás? Tiltakozás, petíció, állásfoglalás. Mit ér egy glossza? Kortársi napló? Egy „nagyobb egész” része?

Tétova vagyok. Ő fogja megszabni beszélgetésünk menetét. Meg a brechti kulcsot kereső tisztelt közönség.

Itt élünk, ma élünk itt; ebben az országban, ebben a városban telnek a hétköznapjaink és az ünnepeink. Beszélgetőtársaimnak a kultúra mindennapi kenyere, a hazánk – szintén. A maguk eszközeivel küzdenek azért, hogy jobb legyen, nemcsak nekik, hanem mindenkinek. És közben ők maguk, tevékenységük vagy műveik a szélesebb közönség számára is láthatók, hozzáférhetők – ismeretlen ismerőseink. A Bálint Ház beszélgetés-sorozatában róluk, életükről is szó esik, de szándékunk szerint elsősorban közös dolgainkról cserélünk eszmét. Arról, ami mindannyiunkat körülvesz; legyen az a látható környezetünk, Budapest utcái, épületei, a köztünk élő szegények, és a média, a színház, a könyvek – vagy a láthatatlan: múltunk és jövőnk, gondolataink. Beszélgetünk. Közös dolgainkról, férfiak és nők, zsidók és katolikusok, vallástalanok és hagyománytisztelők, mi mind, akik itt élünk, ma élünk itt, mert ez a mi országunk.