A holokauszt miatt távolba menekülő emberek történetei

A 2B Galériában nyílik Hermann Ildi kiállítása Hiányzó történetek címmel, amelyben New Yorkban élő magyar zsidók otthonukban mesélik el sorsukat. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született.

„Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk.

Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt-túlélő nagymamájának a meg-nem-kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye.

A jól szituált, látványosan jól-lévő, néhol egészen hasonló enteriőrt kedvelő portréalanyok talán így még nem mesélték el senkinek az életüket. A közössé tehető tudásanyagból, a hazai holokauszt-történetek közül pedig az övék még biztosan hiányzott.

A vészkorszakról sokat tudunk, néha talán úgy érezzük, túl sokat is, annyi szörnyűség özönlik ránk megállíthatatlanul. Az átfogó képhez azonban kevésbé lehet kapcsolódni, ha van egyáltalán ilyen, s nem csak milliónyi személyes történet mozaikkockájából rakódik ki a nagykép. Mozaikkockákból: sorsokból. Amik zsigerekig ható valósággá például egy szobában válnak, ahol szemtől szemben ülünk a mesélőjükkel, és meghallgatjuk őket.

Most néhány, épp a holokauszt miatt távolba menekülő ember történetével nőtt a mozaikkockák száma és lett kevesebb az olyan sors, amelyet nem ismertünk. Az olyan történet, amelyre nem kérdeztünk rá időben, már nem elmesélhető. Szinte már csak azok vannak köztünk, akiknek a túlélők elmesélték az életüket, és akik csak tovább tudják adni a hallottakat. Lassan csak ők emlékeznek a beszélők arcára.

Hogy ne így legyen, legalább néhány esetben, íme néhány, eddig hiányzó történet” – írja Somogyi Zsófia a kiállítás kurátora.

Az Indexen olvasható Bandi bácsi története, aki annak köszönhette, hogy megmenekült a deportálástól, hogy 1940-ben felvételt nyert a közgazdasági egyetemre, és ezért családjával együtt Miskolcról Pestre költöztek. A balfi kényszermunkatáborba került, ahol szemtanúja volt az összevert Szerb Antal haldoklásának.

Végül Mauthausenben kötött ki, ahol csak fiatal korának köszönhetően sikerült túlélnie. A háború után, 1949-ben megpróbált átszökni a határon, azonban elfogták, bevitték az Andrássy út 60-ba, onnan pedig Kistarcsára internálták. 1956-ban sikerült feleségével együtt elhagynia az országot, rögtön Amerikába mentek.

A kiállítást csütörtökön, július 6-án 18 órakor Tóth Krisztina, író nyitja meg, és augusztus 6-ig lehet megnézni a 2B Galériában.