Karsai László

A magyar holokauszt 80 év távlatából – jogfosztás, deportálás, emlékezés címmel rendez kétnapos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat és a Szegedi Tudományegyetem.

Antonio Widmar olasz diplomata hamis okmányokkal látta el akkor már külön élő felesége élettársát, Hárs László zsidó újságírót, költőt és több más üldözöttet. Widmar Irén és lánya a Széll Kálmán téri otthonukban bújtatták Hárs Lászlót.

70 évvel ezelőtt, 1944. március 19-én vonultak be a náci csapatok Magyarországra. A Mazsihisz tegnapi megemlékezésén Heisler András, a szervezet elnöke a holokauszt tanulságának nevezte, hogy „sehol a világon a diaszpórai zsidóságnak, de bármely más kisebbségnek sem szabad a mindenkori hatalomban vakon, feltétel nélkül megbíznia”.

Érzelmektől túlfűtött, bekiabálásokkal tarkított, telt házas vita helyszíne volt a Bálint Ház szombat este, a kezdéskor még az utcán kígyózott a bejutni szándékozók sora. Dési János újságíró Hohmecolás című beszélgető sorozatában ezúttal két elismert történész, Gerő András és Karsai László mondta el – egymásnak ellentmondó – véleményét a józsefvárosi pályaudvarra tervezett, Sorsok Háza nevű, sokmilliárdos, állami holokauszt emlékközpontról. Ha igaz az emlegetés és a csuklás közötti párhuzam, akkor Schmidt Máriának nehéz estéje lehetett.

Karsai szerint, ha a mai zsidó vezetés kollaborál a történelemhamisító kormányzattal, akkor felelős lesz a múlt meghamisításáért. A Mazsihisz nemrég bejelentette, hogy megfontolja a holokauszt emlékév kapcsán megítélt pénzek visszaadását, ám nemsokára már sokkal békülékenyebb hangot ütött meg. Több zsidó szervezet is követelte Szakály Sándor lemondását, de a pályázati pénzek visszaadásáról itt már nem esett szó.