hetiszakasz

Saul és Joel ikerek, 12 évesek és azt találták ki, hogy minden héten egy rövid videóban mesélnek az éppen aktuális hetiszakaszról. Eddig az első két szakasz, a Brésit, illetve az eheti Noách magyarázata készült el.

Bölcseink szerint a Luz szimbolizálja a szellemi és a fizikai világ találkozását, és éppen emiatt táplálható egy olyan étkezés segítségével, melynek ideje a szombat kimenetele után, vagyis a szent és profán találkozásakor van.

Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni?

A megtérés lehetősége egyebek közt választásaink jelentőségére hívja fel a figyelmet, ahogyan a következő vers is: „Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat”.

Darvas István Tóra kommentárja Deutsch főrabbi temetése napján.

A “heszter pánim” (rejtőzködő Isten) koncepciója a monoteizmus legfejlettebb változatának mondható, ennek a gondolatnak a belsővé tétele jelentette a zsidó nép fennmaradásának zálogát. Ez tette lehetővé az újrakezdést a Szentély pusztulása után, ez adott erőt a vándorláshoz, a pogromok túlélőinek remény forrásává lett és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Izrael állam megszületésekor egy majd’ kétezer éven át őrzött álom beteljesüléséhez vezetett.

Elsőre szögezzük le: ne azt, amit Fáraó, ő ugyanis csak örülni tudott, ha egy végetért, de soha nem elemezte a történteket, a viselkedése minden esetben a csapást megelőző állapotához tért vissza.

A sófárfújás deklarált célja, hogy felébressze a szendergőket, és figyelmeztessen a megtérés fontosságára. A zsidó hagyomány meghatározó gondolata, hogy elsősorban cselekedeteink alapján vagyunk megítélve, a jó szív csak lehetőséget jelent… (Nicávim-Vájeleh hetiszakasz)

Fontos, hogyan látjuk a világot, mit és hogyan érzékelünk. Az élményeinken keresztül a valóság üzen nekünk, és ha jól figyelünk, megmutathatja nekünk az utat a tejjel-mézzel folyó országba.  (Ki Távó hetiszakasz)

Közelednek a zsidó nagyünnepek, Jom Kippurkor talán a zsidóság egyik legismertebb “imáját”, a Kol nidrét olvassuk, ami valójában nem is ima, hanem egy nyilatkozat a meggondolatlan fogadalmak eltörléséről. De vajon felmentést kapunk minden ígéretünk betartásáról? (Ki Técé hetiszakasz)

A Tóra szerint minden vita, nézeteltérés, véleménykülönbség során tudatában kell lennünk, hogy legalább két igazság létezik, az egyik a miénk, a másik pedig az aktuális vitapartneré. De igazán az lenne szép, ha sokan úgy térnének nyugovóra, hogy ma sem mondták el a véleményüket olyan kérdésben, amihez nem értenek.

A jeruzsálemi Szentély felépítése előtt több szentélye is volt a zsidó népnek, ahol bizonyos időközönként áldozatot kellett bemutatnia. Először a pusztában, utána Silóban, majd Gibeonban és végül Nobban épült meg a “hajlék”. Azonban a Tóra a jeruzsálemi Szentélyt nevezi meg az Örökkévaló végső házaként, ezért annak lerombolása óta nem lehet sehol másutt szentélyt építeni.

Az imák megismerésével megnyílnak a héber olvasás, az évezredes hagyomány, és egyáltalán nem utolsó sorban a közösséghez tartozás kapui. Egy kissé radikálisabb vélemény szerint viszont, aki nem imádkozik, az nem méltó arra, hogy embernek nevezzék.

Általában egy hős küldetése akkor teljesül, ha legyőzi az erejét megkérdőjelező kihívásokat, és legyőzhetetlenné válik. De vannak olyan történetek, ahol az izgalmak sora éppen ekkor kezdődik. Radvánszki Péter rabbi írása a Váetchánnán hetiszakaszról.

Honnan ismerjük ezeket a fogalmakat? Drámák, színjátékok, sőt szappanoperák kedvelt fordulatai. Esetünkben Bileám, a bukott próféta, az elkövetkezendő tragédiák sorozatának elindítója. (Matot hetiszakasz)

Vannak emberek, akik másképp viselkednek, mint mi, akik máshogy főzik a tésztát, akiknek mások a szokásaik, akik más nyelven imádkoznak, akiknek más a szerelemhez való hozzáállásuk. Kérdés, hogyan viszonyuljunk a kívülállóhoz, a másikhoz.

Bölcs Salamon minden tórai parancsolat okát megtalálta, kivéve egyet: miért nem tisztulnak meg a vörös tehén elégetésében résztvevők, holott az állat feláldozása engesztelés az egész nép bűneiért? Vajon van-e célja azoknak a kérdéseknek, amelyekre az ember nem ismeri választ?

Vezetőink, csakúgy, mint hetiszakaszunkban Korách, gyakran vesztik szem elől a közösség érdekeit. Holott a legnagyobb vezetői feladat is csak akkor lehet eredményes, ha az közösségben és a közösséget bevonva történik.

Mi az hogy “magadnak” “לְךָ lechá”? Reflektálásról van szó? Felderítjük a terepet, hogy tudjuk mi és főleg ki vár ránk? Képesek vagyunk túlélni? Le tudjuk győzni az ellenségeinket? Képesek vagyunk bízni magunkban? Rá tudjuk bízni sorsunkat az Örökkévaló akaratára? Vajon bátrak vagyunk-e és elhivatottak?

Mirjám és Áron kibeszélik Mózest a bizonyos „kusi nő” miatt. Egyáltalán nem tűnik igazságosnak, hogy míg Mirjám a táboron kívül szenved, addig Áron büntetlenül folytatja mindennapjait, mintha mi sem történt volna. (Beháálotchá hetiszakasz)

Igaz lenne-e az, hogy őseink ingyen hallal tömték degeszre hasukat Egyiptomban? Nem inkább a megszépítő nosztalgiáról van-e szó, amely a sivatagi vándorélet lelket kiszárító egyhangúsága, unalma és bizonytalansága közepette felértékeli a múltat? Nemcsak társadalmi közérzetünkben, hanem életünk más szféráiban is megfigyelhetjük, hogy a biztonság, a kiszámíthatóság önértékkel bír. (Beháálotchá hetiszakasz)