A magyar társadalomban erős a közöny és a megosztottság a holokauszt emlékezetével kapcsolatban

A Kutatók Éjszakáján mutatták be az ELTE TáTK Transzgenerációs Emlékezet Kutatócsoport tagjai, hogy miként viszonyul a holokauszt emlékezetéhez az a Z generáció, amely hamarosan a társadalmi emlékezet, az emlékezetpolitika alakítója lesz.

Az idei Kutatók Éjszakáján az ELTE Társadalomtudományi Karának Transzgenerációs Emlékezet Kutatócsoportja igyekezett választ adni arra a súlyos kérdésre, hogy miként viszonyul a Z generáció a holokauszt emlékezetéhez. A 14 és 29 év közötti fiatalokat vizsgálva Papp Richárd habilitált egyetemi docens, Kiss Máté egyetemi adjunktus, Koó Sára doktorandusz, valamint Rózsavölgyi Míra egyetemi hallgató mutatta be kutatási eredményeit.

Az eseményt Papp Richárd nyitotta meg, aki a kutatócsoport megalakulásának hátterét is ismertette.

„A holokauszt 80. évfordulója kapcsán merült fel bennünk a kérdés, hogy vajon a mai mindennapi közbeszédben, legyen szó zsidó vagy nem zsidó környezetről, milyen formában jelenik meg az emlékezet” – mondta. Csepeli Györggyel közösen indították el a Visegrádi Alap által támogatott kutatást, amelyben Lengyelország, Csehország és Szlovákia kutatóival együttműködve vizsgálták a települések emlékezetét. A kutatás módszertana terepmunkára épült, ahol a kulturális antropológia összekapcsolódott a résztvevő megfigyelés módszerével, amelyet interjúk segítségével egészítettek ki, így fedezve fel a helyi közösségek kollektív emlékeit.

Az első kutatás során három generációt – a második világháborúban élőket, gyerekeiket és unokáikat – vizsgálták, de már ekkor megjelentek a negyedik, Z generáció tagjai is. Papp hangsúlyozta, hogy a kutatás nem történeti jellegű, hanem az emlékezet jelenbeli megjelenésére, tudásra és narratívákra fókuszál. „Jan Assmann szerint egy-egy történelmi esemény emlékezete 80-100 évig, vagyis 3-4 generáción át hat. Ez idő alatt alakulnak ki a társadalmi narratívák” – magyarázta.

Kitért arra is, hogy a magyar társadalomban ma erős közöny és megosztottság jellemző a holokauszt emlékezetére és a zsidók megítélésére, valamint, hogy a holokauszthoz kapcsolódó antiszemitizmus mellett a romaellenesség is megjelenik, ami különösen aggasztó.

„Egy közös párbeszédre van szükség, amely lehetőséget ad arra, hogy együtt gondolkodjunk erről a múltbeli tragédiáról”

– hangsúlyozta.

Az est további részében Kiss Máté a Nyíregyházi Görögkatolikus Egyetem és a Kiskunlacházi iskola terepmunkájának eredményeit ismertette, kiemelve a tanárok személyiségének jelentőségét az emlékezetpolitika fenntartásában. Rózsvölgyi Míra a pécsi terepmunkáról beszélt, amely a sváb és zsidó sztereotípiák kapcsolatát vizsgálta, míg Koó Sára Sepsiszentgyörgyön végzett terepmunkáját mutatta be. Ez utóbbi helyszínen 2023/24-től kötelező tanóra keretében oktatják a holokausztot és a zsidó történelmet, az antiszemitizmus fokozódása miatt, különösen a 11. osztályosok számára.

Az ELTE kutatóinak munkája rávilágít arra, hogy a holokauszt emlékezetének megőrzése nem pusztán a múlt feltárása, hanem a jelen társadalmi valóságának megértése és alakítása szempontjából is kulcsfontosságú. Az emlékezés szükségessége és módja ma különösen fontos kérdés a Z generáció számára, amely hamarosan a társadalmi emlékezet, az emlékezetpolitika alakítója lesz.