Nem hallgatnak többé: átfogó jelentés leplezi le az október 7-i támadás áldozatai és a Gázában fogva tartott túszok ellen elkövetett szexuális bűncselekményeket

A szexuális erőszak egy stratégia volt, amit rendkívüli kegyetlenséggel hajtottak végre a terroristák az október 7-i támadás áldozatain és a fogságban tartott túszokon – áll egy nemrég nyilvánosságra hozott, minden eddiginél átfogóbb jelentésben. A jelentés készítői jogi lépéseket szorgalmaznak az elkövetőkkel szemben, ugyanakkor nem támogatják a halálbüntetés kiszabását.

Nem hallgatunk többé – A szexuális terror leleplezése: az október 7-i események és a fogságban tartott túszok ellen elkövetett, eddig ismeretlen atrocitások címmel egy átfogó jelentés látott nemrég napvilágot, amely a Hamász által Izrael ellen vezetett október 7-i terrortámadás során elkövetett, valamint a Gázába hurcolt túszok ellen irányuló szexuális erőszakot mutatja be – írja összefoglaló cikkében a JTA.

A jelentés szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a bűncselekmények egy szándékos stratégia részét képezték, emellett egy tervezetet is felvázoltak arra vonatkozóan, hogyan lehet a két év alatt összegyűjtött dokumentációt jogi eljárásban továbbvinni.

A jelentés legfőbb megállapítása, hogy

„a szexuális és nemi alapú erőszak szisztematikus és széles körű volt, és szerves részét képezte az október 7-i támadásoknak és az azt követő eseményeknek”.

A jelentést egy független izraeli testület, a Civil Bizottság adta ki, amely a Hamász által október 7-én nők és gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozik, és közvetlenül a támadás után hívtak össze. A bizottság először a Hamász által rögzített vagy terjesztett online anyagokat gyűjtötte össze, majd két éven át dolgozott azon, hogy olyan tényalapú dokumentációt állítson össze, amely Kochav Elkajam-Levi, a bizottságot vezető nemzetközi jogi szakértő szerint ellenáll az aprólékos vizsgálódásoknak és azoknak a tagadásoknak, amelyek az október 7-i és az azt követő időszakban elkövetett szexuális erőszakra vonatkozó állításokat kísérték, különös tekintettel arra a felvetésre, hogy a szexuális erőszak szisztematikus volt.

A kutatók több mint 10 ezer fényképet és videófelvételt – összesen több mint 1800 órányi anyagot – vizsgáltak át és elemeztek, emellett több mint 430 tanúvallomást is figyelembe vettek, amelyeket túlélők, szemtanúk, szabadon engedett túszok, szakértők és családtagok tettek.

A kutatómunka során 13 visszatérő mintát azonosítottak a szexuális és nemi alapú erőszak terén az október 7-i támadások helyszínein, az emberrablások és a fogság ideje alatt, beleértve a nemi erőszakot, a csoportos nemi erőszakot és más formákat a szexuális bántalmazásnak, a szexuális kínzást, a kényszerű meztelenséget, a kényszerházassággal való fenyegetést, a holttestekkel való visszaélést, az áldozatok nyilvános bemutatását, valamint a szexuális erőszak filmezését és terjesztését.

A feltárt esetek „bizonyítják, hogy nem elszigetelt erőszakról volt szó, nem véletlenszerű volt” – idézi Elkajam-Levit a JTA.

„Ez egy stratégia volt, amelyet rendkívüli kegyetlenséggel hajtottak végre az áldozatokon és a fogságban tartott túszokon.”

A jelentés azt is felveti, hogy a népirtást, mint lehetséges jogi minősítést is meg kell vizsgálni, hivatkozva az erőszak „mértékére, összehangoltságára és szisztematikus jellegére”, a civilek elleni támadásokra – amelyek az izraeliek és a zsidók megsemmisítésére irányuló törekvések részét képezik –, valamint a súlyos testi és lelki sérülések okozására, „beleértve a szexuális erőszakot és a kínzást is”.

A JTA cikke szerint a jelentés különös figyelmet szentel a férfiak és fiúk elleni szexuális erőszaknak, dokumentálva a nemi erőszakot, a szexuális kínzást, a csonkítást és a szexuális megalázást, amelyekről a szerzők szerint a október 7-i eseményekről szóló nyilvános viták során gyakran eltekintettek.

A jelentés olyan tanúvallomásokat is tartalmaz, amelyek már korábban is nyilvánosságra kerültek, például Amit Soussana és Keith Siegel, két volt túsz vallomásait, akik szerint fogva tartóik szexuálisan bántalmazták őket. De olyan beszámolók is megtalálhatók benne, amelyek korábban nem kerültek nyilvánosságra, beleértve a családtagok jelenlétében vagy közvetlen közelében elkövetett szexuális erőszak eseteit.

A kutatók által dokumentált legalább egy esetben az együtt túszul ejtett családtagokat kényszerítették arra, hogy szexuális cselekményeket hajtsanak végre egymáson, ami a bizottság által „kinocidális” szexuális erőszaknak minősített jelenség példája, vagyis olyan erőszak, amely a családi kötelékek kihasználásával a családi struktúrák megsemmisítésére irányul.

A jelentés azonban nem csupán a szörnyű traumák dokumentálására szorítkozik – jegyzi meg a JTA szerzője. A 70 oldalas jogi részben az áll, hogy a dokumentált cselekmények alapot adnak háborús bűnök, emberiség elleni bűnök, kínzás, valamint a terrorizmussal összefüggő szexuális és nemi alapú erőszak miatti büntetőeljárás indítására. A jelentés rámutat arra is, hogy az október 7-i támadások áldozatai 52 különböző nemzetiséghez tartoztak, ami számos kormány számára lehetőséget kínál a nyomozásra és a büntetőeljárás indítására a belföldi terrorizmusellenes törvények, az exterritoriális joghatóság vagy az egyetemes joghatóság keretében.

A jelentés szerint ezek az erőfeszítések eddig „szűkösek és széttagoltak” maradtak, és csak az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és Kanadában, valamint a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon (ICC) indultak nyomozások vagy jogi lépések. Az ICC esetében az ügyész elfogatóparancsot kért Jahja Szinvár, Iszmáil Hanije és Mohammed Deif ellen olyan bűncselekmények miatt, mint a nemi és szexuális erőszak, de mindhárom Hamász-vezetőt megölte az izraeli hadsereg, és az eljárást megszüntették – emlékeztet a JTA.

A jelentés szerint a szexuális erőszakkal kapcsolatos büntetőeljárások nem feltétlenül függhetnek kizárólag az áldozatok közvetlen tanúvallomásaitól – ez pedig kulcsfontosságú kérdés az október 7-i eseményekkel kapcsolatos ügyekben, mivel sok áldozatot meggyilkoltak, a tanúk súlyosan traumatizáltak, a kiszabadított túszok pedig csak hónapokig tartó fogság után tudtak beszélni. A nemzetközi bíróságok eddig közvetlen tanúkra, szakértői tanúvallomásokra, törvényszéki bizonyítékokra, közvetett bizonyítékokra és digitális dokumentációra támaszkodtak, miközben az ICC szabályai nem írják elő a szexuális erőszak bűncselekmények esetében a bizonyítékok megerősítését.

Elkajam-Levi arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelentés egy olyan légkörben jelenik meg, amelyben sok esetben tagadják az október 7-i szexuális erőszakot. A tagadást részben olyan korai, szexuális erőszakról szóló beszámolók táplálják, amelyeket később megcáfoltak. Ezek az esetek segítik a tagadókat abban, hogy támadhassák az ENSZ-tisztviselők, izraeli nyomozók, újságírók és olyan szervezetek, mint az Amnesty International vagy a Human Rights Watch által dokumentált szélesebb körű bizonyítékokat.

A fentiek miatt „ezt a jelentést a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzési szabványok szerint állítottuk össze, minden tanúvallomást és bizonyítékot gondosan ellenőriztünk és megerősítettünk” – jelentette ki Elkajam-Levi, aki azt is elmondta, hogy a személyesen is megtapasztalta, hogy az ellenreakciók mennyire ijesztőek: életveszélyes fenyegetéseket kapott, és antiszemita csoportok terjesztették a fényképét azzal a váddal, hogy „hazudik a Hamászról”. Emiatt a körülbelül 20 alkalmazottból, valamint további önkéntesekből és közreműködőkből álló csapat rejtett helyszínen dolgozott, és egyes kutatók végig névtelenek maradtak.

A JTA cikke szerint Elkajam-Levi optimista abban a tekintetben, hogy büntetőeljárások indulhatnak a jelentés alapján. Elmondta, hogy a felelősségre vonás évekig tarthat és határokon átnyúló lehet, mivel egyes Hamász-vezetők és elkövetők már Törökországban és Katarban bujkálnak, mások pedig valószínűleg nyugati országokba menekülnek.

„Úgy gondolom, ez hasonló lesz a holokauszthoz, amikor a világ különböző pontjain állították bíróság elé a náci vezetőket” – mondta, majd hozzátette, hogy még a sikeres büntetőeljárások sem lennének elegendőek ahhoz, hogy átadják a bűncselekmények nagyságrendjét, vagy megőrizzék azok helyét a történelmi emlékezetben. „Egyetlen személy büntetőeljárásából nem lehet megismerni a holokausztot” – mutatott rá.

A JTA cikke felidézi, hogy nem csupán a Civil Bizottság jekentése állítja, hogy az október 7-i szexuális erőszakra jogi válaszlépésekre van szükség. Az Izraeli Nemi Erőszak Áldozatainak Segítő Központjainak Szövetsége már 2024-ben benyújtott egy előzetes jelentést az ENSZ-nek, a Bar-Ilan Egyetem Rackman Központjának jogi szakértői által vezetett Dinah-projekt pedig tavaly júliusban tett közzé egy 84 oldalas jelentést, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a Hamász a támadások során és a fogságban „taktikai fegyverként” alkalmazta a szexuális erőszakot. Egy hónappal később az ENSZ főtitkára a Hamászt azok közé sorolta, akiket „hitelesen gyanúsítanak” fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakkal vagy más szexuális erőszakkal.

A jelentés szerint a felelősségre vonásnak ki kell terjednie a közösségi média platformjaira is, miután a Hamász vezette elkövetők lefilmeztek és terjesztettek képeket az áldozatokról, hogy „valós időben dicsőítsék a szörnyűségeket”.

A jelentés közzététele egy nappal azután történt, hogy az izraeli parlament, a Kneszet túlnyomó többséggel elfogadta a törvényt annak a különleges katonai bíróságnak a létrehozásáról, amely tárgyalni fogja az október 7-i támadás elkövetőinek ügyeit, és amely bizonyos esetekben halálbüntetést is kiszabhat majd. A jelentés azonban arra figyelmeztet, hogy a halálbüntetés visszatarthatja a nemzetközi támogatást és a kiadatásokat, megjegyezve, hogy a hazai és nemzetközi elemeket ötvöző hasonló hibrid bíróságok nem engedélyezik a halálbüntetést.

Elkajam-Levi továbbá azzal érvelt, hogy a kivégzések árnyékot vethetnek a jogi eljárásra, elterelhetik a figyelmet az áldozatok szenvedéseiről, és globális vitává alakíthatják az eljárást. „Attól tartok, hogy az általános, történelmi emlékezetben inkább a terroristákra fognak emlékezni, mint magukra az áldozatokra” – mondta.

Elkajam-Levi arról is beszélt, hogy a túlélők tanúvallomásainak felvétele során az egyik utolsó kérdés, amit csapata feltett, az volt, hogy mi adott nekik erőt, és mit jelent számukra az igazságosság. A válaszok – mondta a bizottság vezetője – megdöbbentőek voltak, mivel alig volt közük vádiratokhoz vagy ítéletekhez:

„mindenekelőtt azt akarják, hogy az igazság kiderüljön, és hogy elismerjék és higgyenek nekik”.