Új emlékmű őrzi a holokauszt áldozatainak neveit Székelyudvarhelyen

Az avatóünnepségen a székelyudvarhelyi zsidó családok leszármazottjai is jelen voltak. Az eseményen több deportált zsidó személyes történetét is felelevenítették.

Holokauszt-emlékművet avattak kedden Székelyudvarhelyen, Berze Imre szobrászművész alkotása a székelyföldi város főteréről nyíló Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium udvarán kapott helyet.

Az Elvesztett ismerőseink című rendezvényen felavatott alkotás a székelyföldi városból és térségéből elhurcolt több száz zsidó lakos emlékét őrzi. Több emléktáblából áll, amelyeken az 1944. május 3-án Marosvásárhelyre, majd onnan az auschwitz-birkenaui haláltáborba deportált személyek nevei olvashatók.

A Székelyhon.ro tudósítása szerint az avatóünnepségen a székelyudvarhelyi zsidó családok leszármazottjai is jelen voltak, akik közül többen Izraelből érkeztek. Az eseményen több deportált zsidó személyes történetét is felelevenítették.

A Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákjai Dávid Béla történetét idézték meg, aki szabadidejében zenét komponált, mielőtt Auschwitzba deportálták.

Szakács Paál István polgármester beszédében elmondta: Dávid Béla sorsa csak egy kiragadott példa a több száz hasonlóan szívbe markoló emberi történet közül, amelyeket a közösségnek kötelessége emlékezetében megőrizni.

Külön kitért a városban született Gold Renée történetére is, aki 14 évesen látta meg Auschwitz-Birkenau kapuját, túlélte a holokausztot, és kedden töltötte be 96. életévét. Az emlékműavatást nem véletlenül tartották ezen a napon, ugyanis az udvarhelyiek az általa elmondottakból tudhattak meg többet a tragédiáról – írta a hírportál.

A tudósítás szerint az Izraelből érkezett Jakabovics György nyugalmazott építészmérnök elmondta: nagyszülei Udvarhelyen éltek egykor, de nem tértek haza Auschwitzból. Hangsúlyozta: az a közösség, amely bátran szembenéz a múltjával, a helybeli zsidóság szörnyű sorsával a második világháború idején, és kész felelősséget vállalni, megérdemli a megbecsülést és szeretetet.

Az emlékművet Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója méltatta. Rámutatott: a boltív alatt elhelyezett alkotás nemcsak emlékeztet, hanem visszaadja az elhurcoltak nevét és emberi méltóságát is.

Az emléktáblán Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című versének a következő sorai is szerepelnek: „Valaki jár a fák hegyén / vajon amikor zuhanok / meggyújt-e akkor még az én / tüzemnél egy új csillagot?”.