Anyagi függetlenség és családi béke: így maradhatsz magabiztos döntéshozó 60 felett is

Bankigazgatóból mentor: Papszt Kriszta elárulja a 60 feletti pénzügyi szabadság titkát, és azt is megtudhatjuk tőle, miért fontos megőrizni az önállóságunkat az anyagiak terén, és hogyan lesz a tudatos gazdálkodás a békés hétköznapok kulcsa. A Mazs Alapítvány, a Bálint Ház és a Mazsihisz Szeretetkórház 60+ programja nemcsak a digitális eszközökről, hanem a teljes körű biztonságról szól.

Hogyan maradjunk magabiztosak a pénzügyeinkben akkor is, ha a világ egyre bonyolultabbá válik? Mikor válik a családi segítség önfeláldozássá, és hogyan lehet az öröklés témája a viszály helyett a nyugalom forrása?

A 60+ program nemcsak a digitális eszközökről, hanem a teljes körű biztonságról szól. Papszt Kriszta pénzügyi mentor és coach segítségével a résztvevők megtanulják, hogyan tartsák saját kezükben az irányítást, és hogyan hozzanak olyan döntéseket, amelyek hosszú távú függetlenséget biztosítanak. Ez a folyamat nem száraz banki adatokról, hanem az önrendelkezés szabadságáról és a családi harmóniáról szól.

Hallgatóság a 60+ programot bemutató beszélgetésen a Rumbach zsinagógában (Fotó: Boncsér Orsolya / Bálint Ház)

Papszt Kriszta 15 évnyi banki vezetői múlt után ma mentorként dolgozik azért, hogy a pénzügyi kérdések ne szorongást, hanem biztonságot jelentsenek. Megtudhatjuk tőle, miért fontos megőrizni az önállóságunkat az anyagiak terén, és hogyan lesz a tudatos gazdálkodás a békés hétköznapok kulcsa.

Tizenöt évig vezettél bankfiókot. Miért döntöttél úgy, hogy a pult mögül kilépve mentorként folytatod?

A banki évek alatt rengeteg emberrel találkoztam, és egy idő után azt éreztem, hogy a legtöbb pénzügyi probléma mögött nem számolási hiba áll, hanem bizonytalanság, félelem vagy magányos döntési helyzet. Sokan nem azért nem hoznak jó döntést, mert „nem értenek hozzá”, hanem mert túl sok az információ, túl gyorsan változik a világ, és nincs mellettük valaki, aki érthetően, emberileg segít végiggondolni a lehetőségeket. Én ebben szeretnék segítséget adni. Nemcsak termékekről beszélni, hanem arról is, hogyan lehet nyugodtabban, tudatosabban kezelni a pénzügyi helyzeteket.

Mi az, amit egy banki ügyintéző másképp magyaráz el? Miben más a te coaching szemléleted?

A bankban természetesen fontosak a termékek, a szabályok, a számok. Ez önmagában nem baj, csak sokan közben elvesznek a folyamatban. Mentorként én nem abból indulok ki, hogy „mit lehet eladni”, hanem abból, hogy az adott embernek mire van valóban szüksége az élethelyzetében. A coaching szemlélet számomra azt jelenti, hogy nem kész válaszokat akarok ráerőltetni valakire, hanem segítek abban, hogy magabiztosabban tudjon dönteni. Ez különösen fontos 60 felett, amikor a biztonság, az önállóság és a kiszámíthatóság felértékelődik.

Gyakran halljuk a „szuverén döntéshozó” kifejezést a program kapcsán. Mit jelent ez a gyakorlatban 60-70 éves korban? Miért kockázatos, ha valaki ebben az életszakaszban „kiengedi a kezéből a kormányt”, és átadja a pénzügyi döntéseket a gyerekeinek vagy a banknak?

Azt, hogy valaki továbbra is ura marad a saját életének és pénzügyeinek. Sokszor jó szándékból történik, hogy a család vagy akár a bank „átveszi” a döntéseket, de hosszú távon ez könnyen kiszolgáltatottsághoz vezethet. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember idősebb korban se érezze azt, hogy már csak sodródik az eseményekkel. Lehet segítséget kérni, lehet tanácsot elfogadni, de a saját pénzügyi döntéseinkben jó, ha megmarad az átlátás és a végső kontroll érzése.

Sok szülő és nagyszülő hajlamos a saját tartalékait is felélni, hogy támogassa a családját. Hol húzódik a határ az egészséges segítség és az anyagi kiszolgáltatottság között?

Szerintem ott, amikor valaki már a saját biztonságát kezdi veszélyeztetni azért, hogy segítsen a családjának. A legtöbb szülő természetesen támogatni szeretné a gyerekeit vagy az unokáit, ez teljesen emberi. De nagyon fontos kérdés, hogy marad-e közben saját tartalék, saját biztonság, saját mozgástér. Mindig azt szoktam mondani: segíteni akkor tudunk hosszú távon is szeretettel, ha közben mi magunk nem kerülünk bizonytalan helyzetbe.

Anélkül, hogy konkrét befektetési tanácsot adnál: mi az az egy-két alapszabály, amivel egy 60 feletti résztvevő megőrizheti a megtakarításai értékét?

Az első: csak olyan megoldásba menjünk bele, amit értünk. Ha valami túl bonyolult, túl sürgető vagy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor érdemes megállni és kérdezni.
A másik fontos szabály a megosztás. Nem jó, ha minden pénz egy helyen van vagy egyetlen döntéstől függ. A biztonság sokszor nem a legmagasabb hozamból, hanem az átgondolt egyensúlyból jön.

Hogyan lehet leküzdeni azt a szorongást, amit egy nagyobb összegű online utalás vagy egy új banki applikáció okoz?

Először is fontos kimondani, hogy ez teljesen érthető érzés. Ma olyan gyorsan változik a digitális világ, hogy sokan úgy érzik, folyamatosan le vannak maradva. Ráadásul a csalásokról szóló hírek tovább növelik a bizonytalanságot. A tapasztalatom az, hogy a szorongás akkor csökken, amikor valaki nem „butának” érzi magát, hanem kap egy nyugodt, érthető magyarázatot, és biztonságos környezetben kipróbálhat dolgokat. A cél az, hogy magabiztosabban használja azokat az eszközöket, amelyek ma már a mindennapi élet részei.

Sok családban tabu az öröklés. Hogyan válhat egy „piszkos anyagi kérdés” a gondoskodás forrásává?

Sok családban valóban nehéz ezekről beszélni, mert érzelmileg terhelt témák. Pedig valójában ez is a gondoskodás egyik formája. Ha egy családban vannak átlátható beszélgetések pénzről, felelősségről, jövőről, az rengeteg későbbi konfliktustól és bizonytalanságtól tud megóvni mindenkit. A pénzügyi tudatosság számomra nemcsak megtakarításról szól, hanem arról is, hogy nyugodtabb, tisztább kapcsolataink lehessenek egymással.

A programod három alkalomból áll. Miért fontos ez a fokozatosság?

Mert a pénzügyi biztonság nem egyetlen „aha-pillanatból” épül fel. Az első alkalom általában arról szól, hogy az emberek megérkeznek, kérdeznek, elkezdenek más szemmel nézni a saját helyzetükre. A második alkalommal már bátrabban beszélnek konkrét dilemmákról, a harmadikra pedig sokszor kialakul egy olyan bizalom és szemléletváltás, ami valóban használható a mindennapokban is. A fokozatosság azért fontos, mert ezek nem pusztán pénzügyi kérdések, hanem sokszor érzelmi minták, családi beidegződések is kapcsolódnak hozzájuk.

A negyvenesek hogyan hozhatják fel a témát a szüleiknek anélkül, hogy sértenék az önérzetüket?

A legfontosabb, hogy ne „kioktatásként” induljon a beszélgetés. Az idősebb generáció sokszor egész életében felelősséget viselt a családért, ezért nagyon érzékenyen érintheti, ha azt érzi, hogy elveszik tőle az önállóságát. Szerintem jó megközelítés lehet az együtt gondolkodás: „Hogyan tudnánk úgy megoldani ezt, hogy neked is kényelmes és biztonságos legyen?” A tisztelet hangneme itt sokkal fontosabb, mint maga a pénzügyi tartalom.

Van-e bármi, amit még elmondanál azoknak, akik jelentkeznének?

Azt, hogy ez nem egy száraz pénzügyi előadás lesz. Sokkal inkább egy olyan közös gondolkodás, ahol érthetően, emberközelből beszélünk biztonságról, önállóságról, döntésekről és a mai pénzügyi világ kihívásairól. Nem kell hozzá előzetes tudás, és nincsenek „rossz kérdések”. A cél az, hogy a résztvevők nyugodtabban, magabiztosabban és nagyobb átlátással kezeljék a saját pénzügyeiket – mert ez nem életkortól, hanem szemlélettől függ.

Ne maradj le a folytatásról: Kérdezz élőben május 19-én!

Ha szeretnél egy kicsit „belehallgatni” a program hangulatába, vagy maradtak kérdéseid a pénzügyi biztonsággal kapcsolatban, tarts velünk az online beszélgetésünkön!