Az elviselhetetlen szépsége – Tennessee Williams drámája a Bálint Ház színpadán

Az Üvegfigurák egyszerre fájdalmas és gyönyörű történet. A darabot januárban mutattak be a Bálint Házban, amely helyszín Léner András rendező számára családi és identitásbeli kötődést is jelent.

Tennessee Williams az Üvegfigurák című drámájában az elviselhetetlen élethelyzeteket alakítja át elviselhetővé – sőt, költőien széppé. A mű egy emlékezés: Tom Wingfield visszatekintése a harmincas évek gazdasági válság sújtotta Amerikájára, egy apa nélküli család mindennapjaira, ahol az álmok és a realitás fájdalmasan ütköznek egymással.

Az anya, Amanda, ifjúsága emlékeibe kapaszkodva próbálja megszépíteni kilátástalan helyzetüket, és kétségbeesetten igyekszik biztos jövőt teremteni gyermekeinek. Tom költői ábrándokat kerget, menekülne a szűkös valóságból, míg húga, Laura testi és lelki betegsége miatt képtelen igazán kapcsolódni a külvilághoz. A reménybeli vőlegény, a józanul gondolkodó Jim (Joe) megjelenése azonban minden illúziót könyörtelenül szembesít a valósággal.

Tennessee Williams drámái ma is a világ legnagyobb színházainak repertoárján szerepelnek. Figuráit olyan pszichológiai pontossággal rajzolja meg, hogy – ahogy gyakran mondják – nem színészekhez keresnek darabot, hanem Williams-darabokhoz keresnek színészeket. Az Üvegfigurák különösen személyes mű: a szerző sosem tagadta, hogy alkotásait saját élményei inspirálták.

„Semmi olyasmiről nem tudok írni, ami ne rám vonatkozna, amiben ne volnék érzelmileg érintve” – vallotta Williams. A törékeny Laura alakját fogyatékos testvéréről mintázta, az anya, Amanda figurája szintén önéletrajzi ihletésű. Williams saját bevallása szerint mindig vonzódott azokhoz a karakterekhez, akik „megrettentek az élettől”, és kétségbeesetten keresik az utat a másik emberhez.

Bemutató a Bálint Házban

A darabot januárban mutatták be a Bálint Házban. A zord időjárás ellenére közel ötven néző érkezett a premierre, akik vastapssal jutalmazták az előadást. A bemutató kapcsán Léner András rendezővel beszélgettünk.

„Tennessee Williams több darabjával foglalkoztam már, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanítottam” – mondta a rendező. – „Az Üvegfigurákat korábban Kaposváron is rendeztem, a Csiky Gergely Színházban. Hanyi Szonját, aki most Laurát alakítja, tanítottam az egyetemen, és a vizsgaelőadása keretében már dolgoztunk együtt ezen a darabon. Ez egy nagyon emlékezetes munka volt számunkra.”

A mostani együttműködés egy régi kapcsolat újraéledéséből született: „Szonja később eljött megnézni egy másik rendezésemet, és megkérdezte, lenne-e kedvem újra együtt dolgozni. Így indult ez a folyamat.”

Miért a Bálint Ház?

A helyszínválasztás személyes jelentőséggel is bír a rendező számára. „Édesapám családja pesti polgári zsidó család volt, édesanyám felvidéki, keresztény gyökerekkel. A nővéremmel félzsidóként mindkét kultúrából rengeteget kaptunk. A Bálint Házban való munka számomra családi és identitásbeli kötődést is jelent” – fogalmazott Léner András.

Színészi mélységek és emberi szélsőségek

Az előadás négy szereplője – Hanyi Szonja, Fekete Linda, Miklós Marcell és Kovács Dominik – közül hárman a rendező egykori tanítványai. „Rengeteget dolgoztunk a darabon, talán még többet is, mint terveztük. De ennek köszönhetően a színészek egyre mélyebb regisztereket találtak meg” – mondta.

Williams világa szélsőséges érzelmekkel, nyers energiákkal teli, mégis áthatja a költészet, a humor, az irónia és a cinizmus. „Ez a tömény emberi anyag a színpadon szerethetővé válik. A néző nem eltaszítva érzi magát, hanem együtt érez a szereplőkkel, akár azonosulni is tud a karakterekkel” – hangsúlyozta a rendező.

Az Üvegfigurák egyszerre fájdalmas és gyönyörű történet. A szereplők képtelenek megtalálni egymáshoz az utat, ám ez nem az elutasításból, hanem egy túlcsorduló, kimondatlan szeretetből fakad. Éppen ez az ellentmondás adja a darab drámai erejét – és időtlen aktualitását.

A következő előadás február 21-én lesz, amelyet közönségtalálkozó követ.