Az elszabadult gonoszság mindörökre nyomot hagyott Budapest lelkén

A budapesti gettó felszabadulásának 81. évfordulójára emlékeztek a hétvégén a Csányi5-ben és a Dohány utcai zsinagógában.

Szombaton a budapesti gettó felszabadulásának 81. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést a Csányi5 és Erzsébetváros Önkormányzata. Az esemény az Emlékezés sétájával indult az egykori gettó területén, amely a Klauzál téren lévő emlékműnél gyertyagyújtással és imával ért véget.

„Az emlékezés a múltat hozza vissza, de a jelenről is szól. Különösen igaz ez, amikor a gettóba kényszerített honfitársainkról van szó, hiszen Auschwitz, a második világháború borzalmai után, azt hittük, hogy nem létezhet többé az antiszemitizmus, de tévedtünk. Az utóbbi években erősödik a zsidóellenesség, és itt idézném fel Kertész Imre gondolatát, aki egyszer úgy fogalmazott, hogy Auschwitz nem lezárt múlt, hanem állandóan jelenlévő lehetőség”

– írta a megemlékezés kapcsán Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésben.

Az eseményen Karácsony Gergely főpolgármester is részt vett, aki a Facebookon is megemlékezett a gettó felszabadításának évfordulójáról:

„Egyik személyes hősöm, Elie Wiesel szavai szerint »emlékezni nemes és feltétlenül szükséges munka» – és valóban az, hiszen a vészkorszakban elszabadult gonoszság mindörökre nyomot hagyott Budapest lelkén. A gyűlölet és az uszítás életeket pusztított el, és lerombolta azt is, ami egy várost közösséggé tesz: az emberek közötti szolidaritást”

– írta.

A gettó felszabadulásának évfordulójához kapcsolódva nyílt meg Szőnyi István kiállítása a Csányi5-ben. A festőművészt embermentő tevékenysége miatt posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette a Jad Vasem.

Vasárnap a Dohány utcai zsinagógában emlékezett a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH). A mazsihisz.hu tudósítása szerint az esemény felszólalt Mester Tamás, a BZSH elnöke, aki arról beszélt, hogy

„számunkra a magyar holokauszt csontig hatoló, száraz igazság, miként világtörténeti változásoktól függetlenül az is kétségbevonhatatlan, meg nem kérdőjelezhető tény, hogy a zsidóság számára a felszabadító Vörös Hadsereg hozta el az életet. Ha később érkeznek meg, akkor valószínűleg most mi sem volnánk itt.”

Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter és az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy a szolnoki gettóból deportálták dédszüleit, akik soha nem tértek vissza.

A miniszter arról is beszélt, hogy

a vészkorszakbeli magyar állam ellehetetlenítette, megnyomorította, kifosztotta saját polgárait, majd nemcsak a gyilkosok kezére adta őket, de maga is gyilkolt. Nem magyarok, hanem szovjetek szabadították fel a budapesti gettót, s ennek emléke ma is súlyos teherként nehezedik a magyar társadalom vállára

– idézi Bóka Jánost a mazsihisz.hu.

Maja Kados, Izrael magyarországi nagykövete beszédében először azokról a gyermekekről és idősekről, nőkről és férfiakról emlékezett meg, akik elképzelhetetlen szenvedéseken mentek keresztül a gettóban.

„Az ő hangjukat elfojtották, de emlékük örökre megmarad. A felszabadítás véget vetett a horrornak, de nem törölte el a fájdalmat és a veszteséget”

– mondta a nagykövet.

Szinetár Miklós rendező a BZSH megemlékezésén felidézte, hogy a Wesselényi utca 44. szám alatti házban a saját szemével látta azokat a halottakat – minden lakásban húsz-harminc embert – akik nem élték túl a gettó megpróbáltatásait.

Totha Péter Joel tábori főrabbi azt mondta, hogy

a budapesti gettó 1945. január 18-i felszabadítása nem csupán egy dátum, hanem a csend kiáltása, azoknak a néma hangja, akik már nem tudnak beszélni.

Az esemény végén a résztvevők megkoszorúzták a a Hősök templománál lévő emléktáblát.