Érthető, ha az október 7-i mészárlást a holokauszthoz hasonlítják, bár több sebből vérzik a párhuzam

Az október 7-i terrortámadás komoly hatást gyakorolt a hazai zsidó közösségre, nyomot hagyva többek között azon, hogyan emlékezünk a holokausztra. Holokauszt- és / vagy október 7. megemlékezésekkel foglalkozó szervezetek vezetőivel elemeztük az új helyzetet.

A Hamász véres terrortámadása 2023. október 7-én a legtöbb zsidó halálos áldozatot követelő mészárlás volt a holokauszt óta. A terroristák válogatás nélkül gyilkoltak izraelieket, csak azért, mert izraeliek voltak. Az 1200 áldozat harmada a védelmi erők kötelékében szolgálva esett el aznap, de többségükben mégiscsak civilek voltak: férfiak, nők, idősek, fiatalok és gyerekek. Zsidók, arabok és külföldi állampolgárok egyaránt. Semmi sem számított, csak a vérengzés. Nem csoda, hogy közvetlenül a támadás után sokan a soához kezdték hasonlítani az október 7-én történteket.

A holokauszt-párhuzamot Izrael is megpróbálta a saját kommunikációs céljaira használni, kevés sikerrel. Emlékezetes momentum volt, amikor 2023 októbere végén Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete sárga csillagot tűzött ki a mellkasára, miközben éppen felszólalt az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. A nagykövet súlyos kritikákat kapott emiatt, többek között a Jad Vasem elnökétől, aki szerint Erdan szégyent hozott a holokauszt áldozataira és Izrael államára egyaránt. A kritikusok szerint a sárga csillag a zsidó nép tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát jelképezi, amely az erős hadsereggel rendelkező Izraelről már nem mondható el.

Amikor megjelentek a felvételek a szándékosan éheztetett, csontsovány izraeli túszokról, szinte már automatikusan a náci koncentrációs táborok képei ugrottak be mindenkinek, beleértve holokauszt-túlélőket is. „Ezek a képek visszavisznek azokba a sötét napokba – a pokolba, az éhezésbe, az árvaságba és a félelembe” – mondta egyikük, akit a mauthauseni koncentrációs táborból szabadítottak fel, miután a Hamász egy olyan videót tett közzé az azóta már hazakerülő túszról, Evjatar Davidról, amelyen éppen a saját sírját ássa.

A magyarországi zsidó közösség a holokauszt traumájának árnyékában él, amely trauma feldolgozása a mai napig zajlik. Október 7. azonban alapjaiban rázta meg a holokauszt-trauma feldolgozásának folyamatát, ahogy ezt Preisz Éva pszichiáter, transzgenerációs terapeuta egy korábbi Kibic-interjúban megfogalmazta. Az „esemény olyan borzalmakat idézett fel, amelyek a holokauszthoz hasonló traumatikus emlékeket hívnak elő”. Az október 7-i mészárlás áldozataira való emlékezés pedig elkezdett a hazai holokauszt-megemlékezések részévé válni.

A soha többé most van

A 2024-es budapesti Élet Menete a Soha többé most van szlogennel indult el, és haladt végig a Rákóczi úton. A rendezvény szónokai valamennyien megemlékeztek az október 7-i terrortámadásról, és az antiszemitizmus újraéledésének veszélyeire figyelmeztettek.

Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának korábbi elnöke, jelenleg az Emlékezzünk és Emlékeztessünk Alapítvány (Emema) élén szervez a holokauszt emlékezetének megőrzésével foglalkozó programokat. A Kibicnek elmondta, hogy október 7. különösen megérintette, hiszen fiatal kora óta a fél szíve mindig Izraelben van. Az akkor történtek felfoghatatlanok a számára. „A mai napig viselem ezt a karkötőt, amit a Túszok terén kaptam Tel-Avivban két évvel ezelőtt” – mutatta meg a csuklóján lévő karszalagot. Akkor fogja levenni, amikor már az összes túsz földi maradványa hazatért.

Bár hosszú évek óta követi az izraeli eseményeket, és sok rokona él Izraelben, Gordon Gábor azelőtt sosem hallotta, hogy kiszaladjon az izraeliek száján, hogy „ez is holokauszt”, történjen bármilyen háború, intifáda vagy terrortámadás. Izrael Állama, az izraeliek, az Izraelben élő holokauszt-túlélők sosem engedték idáig, hogy bármit is a holokauszthoz hasonlítsanak.

„Ez egy nagyon bátor kifejezés” – jegyezte meg. A napokban azonban meghallgatott egy interjút Eli Sarabival, a korábbi tússzal, aki nemrég Budapesten járt népszerűsíteni magyarul is megjelent Túsz című könyvét. Miközben belekezdett a könyv olvasásába Gábornak holokauszt–túlélő nagyszülei és más túlélőktől hallott események ugrottak be azonnal, sok-sok hasonlósággal ahhoz, mint ami Elivel és a többi tússzal történt.

Izrael nagy pofont kapott október 7-én, és ennek az egész társadalomra hatása van. De nem csak Izraelre volt hatása, hanem az egész világra, a zsidó közösségeket sem kímélve. Gábor felidézte, hogy még az Élet Menetével szerveztek például egy hatalmas méretű izraeli zászlós kiállást a Hősök terén, és sok embert mozgatott meg, amikor a Gázában harcoló izraeli katonáknak gyűjtöttek adományokat.

Úgy véli, ha holokauszt-túlélők is a holokauszthoz hasonlóként látják az október 7-i eseményeket, akkor mint a soá emlékét megőrizni hivatott szervezet jelenlegi vezetőjeként és magánemberként is foglalkozni kell ezzel a témával is.

Gordon Gábor szerint a zsidó vezetőknek kötelességük szóba hozni október 7-ét a holokauszt-megemlékezéseken, mint ahogy az például a Budapesti Zsidó Hitközség legutóbbi mártír megemlékezésén is történt a Kozma utcai izraelita temetőben, vagy éppen az Emema minden idei eseményén.

Ő maga is igyekszik mindenhol ott lenni, és minden ügyet segíteni, de hogy az egyes szervezetek hogyan emlékeznek meg a holokausztról vagy az Izraelben történtekről, az csak rajtuk, illetve a szervezet vezetőségén múlik.

Újra félni kezdtek a diaszpórában élő zsidók

A budapesti Élet Menete ebben az évben sem feledkezett meg október 7. áldozatairól. Dr. Grósz Andor, a szervező alapítvány új kuratóriumi elnöke az eseményen elmondott beszéde szerint, az Izrael elleni 2023. október 7-i terrortámadás megrendítette azt a hitet, hogy ami a zsidósággal a 20. század közepén történt, az egyszeri és megismételhetetlen borzalom volt. A Cipők a Duna-parton emlékműtől induló menet a Jeruzsálem Parknál kőrakással emlékezett meg az október 7-i terrortámadás áldozataira, szolidaritást vállalva az érintettekkel és családjaikkal.

A zsidóságunk összeköt minket, és bárhol is él egy zsidó a diaszpórában, Izraelt mindig a második otthonának fogja tekinteni – mondta a Kibicnek Agárdi-Nyárai Andrea, Az Élet Menete Alapítvány ügyvezetője. Szerinte ezáltal még inkább a magunkénak érezzük az ottani áldozatokat.

Október 7. az első olyan nagy számú halálos áldozatot követelő terrortámadás volt, amely célzottan izraeliek ellen irányult. A szörnyű támadást követően pedig azt láttuk, hogy a világ minden táján felerősödött az antiszemitizmus. Emiatt – véli Andrea – minden zsidó összefüggést lát október 7. és a holokauszt között olyan szempontból, hogy mindkét esemény során azért akarták megölni az embereket, mert zsidók voltak, és mindként esetben a gyilkosságok után nem csak, hogy nem állt az áldozatok mellé a közvélemény, még áldozathibáztatás is felmerült sok esetben.

Az Élet Menete Alapítvány ügyvezetője további párhuzamot lát abban, hogy mind október 7-én, mind pedig a holokauszt idején voltak olyanok, akik az életüket kockára téve mentették az embereket. Azt viszont döbbenetesnek találja, hogy bármennyire is volt jól dokumentálva, ami október 7-én Izraelben történt, sokan mégsem hajlandóak elhinni.

Andrea maga is Izraelben tartózkodott 2023. október 7-én, és azon a véleményen van, hogy az ott történtek a legnagyobb arculcsapás volt a zsidóság számára a holokauszt óta. Ez egy olyan esemény, hogy mindenki emlékezi fog arra, éppen hol volt akkor, és mit csinált – mondta.

Fontos azonban beszélni az október 7. után történt antiszemita hullámról is, hiszen sok helyen a világban a zsidó embereknek azt is meg kell gondolniuk, hogy viselhetnek-e egyáltalán egy Dávid-csillagos medált. „Itt, Magyarországon ehhez képest mi egy egészen védett környezetben vagyunk” – mutatott rá a hazai „kiváltságos” helyzetre Agárdi-Nyárai Andrea, aki szerint sok helyen Nyugaton újra kérdőjel lett az, hogy ki merje vállalni a zsidóságát, mert nagyon sok zsidók elleni támadás történt október 7. óta. Most újra félni kezdtek a diaszpórában élő zsidók.

Október 7-nek egészen más felhangja van

Dolinay Eszter, a Keren Hayesod Hungaria Alapítvány kurátora szerint a holokauszt és október 7. tragédiája közötti párhuzam érthető, de azért érdemes erősen elválasztani a két eseményt. Úgy látja, Magyarországon a zsidóság számára a holokauszt emlékezete a központi téma, amelyen keresztül közvetíteni szándékozzák az antiszemitizmussal szembeni fellépés fontosságát a világ felé. Az október 7-én és az azt követően történteknek egészen más felhangja van.

Úgy látja, a magyar zsidók többségének felfogásában október 7. egy sokkal árnyaltabb kérdés a megítélés szempontjából, mint a holokauszt. Egyértelmű a párhuzam a két esemény között abban a tekintetben, hogy mindkettőt zsidóellenesség miatt követték el, azonban sem mértékeiben, sem pedig más szempontokból nézve, mint például a motiváció és a történelmi háttér, nincs vagy nem teljes az egyezés.

A magyar zsidóság egy részének meglátása szerint a zsidó, illetve az izraeli problémák nem, vagy nem teljes mértékben fedik egymást. Számukra könnyebb egy zsidó kérdéshez kapcsolódni, mint egy izraeli ügyhöz – magyarázta a Kibicnek Dolinay Eszter, aki a petíció körül fellángolt indulatot hozta példának. Az egyik csoporthoz tartozók a vitában azt állítják, hogy a zsidóságot védik, miközben kritikusak Izraellel szemben, ezért néha odáig jutnak el, hogy a palesztinokkal szemben tanúsított izraeli magatartás miatt – amit ők teljes elnyomásnak tekintenek – Izrael mintegy „megérdemelte” azt, ami október 7-én történt.

A Keren Hayesod ezen állásponttal semmiképp nem tud azonosulni. Bár a terrortámadás súlyosságát ezen véleményt képviselők is elismerik, de az arra adott izraeli választól már elhatárolódnak, valós alternatívát azonban nem nyújtanak a probléma megoldására. A holokauszt emlékét viszont fontosnak tartják ápolni ezen csoport tagjai is, ennek megítélése nem osztja meg a magyar zsidóságot.

Izraelben, az ország megalapításától kezdve azt hangsúlyozták, hogy a holokauszt soha többé nem ismétlődhet meg, sőt bizonyos kontextusban az európai zsidóságra nézve egyfajta „szégyen”-nek tekintették azt, hogy ez egyáltalán megtörténhetett, azt, hogy a zsidók szinte egyáltalán nem álltak ellen, nem küzdöttek magukért. Eszter szerint ezért volt még nagyobb sokk az izraeliek számára, hogy október 7. bekövetkezhetett.

A Keren Hayesod Hungaria Alapítvány más szervezetekkel közösen több október 7. megemlékezést is Szenes Hannához köthető helyszínre szervezett. Szenes Hanna egyszerre volt magyar zsidó és izraeli, a holokauszt és a zsidó állam létéért vívott harc áldozata, emiatt Eszter szerint az ő személye egyfajta hidat képez a zsidóság második világháború idején és a közelmúltban elszenvedett tragédiája között. Olyan magyar zsidó volt, akire Izraelben is példaképként tekintenek, aki aktívan cselekedett népe megmaradásáért és Izrael létrejöttéért.

A világon egyre erősödő antiszemitizmus esetében a párhuzam a két történelmi esemény között viszont mindenképp megállja a helyét – véli Dolinay Eszter. Megdöbbentő, hogy még tíz évvel ezelőtt sem gondoltuk volna, hogy az antiszemitizmus ilyen méreteket ölthet – mondta. Úgy látja, az antiszemitizmust ma sokan Izrael-ellenes köntösbe bújtatják, ami sokakat megtéveszt. Az anti-izraelizmus vagy anti-cionizmus pedig megosztja nemcsak a magyar, de az egész világ zsidóságát, mert nagyon sokan nem értenek egyet Izrael aktuális politikájával, illetve a háborúban tanúsított magatartásával.

(Megjegyzés: A jelen cikkben megjelent vélemény Dolinay Eszter, mint magánszemély véleménye és nem tekintendő a Keren Hayesod Hungaria Alapítvány hivatalos álláspontjának.)