Hamarosan felmérik, hányan tartoznak a holokauszt-túlélők második generációjához

Lényeges információk hangzottak el a ZSKF konferenciájának azon panelbeszélgetésén, amely a holokauszt-túlélők második generációjának támogatására fókuszált. Szó esett ennek a generációnak problémáiról, és arról is, hogy nem tudjuk pontosan hányan tartoznak ide, és mik az igényeik. A résztvevők, Jó Marianna (Mazs Alapítvány), Berecz Hajnalka (Szeretetkórház), Dr. Grósz Andor (Mazsihisz), Szabó György (Mazsök) és Cernov Mircea (JDC Magyarország) a zsidó szervezetek és a Szeretetkórház szerepét is érintették.

Pénteken a belvárosi Kluster rendezvénytermében tartotta meg a nyilvánosság számára nyitott munkakonferenciáját a Zsidó Közösségi Fórum Szövetség (ZSKF). A lassan hagyománnyá váló esemény egyik kerekasztal-beszélgetése a holokauszt-túlélők második generációjának támogatására fókuszált.

A Meddig tart a trauma felelőssége? címet viselő panel elején Jó Marianna, a Magyarországi Zsidó Szociális Segély (Mazs) Alapítvány keretén belül működő Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pont vezetője, a ZSKF alelnöke felvázolta, milyen problémákkal néz szembe a második generáció, és korábban milyen együttműködések valósultak meg ezen problémák orvoslása érdekében.

A második generációt, vagyis a holokausztot túléltek gyermekeit mára fokozatosan romló fizikai és mentális állapot jellemzi – hangzott el. Ehhez párosul az elszigetelődés érzése, valamint az a jóléti bizonytalanság, ami a szétcsúszó nyugdíjrendszer miatt a jövőről való gondoskodást kérdőjelezi meg. A 2023. október 7-i terrortámadás óta ráadásul megrogyott a biztonságérzet, amelyet a transzgenerációs traumák csak tovább terhelnek.

A zsidó szervezetek ezekre a problémákra és félelmekre próbálnak válaszokat keresni. Jó Marianna több programot is említett, amelyek korábban a Mazs és a JDC támogatásával, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) együttműködésével valósultak meg. Ilyenek voltak a két periódusban is megvalósított, a másodgenerációnak szóló Együtt programok, vagy a Covid-járvány következményeire reagáló JadbeJad. A BZSH meghatározott keretszámban jelenleg is házi gondozást tud szervezni, a Mazsihisz Szociális Osztálya pedig pénzügyi-szociális alapon tud rászorultakat támogatni. A Mazs Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pontja pedig a gyermekes családokat támogatja, akik általában a harmad-generáció tagjai, de előfordulnak közöttük másodgenerációsok is. A Mazs Alapítvány a JDC támogatásával januártól egy új projektbe kezd, amivel a 60 éven felüli korosztálynak próbálnak meg segíteni.

Az egészségügyi segítség egyik fontos pillére a nemrég komoly felújításon átesett Mazsihisz Szeretetkórház, amely ápolási igazgatója, Berecz Hajnalka a konferencián elmondta, hogy az idősebb korosztály életminőségének javítása az elsődleges céljuk. A holokauszt-túlélők prioritást élveznek, és a mentális egészséggel is tudnak foglalkozni a kórházban. A szűrőprogramok azonban az ápolási igazgató szerint még fejlesztést igényelnek. Ennek okán egy szűrőnapot terveznek az egész közösség számára a jövő év elején.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke a fentiekhez azt tette hozzá, hogy szoros partnerségben dolgoznak különféle szervezetekkel, a Mazsihisz ehhez egy olyan infrastruktúrát biztosít, amely lehetővé teszi a betegek és az idős emberek ápolását. A szervezet pedig az erőforrások megfelelő irányításával is segíti az időseket.

A Szeretetkórház kapcsán kiemelte, hogy a beteggondozás szempontjából egy magas színvonalat képvisel az intézmény, amelyet kiegészít az orvosi szakellátás. A családokra gondolva nőgyógyászattal és urológiával bővül a kínálat, utóbbi azok számára is fontos lehet, akik orvosi ellenőrzés mellett végeztetnének körülmetélést a rituális szabályok betartásával. A hiányzó képalkotó diagnosztikák (például CT, MR) pedig a Honvédkórházzal együttműködve lesznek elérhetőek.

Visszatérve az eredeti témára, Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumának elnöke kijelentette, hogy kudarcként értékeli a Mazsök 100 millió forintos korábbi pilot projektjét, amelyet a holokauszt-túlélők második generációjának támogatására indított el a szervezet 2019-ben. A kudarc okának azt nevezte meg, hogy a projekt elindítása előtt nem mérték fel pontosan, hogy Magyarországon mennyi ember tartozik ehhez a generációhoz, és nekik milyen szükségleteik vannak, illetve hogy a közösség tagjai közül csak ezer embernek tudtak segíteni.

Szabó György elmondta, hogy a második generációhoz tartozók mindegyike együtt él valamilyen problémával, a kérdés az, hogy fel tudják-e dolgozni az örökölt traumát. Felhívta a figyelmet arra is, hogy olyan támogatási rendszerrel, amely a német államtól érkező kárpótlásból kiépült a holokauszt-túlélők számára, a második generáció már nem számolhat.

A Mazsök el fog indítani hamarosan egy kutatást, hogy felmérje, mekkora valójában a második generáció és milyen igényei vannak. Az előző, Szabó György által kudarcnak nevezett projekt során csak ezer embert sikerült elérniük, ám a Mazsök elnöke szerint ennél jelentősen nagyobb számról lehet szó. Kérdés persze, hogy mennyien vannak tisztában a származásukkal.

Cernov Mircea, a JDC Magyarország igazgatója hangsúlyozta, az állapotfelmérés, stratégiai kérdések és a cselekvés hármasával lehet eredményeket elérni. Úgy látja, hogy a különféle generációs kihívások nem a vákuumban léteznek, hiszen Magyarországon sokan küzdenek hasonló kihívásokkal, sokan élnek létbizonytalanságban. A szociális problémák pedig egészségügyi problémákhoz vezetnek, és hatással vannak arra, milyen mentális állapotban van a lakosság. Erre rakódik rá a túlélő generációk sajátos traumája.

A JDC Magyarország igazgatója elmondta, hogy Kovács András 2017-es tanulmánya 35-40 ezer körülire teszi a második generáció tagjainak számát. Közülük 10-15 százalék küzd valamilyen akkut vagy krónikus problémával. A magány, valamint a támasz hiánya azonban még ennél is több embert érint.

A zsidó szervezetek törekednek kiegészíteni a hazai ellátórendszerek támogatásait, így nem a nulláról indulnak. Cernov Mircea pozitívan látja a helyzetet, mert van egy jó alap, amiből tovább lehet indulni a zsidó szervezetek részéről. A zsidó szervezetekben – legyenek azok civil vagy vallási szervezetek – való részvétel már önmagában hozzájárul a jólét meglétéhez. Az együttműködések azon szervezetek között, amelyek a közösség tagjaira fókuszálnak, sokat javíthatnak a helyzeten.

A panelbeszélgetés minden tagja egyetértett abban, hogy szükség van olyan közösségi támogatási rendszerre, amely a másod- és harmad-generációt megerősíti.

Szabó György megjegyezte, hogy a második generáció szükségletei nem egyeznek meg a túlélőkével. Most még nem tudják elérni ezt a generációt és bevonni a rendszerbe. A Mazsök elnöke szerint jóval nagyobb létszámról van szó, mint néhány ezer fő. Grósz Andor szintén úgy látja, alapvető cél kell legyen, hogy felmérjék az igényeket. Ennek érdekében a Mazsihisz társadalomkutatókkal dolgozik együtt, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő adatok.

A kerekasztal során a hallgatóság soraiból érkezett felvetésre válaszul a Mazsihisz elnöke elmondta, a Szeretetkórházban az egynapi ápolási díjat nem tudják fedezni az OEP-től érkezett összegből és a Mazsihisz forrásaiból, ezért kell az ott ápoltaknak is részt venniük a finanszírozásban. Hozzáfűzte, hogy kórházi, valamint jogi keretei is vannak a Szeretetkórházban az ápolási osztályon tartózkodásnak. Utóbbi szempontjából három hónapnál tovább nem tudnak senkit benntartani a kórházban, ami emiatt csak egy időszakra tud segítséget nyújtani. A megfelelő számú otthonok hiánya tehát valós probléma az idősek ápolása terén.

Grósz Andor elismerte, hogy ezzel kapcsolatban információhiány van a közösségen belül, ezzel is magyarázhatók a kritikus hozzászólások a közösségi médiában. Mindazonáltal kijelentette, hogy egyetlen zsidó sem marad iskola vagy egészségügyi ellátás nélkül.

„Ne legyen reménytelenség”

– zárta a beszélgetést a Mazsihisz elnöke.