Botlatókövek emlékeznek Janikovszky Éva nagyszüleire Szegeden

Bartos Lipót, akinek könyvesboltjába Móra Ferenc is gyakran betért, felesége, Schäffer Zsófia és fiuk, Bartos László botlatóköveinek elhelyezésével emlékezett meg a holokauszt szegedi áldozatairól és túlélőiről a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület.

Péntek délelőtt Szegeden két helyszínen, a Kárász utca 3., illetve a Bolyai utca 19. szám előtt helyezett el botlatóköveket a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike), valamint a helyi önkormányzat. A botlatókövekkel Janikovszky Éva nagyszüleire, Bartos Lipótra és Schäffer Zsófiára, valamint az írónő nagybátyjára, Bartos Lászlóra emlékeztek.

A szeged.hu tudósítása szerint a családról Janikovszky János, a Móra kiadó elnök-vezérigazgatója, Janikovszky Éva fia mesélt. Elmondta, hogy dédapja, Bartos Lipót 1899-ben alapította könyvesboltját a Klauzál tér és a Kárász utca sarkán.

Bartos Lipót a szegedi kulturális élet egyik fontos alakja volt, Móra Ferenc is többször megfordult boltjában, ahol ő és a felesége Schäffer Zsófia dolgozott. Az idős házaspárt innen hurcolták el 1944. június 18-án, majd deportálták Mauthausen egyik munkatáborába, Amstettenbe. Itt szabadították fel őket a háború végén, és visszatértek Szegedre.

Fiuk, Bartos László azonban soha nem tért haza a munkaszolgálatból, ahová 38 évesen hívták be. 1943-ban végleg nyoma veszett a Don-kanyarban. Utolsó levelében arra panaszkodott, hogy fázik, és egy szvettert kért a családtól.

„Minden vallásban, így a zsidó vallásban is nagyon fontos, hogy az embereknek legyen egy tisztességes temetésük, és egy olyan hely, ahol a családtagok, hozzátartozók emlékezhetnek rájuk. A múlt század áldozatainak a többségének nincs ilyen sírhelye, hiszen tudjuk mi lett a sorsuk”

– idézi a szegedi lap Kirschner Pétert, a Mazsike elnökét. Köszöntőjében a botlatókövek kapcsán azt mondta, hogy

„egy város elvesztett egy embert – és így most szimbolikusan visszakapja. Mert itt van egy név, de arról feltétlen nem tudjuk, hogy mit csinált.”

„A Bartos család, egy könyv- és írószerboltot működtetett, a városnak fontos tagjai voltak. Minden ember megfordult náluk, könyvet, papírt, füzetet, tollat, tintát, vagy ceruzát vett. Egy-egy ilyen történet fontos, hogy ismert legyen” – jelentette ki a Mazsike elnöke.

Janikovszky János nagy vágya, hogy az épületre márványtábla kerüljön, amin az állna, hogy

„Itt működött Bartos Lipót könyvesboltja 1899-től”.