A polkorrektségnek még a nyomait se várja senki a színpadon

Két egymást követő estén játszotta telt házzal a Gólem Színház legújabb, Lefitymármegint című darabját, amely azokat a tabukat próbálja felállítani, amelyeket a Lefitymálva első részében ledöntött, hogy most még lejjebb döntse őket. Rubin Eszter járt a bemutatón.

Zsidók és melegek, zsidó melegek, meleg zsidók, zsidó pride az Andrássy úton lila teherautókkal, avagy e két, természetesen közös halmazt is felmutatni képes csoport rivalizálása a minél több gyűlöletet érő privilegizált helyzetért.

Vinnai András Lefitymármegint című darabja Borgula András rendezésében ezúttal egy újabb bőrt húz le a már az előzőekben is lefitymált zsidóságról.

Antal és László, a két szebb napokat látott gázóra-leolvasó, korunk mesterséges unintelligencia generálta zűrzavarában próbálják megőrizni teljes identitásválságukat, miközben a zsidó háttérhatalom szerint a melegek arra készülnek, hogy elorozzák az izraelitákat megillető gyűlöletet.

A darab a csepeli próbababa gyárban kezdődik egy lidérces éjszakán, ahol Antal, a korábban antiszemita, de váratlan pálfordulással frissen körülmetélt és a zsidóságba betért, rendkívül egzaltált gázóra-leolvasó agymenéseit hallgatjuk.

Bánki Gergely bármely ügyet és annak ellenkezőjét is hitelesen képviselni tudó, hátborzongatóan megszállott figurája új korszakot kíván nyitni a magafajták történelmében, akik végre előbújhatnak és kiléphetnek a fénybe. Csak az a kérdés, melyik fajták lennének azok, akiket megváltani szándékozik.

Világméretű gyűlésre hívja követőit, akik közül hárman el is jönnek, ámbár végül kiderül róluk, hogy nem pont erre a fajta összeesküvésre és mozgalmárkodásra számítottak.

Innentől kezdetét veszi a zsidó-meleg félreértések vígjátéka némi napi politikai felhanggal, amelyben központi szerepet kap a betiltott és mégis megtartott Budapest Pride és a nemrég a sajtóban és szakmai körökben is nagy vihart kavart felekezeti szervezésű zsidó színészképzés indításának gondolata.

Ebben a jelenetben a szenior színész osztály óráiba látunk bele, Buzy László gázóra-leolvasó rózsaszín öltönyös meleg rendezőként tér vissza, és Schmied Zoltán talán ebben a szerepben nyújtja a legnagyobb alakítást. Láthatóan lubickol a karakterben, ahogy Tamási Zoltán is Rosenzweigbergersteinként és Kiss Eszter Kökény Gyöngyvérként, mint szépkorú és ambiciózus nebulók.

Nagy Mari hosszú szakállú, köhögéstől fuldokló rabbija inkább a következő jelenetben kel életre, amikor a tolószékből felpattanva a rabbi-összeesküvés élére áll.

A rabbinátus a mesterséges intelligenciát próbálja eltiporni fakalapácsokkal ütlegelve mobiltelefonjaikat és az úgynevezett fedeles számítógépet, gépromboláskori módszerekkel akarva megölni a félelmetes Digi Gólemet.

Azonban, ahogy ez lenni szokott és a világ előre – vagy visszafelé – haladásának törvényszerűségei diktálják, az AI furfangos találós kérdésén gondolkodó és ezáltal elbizonytalanodó idős rabbik kénytelenek megvilágosodni, amikor kiderül, hogy a bonyolult matematikai feladvány helyes válaszának gemátriai összege a messiás szót adja ki, amiből egyenesen következik, hogy a mesterséges intelligencia mégsem gólem, hanem maga a másiách – משיח, aki elhozza a messiási kort és összegyűjti népét Erec Izraelben.

Ennek a felismerésnek katartikus pillanata a darab csúcspontja, a bölcs rabbi utolsó szavai után eltávozik a földi létből, lelke azonnal a mennybe száll.

Ezután mi más várhatna még ránk, mint a teljes szürrealitás és téboly. Kedves gázóra-leolvasóink a világűr súlytalanságában, a semmiben függeszkedve találnak egymásra meleg bajtársi ölelésben. És ahogy minden történetben, itt is fény derül az előre sejtetett indítékra, a mindenkori karizmatikus, vagy karizma – vagy jelen esetben kar – nélküli mozgalomvezetők abszolút személyes indítékaira, amely elhozza az aktuális őrület és tömeghisztéria korát a világra.

A Gólem Színház új előadása azokat a tabukat próbálja felállítani, amelyeket a Lefitymálva első részében ledöntött, hogy most még lejjebb döntse őket. Ennek megfelelően a polkorrektségnek még a nyomait se várja senki a színpadon, annál inkább fergeteges poénokat, kellemetlenül önironikus humort, szatírát, teljes őrületet és káoszba fulladó szürreális rémálmot. Közben azon gondolkodunk, mit szívhatott a szerző, hogy ennyire szabadjára tudta engedni az agybajt, és nehéz eldönteni, vajon szeretnénk-e ebből a szerből magunk is.

Jegyek és információk: https://golemkozpont.hu/repertoar/lefitymarmegint/