Párhuzamosan futó idővonalakon villannak fel a zsidóság fontos, érdekes vagy éppen meglepő történései

A Csányi5 új, Egymás tükrében című installációja a világ más részeivel összevetve világít ár arra, miként vált a 19. század progresszív irányba haladó Magyarországa később azzá az állammá, amely a 20. században az elsők között lépett a kirekesztők közé.

A Csányi5–ben működő Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár első komolyabb fejlesztése lett az Egymás tükrében – Száz év, két időhúr – a zsidó történelem pillanatai Erzsébetvárostól Jeruzsálemig 1848-1948 elnevezésű installáció, amely az állandó kiállításhoz felvezető lépcsőházban kapott helyet. A történetírás és a művészet elemeit vegyítő fejlesztés tulajdonképpen egy idővonal, amely a felfelé kanyargó lépcsők mentén a zsidóság történetének kiemelt pontjait mutatja be az 1848 és 1948 közötti száz évben, párhuzamba állítva a magyarországi és a nemzetközi eseményeket.

„Kis lépés az emberiségnek, de nagy ugrás a Csányi5-nek”

– jegyezte meg szellemesen köszöntőjében Heisler András, a Erzsébetvárosért Zsidó Örökségért Alapítvány elnöke az installáció szerdai avató ünnepségén. Mint elmondta, az installáció nyújtotta információkon keresztül a látogatók kontextusba tudják helyezni az emeleti kiállításon látottakat, így az szerves része lesz a zsidó történeti tárnak.

A párhuzamosan futó idővonal ötlete, az intézmény igazgatójától, Lefkovics Zsófiától származik. Az inspirációt Kolocz Dóra, a Róth Miksa Emlékház szakmai vezetőjének egy tárlatvezetése, illetve a washingtoni zsidó múzeumban tett látogatás adta. A forrást a megvalósításra a Mazsök pályázati támogatása, valamint az önkormányzat éves támogatásából megspórolt összeg adta. Az installáció anyagát Őri Ádám humán ökológus, újságíró – többek között a Kibic Magazin szerzője – állította össze, művészi szintre pedig Kelényi Gabi grafikus emelte.

Őri Ádám magyarázata szerint az Egymás tükrében installáció létrehozásánál a fő cél az volt, hogy legyen egyfajta kontraszt, és hogy a bemutatásra kerülő anyag ne a légüres térben létezzen. Az események, amelyek a magyar vagy kimondottan az erzsébetvárosi zsidóság kapcsán felvillannak, azokat el lehessen helyezni valamilyen nemzetközi kontextusban. Ezáltal érthetővé válik, hogy egy adott magyarországi történés mennyire progresszív, vagy ellenkező esetben, éppen hogy valamiféle visszalépést jelent.

Amikor például a Pesti Izraelita Nőegyletet alapító Bischitz Dávidné létrehoz egy szociális hálózatot a 19. század második felében, amely zsidó özvegyekkel, árvákkal foglalkozott, az abban az időben nagyon egyedi volt. De Őri Ádám azt is megemlítette, hogy az akkori Európában az is nagyon progresszívnek számított, amikor 1867-ben Magyarországon a zsidó vallású lakosságot teljes jogegyenlőségben részesítették. Amikor 1895-ben a zsidók vallási egyenjogúságot kapnak Magyarországon, ugyanabban az évben Alfred Dreyfust életfogytiglanra ítélik Franciaországban.

Míg azonban a 19. század második felében Magyarország nagyon progresszívnek számított a zsidósághoz való viszonyulás tekintetében, addig az 1920-ban elfogadott numerus clausus törvény már egy egészen más szemszögből lett unikális Európában.

Az installáció idővonala 1948-ban ér véget, amikor létrejön Izrael állama, és ugyanabban az évben Magyarországon betiltják a Magyar Zsidó Szemle című lapot, amely a legjelentősebb zsidó közéleti újság volt abban az időben. Miközben a világban történik valami nagyon lenyűgöző a zsidóság szempontjából – mutatott rá Őri Ádám –, addig Magyarországon történik valami, amit egyáltalán nem lehet lenyűgözőnek nevezni.

Az idővonalra nem csak a zsidósággal kapcsolatos események kerültek fel, mivel készítői azt is szerették volna bemutatni, hogy más polgárjogi mozgalmaknak is lehessen látni az előrehaladását vagy éppen a visszalépését ebben a 100 évben.

Azon látogatók számára, akik jobban elmélyülnének a lépcsőházi installáció által bemutatott eseményekben, a Cányi5 honlapján megtalálható leírások nyújtanak segítséget. A honlapon az egyes eseményekhez kapcsolódóan könyvajánlók teszik teljesebbé a tájékoztatást.

„Ez egy rendkívül igényes kiállítás”

– mondta Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, hozzátéve, hogy a Csányi5 és a mellette található Gólem Színház egy olyan kulturális központot alkot, amelyre valóban büszke lehet, mint a kerület vezetője.

A polgármester szerint, az az állítás, hogy a zsidóság történelme különálló lenne a magyar nemzet történelmétől, legkésőbb 1920-ban megbicsaklik, a már említett numerus clausus törvény elfogadásával. Fontos azt látni, hogy az 1848 és az 1948 közötti száz év, az európai történelem talán legtragikusabb száz éve. Nem csak a háborúk kapcsán, de amiatt is, hogy Magyarország esetében jól lehet látni, hogy egy progresszívnak, európainak indult ország hogyan esett szét a két világháború között.

Niedermüller Péter a jövőbe tekintve felvetette, hogy nagyon érdekes lenne a projekt folytatása, hogy 1948-tól mindez hogyan alakult tovább, kiemelve a napjainkban erősödő antiszemitizmus magyarországi és európai történetének párhuzamait.

Kiemelt kép: Kissimon István / Csányi5