A csend képei – Fényes Adolf-emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában

A tárlat a festő jellegzetes korszakaiból származó remekművekkel ad ízelítőt a magyar művészet egyik nagy mesterének életművéből.

A csend képei címmel Fényes Adolf (1867-1945) műveiből nyílt emlékkiállítás pénteken a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). Vigh Annamária, a múzeum főigazgató-helyettese a megnyitón kiemelte, a Magyar Nemzeti Galéria régi adósságot törleszt, amikor a festő halálának 80. évfordulójához közeledve a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében kiállítással, tanulmánykötettel és teljes oeuvre katalógussal emlékezik meg Fényes Adolfról, a magyar festészet egyik kiemelkedő alakjáról, akinek élete és művészi pályája megérdemelte, hogy fókuszba helyezzék és átfogóan újraértelmezzék munkásságát.

Emlékeztetett arra, hogy a galéria 1960-ban rendezett utoljára Fényes Adolf-kiállítást, így a szerteágazó életmű, néhány emblematikus alkotásától eltekintve, szinte ismeretlen maradt a nagyközönség számára. A festő művészi pályájának objektív értékelését máig befolyásolta az a szakmai megítélés, amely a szegényember-ciklus képeit a szocialista realizmus előfutárának minősítette – mondta.

Kiemelte, a kiállítás kurátora, Plesznivy Edit főmuzeológus, művészettörténész évek óta kutatja Fényes Adolf életművét, hogy újszerű, teljességre törekvő képet adjon arról az emberi és alkotói minőségről, amelyet képviselt.

Hozzátette, a tárlat letisztult, a főművekre koncentráló válogatást tár a közönség elé. Időrendben haladva öt nagyobb témaegység köré csoportosítja a műveket: a korai zsánerképek, a realista szegényember ciklus, az úgynevezett napfényes korszak, a dekoratív rajzosság (szobabelsők, csendéletek, épületenteriőrök), majd a romantikus korszak képei követik egymást.

Elmondta, a Fényes-életmű komplexitását, korszerűségét, értelmezésének eddig ismeretlen lehetőségeit tárja az érdeklődők elé a novemberben megjelenő tanulmánykötet, amely amellett, hogy elemzi az alkotói folyamat ciklusait, bemutatja Fényes zsidó identitását éppúgy, mint elkötelezett magyarságát, a festőt mint az asztaltársaság vidám, anekdotázó figuráját. Kiemelte, Fényes Adolf képei az 1910-es években, Rippl-Rónai József munkái mellett, a legkeresettebbek voltak a műgyűjtők számára.

Plesznivy Edit kurátor elmondta: a tárlatot megnyitó kép az 1910-ben készült Mákos kalács című alkotás, emellett látható a kiállításon a Testvérek című mű is. Ezek Fényes Adolf legismertebb festményei, ugyanakkor életműve sokszínű és összetett – mondta, kiemelve: művészettörténeti adósságot törlesztenek az életmű feldolgozásával és bemutatásával, a tanulmánykötettel és a kiállítással.

Hozzátette: a tanulmánykötet 11 szerző írását tartalmazza, számos nézőpontból közelíti az életművet, jelentős állomásait elemzi, bemutatja a festő családi hátterét és azt a kulturális társadalmi közeget, ahol élt, továbbá az 1950-es évek kultúrpolitikai értékelését. A kötet elsőként közli a mester mintegy 800 darabot számláló oeuvre-katalógusát is.

A kiállítás ismertetője szerint a 19-20. század fordulóján a modernizmus iránt elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot, akinek a realizmustól az impresszionizmuson és a posztimpresszionizmuson át ívelő munkássága mintegy négy évtizedet ölelt fel. Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult, majd Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett.

Európa-szerte számos tanulmányutat tett, figyelemmel kísérte a kortárs tendenciákat, de festészetében nyomot hagyott a művészettörténeti korszakok és a klasszikus mesterek beható ismerete is. Aktívan részt vett a korszak művészeti életében, Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön Japán kávéházban fenntartott művészasztalának közkedvelt figurája volt. Alapítója és tanára volt a szolnoki művésziskolának.

Korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban – elsősorban szolnoki művein – napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg festészetében. Egyik legmarkánsabb időszaka volt az 1910-es évek elején kialakuló úgynevezett enteriőrkorszaka, csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők jelentek meg képein.

A 2026. január 11-ig látható tárlat az életmű 1890-es évek végétől 1940-es évek elejéig tartó időszakából ad válogatást, időrendben haladva vázolva fel az alkotópályája főbb állomásait. Látható például a Kugler sütemények című kép és a Szegényemberek élete-ciklus drámai darabja, az Anya. A képek között megtalálható továbbá a Néma utca, a Kisvárosi délelőtt, a Gyermekjátékok és a Nyugtalan idő című alkotás is.

Művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora, bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött használati tárgyak is megidézik a művész kedvelt képmotívumait, szolnoki éveinek paraszti és parasztpolgári miliőjét.

Fényes Adolfot zsidó származása miatt a nyilas hatalomátvétel után gettóba hurcolták, majd Budapest ostromát túlélve, súlyos lelki és testi megpróbáltatásokat követően 1945. március 15-én, 77 éves korában hunyt el.