A zsidók szenvedéseit is feldolgozta alkotásaiban Szóbel Géza, akinek családja a holokauszt áldozata lett

Életmű-kiállítással tiszteleg a 120 éve született festőművész előtt a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria.

Életmű-kiállítással tiszteleg a 120 éve született Szóbel Géza magyar származású, Párizsban alkotó festőművész előtt a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria. Az Egy rejtélyes magyar festő Párizsban – 120 éve született Szóbel Géza című, Makláry Kálmán gyűjteményéből válogatott tárlat október 5. és november 9. között lesz megtekinthető a Ferenczy Múzeumban – áll az intézmény közleményében.

A Komáromi születésű, zsidó származású alkotó szülővárosában, majd Budapesten, Berlinben, Prágában képezte magát, 1928 körül pedig már Párizsban alkotott, ahol végül 1934-ben telepedett le. Korán kapcsolatba került a szürrealistákkal, valamint az École de Paris alkotóival, művészetét a háború előtt ez a két hatás formálta. 1937-ben részt vett Sonia Delaunay vezetésével a párizsi világkiállítás Palais de l’Air pavilonja számára készített monumentális freskójának kivitelezésében.

A háború alatt hat éven át szolgált a csehszlovák hadsereg kötelékében Franciaországban, majd Angliában, ahol elkészítette a háború borzalmait és a zsidók szenvedéseit feldolgozó Civilisation és Dávid csillaga című grafikai sorozatokat, amelyek az emberi szenvedést és kiszolgáltatottságot mutatják be.

Szóbel Géza Komáromban maradt teljes családja 1944-ben a holokauszt áldozata lett, a művész 1945 után pedig soha nem tért vissza szülőföldjére.

A különleges, fénnyel teli lazúrtechnikát alkalmazó festményei a háború után színesebbé, nyitottabbá és egyre absztraktabbá váltak. Figurái, a harcos angyalok, gyerekrajzokat idéző alakok, gótikus ólomüvegablakra emlékeztető kompozíciók, egy olyan ősi és misztikus világ részei, ahol az ember még nem született meg teljesen. Szóbel Géza alapvetően melankolikus vizuális világa az 1950-es évek közepétől egyre elvontabb, oldottabb és dinamikusabb formálást követnek.

Még nyitva volt utolsó egyéni kiállítása Párizsban, amikor 1963 nyarán, 58 éves korában elhunyt.

Szóbel Géza festőművész életének és művészeti hagyatékának sorsa halála után, a második École de Paris számos emigráns művészéhez hasonlóan szinte teljesen feledésbe merült. Művei már az 1970-es években szétszóródtak, munkássága a művészettörténet figyelmének látókörén pedig teljesen kívül esett. Szóbel Géza mint soknemzetiségű alkotó és egész Európát otthonának tekintő világpolgár végül egyik hazájában sem kapta meg a neki járó elismerést, csupán a 2000-es évektől kezdett el a műkereskedelem felfigyelni műveire.

A most nyíló kiállítás célja, hogy élete kronológiájának rekonstruálásával, szétszóródott alkotásaink felkutatásával múzeumi közegben is bemutassa a francia modernizmus egyik ígéretes, izgalmas, de elfeledett életművét.