Streetfotók a zsidónegyedből

Hogyan látják a streetfotósok a budapesti zsidónegyedet? Erre a kérdésre ad választ a Budapest Street Photography Collective a Bálint Ház felkérésére létrejött kiállítása. A fotósok a negyed utcáit és tereit járva ragadták meg a mindennapok atmoszféráját: a múlt emlékeit, a jelen pezsgését és a sokszínűséget, amely ma ezt a városrészt jellemzi. A kiállítás a Judafest keretében, szeptember 14-én, a Klauzál téren lesz látható.

A zsidónegyed: történelem és jelen

Budapest belvárosának egyik legkülönlegesebb része a VII. kerület közepe, a köznyelvben „zsidónegyed”. Itt épült a három nagy zsinagóga – a Dohány, a Rumbach és a Kazinczy utcai –, amelyek a vallási irányzatok központjai lettek. Körülöttük virágzó közösségi élet zajlott: iskolák, mikvék, kóser boltok és kávéházak szolgálták a mindennapokat.

A második világháború idején a negyed a budapesti gettó része lett, sokak számára a tragédia helyszíne. A háború után az épületek romlásnak indultak, a közösség meggyengült, a városrész hosszú időre elvesztette régi fényét. A 2000-es évektől romkocsmák, galériák és kávézók alakították ki mai arculatát, miközben a zsidó közösség is visszatért. A zsinagóga működik, fesztiválok és kulturális rendezvények őrzik a múltat. Ma a negyed egyszerre a budapesti éjszakai élet központja és a magyar zsidóság egyik legfontosabb szimbolikus tere. 

Miért streetfotó?

A streetfotó azért különleges, mert nem beállított, idealizált képekről van szó, hanem lenyomatokról, amelyek a városi életet és hétköznapi történéseket rögzítik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szubjektív. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogyan látják ezt a környéket aktív budapesti streetfotósok, ezért kerestük meg a Budapest Street Photography Collective-et egy közös kiállítás lehetőségével.

A Budapest Street Photography Collective (BSPC) fotográfusok alkotói közössége, amely Budapest városi életét és sokszínű mindennapjait dokumentálja. Tagjai közös kiállításokon és publikációkban mutatkoznak be, közös albumuk is jelent meg. A kiállításhoz kapcsolódó kérdéseinkre Neményi Márton, a kollektíva tagja válaszolt.

Tudtátok-e a felkérés előtt, hogy mennyit fotóztatok már a zsidónegyedben?

Mindenkinek megvannak a kedvenc utcái Budapesten, de a bulinegyeddé avanzsált zsidónegyedhez vegyes érzésekkel állunk, ez rögtön kiderült a válogatás során. Van, aki egyetemista korától hetente járt oda, végignézte a romkocsma-robbanást, a turizmus fellendülését, a régi lakók tiltakozását és azt, ahogy átveszik az irányítást a legénybúcsús csoportok kiszolgálására szakosodott vendéglátósok, a taxis hiénákról és a kamudrog-dílerekről nem is beszélve. Akik mindezt megélték, azoknak sok képük készült ezeken az utcákon. Több BPSPC-tag már csak a munkájából adódóan is végigfotózta a zsidónegyedet, többek pedig pontosan tudták, hogy kevés képük lesz, számukra ugyanis az „igazi”, autentikus Budapest egy kicsit odébb van. Érthető: a tumultus és a turistaáradat csak rövid ideig érdekes egy streetfotósnak. A zsidónegyed azonban így is megkerülhetetlen – szó szerint is –, ha az ember Budapesten él, így egy pillanatig sem volt kétséges, hogy összeáll egy fajsúlyos válogatás.

Van olyan fotózási élményetek, amely különösen megérintett vagy emlékezetessé vált számotokra, amikor ezek a képek készültek?

A negyed őrületét viszonylag gyorsan megunja egy streetfotós, velünk is ez történt, így természetes volt, hogy egy idő után a váratlan pillanatokra kezdtünk figyelni – mindig ezek a legérdekesebbek, ha az ember az utca életét dokumentálja. Például, amikor a bulinegyed elcsendesedik – mondjuk egy világjárvány miatt –, vagy amikor két világ találkozik: az ortodox zsidó közösség a bulizókkal, egy véletlenül erre járó idős házaspár a graffitikkel, az ősmagyar cosplayerek a repoharakat gyűjtő helyi arcokkal, vagy egy átlagos járókelő a nagybőgőjét a Wesselényin hirtelen felindulásból felgyújtó zenésszel. 

Mit gondoltok: miért lehet különösen fontos ma streetfotózni Budapesten – és miért érdemes a zsidónegyedben fókuszálni?

Hogy miért fontos az utca életét fotózni, az talán már nem kell kifejtenünk; ha mégis, azt szoktuk mondani, hogy tessék böngészni egy kicsit a Fortepant, és arra gondolni, hogy zömében ezt a gyűjteményt is a streetfotósoknak – és persze az oldal fáradhatatlan kurátorainak – köszönhetjük, még ha ez a szó akkor még nem is létezett. A könyvünk sikere is azt üzeni, hogy van létjogosultsága a műfajnak, még ha a jogszabályok akadályozzák is az alkotást. A „belső” hetedik kerület pedig még ehhez képest is különleges. Amikor az ember a zsidónegyedet fotózza, abból sosem csak street-, hanem egy kicsit mindig riportfotó is lesz, ami ugyanis itt történt – és történik –, az minden szempontból tanulságos: kulturálisan, társadalmilag, politikailag nagyon gyorsan változik a városrész. Ilyen értelemben minden itt készült fotó különleges: olyan pillanatokat örökítünk meg, amelyeket öt éve még képtelenség lett volna, és alighanem öt év múlva is képtelenség lesz, ezek a képek tehát, bármekkora közhely is ez, kordokumentumok.

A kiállításon résztvevő alkotók: Bedynski Krisztián, Bódis Krisztián, Chripkó Lili, Soós Bertalan, Neményi Márton, Farkas Norbert.

Ünnepeljük együtt a zsidó kultúra sokszínűségét, piknikezzünk együtt a város szívében, a Klauzál téren!

A tartalom a Bálint Ház partnerségével valósult meg.