A rómaiak elleni nagy zsidó felkelés végnapjairól tanúskodik a nemrég előkerült 2000 éves érme

A nem sokkal a tisa beáv gyásznap előtt Jeruzsálemben megtalált lelet bepillantást enged a Szentély 70-ben történt pusztulását megelőző utolsó, drámai hónapokba, amikor a lázadók már érezték, hogy bukásuk közeleg.

Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) csütörtökön bejelentette, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy közelében egy bronzérmét találtak, amelyet a zsidók rómaiak elleni nagy felkelésének negyedik évében vertek, számolt be a Times of Israel. A lelet bepillantást enged a Szentély 70-ben történt pusztulását megelőző utolsó, drámai hónapokba, amikor a lázadók már érezték, hogy bukásuk közeleg.

Az érmét a hónap elején találták Jeruzsálemben, az IAA által a Dávid városa és a Zsidó Negyed Rekonstrukciós és Fejlesztési Társaság együttműködésével végzett ásatások során.

Az érme előlapján egy kehely látható, mellette a „Cion megváltásáért” felirattal. A hátlapon a szukot ünnep kellékei: egy lulav és két etrog található, mellette a „Negyedik év” felirattal.

„Ami különleges a felkelés utolsó évében vert érmékben, az a szöveg változása” – mondta Janiv David Levi, az IAA érmekutatója és kurátora a The Times of Israelnek. „A korábbi években a felirat így szólt: »Cion szabadságáért«” – magyarázta.

„Ez a változás a jeruzsálemi hangulat megváltozására utal. Bár a rómaiak még nem foglalták el a várost, valószínű, hogy az emberek már érezték, hogy a vég közeledik.”

Levi szerint, miután rájöttek, hogy a szabadság már nem elérhető, a lázadók reményüket az isteni beavatkozásba vetették. „A szabadság valami, amiért az emberek saját emberi cselekedeteikkel küzdhetnek” – mondta. „De a megváltásért való könyörgés arra utal, hogy már nem támaszkodtak saját magukra – ez az isteni beavatkozásért való kiáltás volt.”

A felirat nem az egyetlen figyelemre méltó változás a felkelés negyedik évében – a héber niszán hónap (március–április) 69 és ádár hónap (február–március) 70 között – vert érméken.

„Az akkoriban vert bronzérmék észrevehetően nagyobbak voltak, mint a korábbi években gyártottak” – mondta Levi. „Nincs egyértelmű magyarázatunk erre a változásra, de lehetséges, hogy Simon Bar Giora, aki a felkelés utolsó szakaszában vezette a mozgalmat, így akarta érvényesíteni vezető szerepét.”

Levi hangsúlyozta, hogy abban az időben az érmék verésének jelentősége messze túlmutatott gazdasági funkcióján. „Az érméket nem csupán pénznek kell tekintenünk, hanem egyfajta tömegkommunikációs eszköznek – hasonlóan az újságokhoz vagy a közösségi médiához” – mondta. „A lázadás fenntartásához az első lépés az üzenet közvetítése, mind a saját népnek, mind az ellenségnek. Ezek az érmék hirdették a lázadás okát és erőteljes képet sugároztak.”

Megjegyezte, hogy utoljára körülbelül egy évszázaddal korábban, a Hasmoneus-dinasztia idején vertek érméket zsidó uralkodók Izrael földjén. A saját pénznem verése gyakorlati következményekkel is járt. „Az érmék gyártásával a lázadók a római pénznemtől független gazdaságot működtethettek az általuk ellenőrzött területeken” – mondta Levi. Valószínűleg a Templom-hegyen vagy annak közvetlen közelében verték a pénzt.

„Izraelben mindössze körülbelül 400 ilyen érmét találtak, ami bronzérmék esetében meglehetősen kevés” – mutatott rá Levi. „A legtöbb érmét Jeruzsálemben találták, de néhány Maszadában is előkerült, amik a történet egy másik részéről tanúskodnak, a város elpusztítása után odamenekült emberekről.”

A régész hozzátette, hogy az ásatás helyszínét fémdetektorral vizsgálva fedezte fel a negyedik évből származó érmét. „Körülbelül két hete találtam” – mondta. „Szennyeződés borította, és csak miután megtisztítottuk a laborban, tudtuk azonosítani, hogy valójában mi is az.”

„Hihetetlenül megható volt egy ilyen érmét a Templom-hegy közvetlen közelében, és olyan közel tisa beávhoz, a Szentély pusztulásának gyásznapjához felfedezni.”