Szinte mindent megoldanak az izraeli civil szerveződések, sokszor az állam feladatait is ellátva

Október 7. után és a legutóbbi Iránnal folytatott háború során civil szervezetek százai több tízezer önkéntessel siettek a harcoló katonák vagy a bajba jutott polgárok segítségére. Az etnikai, életkori és társadalmi csoportokon átívelő kezdeményezések hatékonysága szinte példa nélkülinek mondható.

Több mint 1000 olyan civil kezdeményezést azonosított egy tavaly decemberben közzétett jelentés, amelyek az október 7-i támadás nyomán indult háború alatt végeztek önkéntes tevékenységet Izraelben. A Szociális és Jóléti Minisztérium, az Izraeli Önkéntes Tanács és a Jeruzsálemi Héber Egyetem által készített jelentés szerint a kezdeményezések 78 százaléka új volt, 70 százalékát pedig magánszemélyek hozták létre.

A Times of Israel cikke szerint civil kezdeményezések az Izrael és Irán között június 13-án kirobban háború során újra aktívak lettek, amikor az Iszlám Köztársaság ballisztikus rakéták sokaságát lőtte ki Izrael zsúfoltan lakott központjaira, megtorlásul azért, mert Izrael megelőző csapásokat mért Irán nukleáris és katonai célpontjaira. A Teherán által Izraelre kilőtt mintegy 550 rakétából 36 lakott területekre zuhant, 28 ember meghalt, több mint 3000-en kórházba kerültek, több mint 13 ezer embert kitelepítettek otthonából. A becsapódott rakéták ezen túl súlyos anyagi károkat okoztak.

Az iráni háború idején önkénteseket aktiváló 99 szervezet újabb vizsgálatából kiderült, hogy összesen 42 180 önkéntes járult hozzá 213 884 ember megsegítéséhez. A nemrég közzétett újabb felmérés szerint a szervezetek közel kétharmada (61 százalék) arról számolt be, hogy elsődleges tevékenységük az érzelmi támogatás nyújtása volt. Ezt követték a szükségletek tisztázására irányuló beszélgetések, valamint az oktatási és egyéb tevékenységek szervezése (egyenként 25 százalék), az élelmiszerek biztosítása (19 százalék), a felszerelések szállítása (14 százalék) és az adománygyűjtés (11 százalék). A 99 szervezet közül 60 országos szinten működött.

„A terepről érkező jelentések gyors szervezésről, rugalmasságról és kreativitásról tanúskodnak a felmerülő igényekre szabott válaszok nyújtása terén, a működési kihívások, a korlátozott erőforrások, valamint a csapatokra és önkéntesekre nehezedő terhek ellenére”

– olvasható a jelentésben

„A civilek munkacsoportokat működtettek, csapatokat mozgattak az óvóhelyek, szállodák és az érintett területek között, segítettek az orvosok gyermekeinek nyújtott bébiszitter-szolgáltatás működtetésében, segély- és játékcsomagokat osztottak ki az evakuáltaknak, érzelmi támogató workshopokat tartottak a szorongó áldozatoknak, 24 órás telefonos segélyvonalakat működtettek, és élelmiszer-szállításokkal és napi segítségnyújtással támogatták a besorozott katonák családjait” – áll a dokumentumban.

A Times of Israel az Orli Schwarz által indított civil kezdeményezést hozza példának. Az október 7-i támadást követően Schwarz elhatározta, hogy segít a katonák élelmezésében. Az egyébként kommunikációval, marketinggel és márkaépítéssel foglalkozó nő összeállított egy listát, amely az élelmezésért, felszerelésért és logisztikáért felelős katonatiszteket, valamint a segíteni hajlandó vendéglátóipari cégeket és magánszemélyeket tartalmazta. Kapcsolatba lépett azokkal az adományozókkal, akik természetbeni hozzájárulást tudtak nyújtani, valamint más, a sajátjához hasonló informális civil szervezetekkel.

A Vaskardok hadműveletnek nevezett gázai háború első napjaiban Schwarz és a hozzá csatlakozó több száz önkéntes naponta 5-6000 ételt osztott ki az IDF katonáinak, hétvégenként még ennél is többet, valamint árnyékoló napellenzőket, hűtőszekrényeket, főzőlapokat, helyszíni zuhanyzókat és közel 6000 matracot.

A 12 napig tartó, Irán nukleáris infrastruktúráját és ballisztikus rakétaprogramját célba vevő Felkelő oroszlán hadművelet során az Orli Hamal néven ismertté vált szervezet továbbra is szállított mindent, amit kértek tőle – a süteményektől kezdve egészen a számítógépekig.

„Vannak katonáink, akik hónapokig alig vannak otthon” – mondta Schwarz, utalva arra a több ezer tartalékosra, akik az október 7-i mészárlás óta hosszú bevetésen vannak a Gázai övezetben. „Olyan dolgokat küldünk nekik, amelyek a normalitás részét képezik, annak az életnek, amelyre emlékeznek, és amelyhez reményeik szerint visszatérhetnek majd.”

Michal Almog-Bar professzor, mindkét jelentés társszerzője és a Héber Egyetem izraeli civil társadalmat és filantrópiát vizsgáló intézetének vezetője a Times of Israelnek elmondta, hogy az önkéntesek most is etnikai, életkori és társadalmi csoportokon átívelnek, akárcsak október 7. után. „A tevékenység nagyon változatos volt” – mondta.

„Ez a társadalom hatalmas rugalmasságát mutatja. Válság idején szinte mindenre van megoldásunk. Ilyet nem ismerek más országokból.”

Számos civil kezdeményezés, amely nem sokkal október 7. után indult gyorsan vissza tudott térni a cselekvéshez, mondta. A már működő nonprofit szervezetek rendelkeztek olyan vészhelyzeti programokkal, amelyeket azonnal aktiválni tudtak.

Október 7-hez képest az önkéntes műveletek ezúttal „fejlettebbek és professzionálisabbak voltak”, amikor az iráni háború elkezdődött, mondta Almog-Bar. „Vészhelyzetre reagáló birodalommá váltunk, és van mit tanulni tőlünk. Más országokban is van önkéntesség vészhelyzetekben, például földrengések esetében de nem ilyen léptékben és nem ilyen hosszú ideig.”

„Itt ez folytatólagos, és ez nagy kihívást jelent” – mondta Almog-Bar. „Ezekben az esetekben mindannyian izraeliek vagyunk, a közösségeink iránti aggodalom nagyon erős, és sikerül túllépnünk a politikai nézeteltéréseinken, amelyek rövid időn belül visszatérnek. Ott volt a Covid-járvány, amelyet még néhány biztonsági esemény követett, majd az október 7-i események.

„Az emberek egyre gyakrabban tapasztalnak vészhelyzeteket. Azt is látjuk, hogy az önkéntesség mind az önkéntesek, mind a segélyezettek számára előnyökkel jár – a nyugalom érzése, amely a foglalkozásból fakad. Az emberek azt akarják érezni, hogy segítenek, és hogy ha valami történik velük, mások is segíteni fognak nekik. Láttuk, hogy bárki szenvedhet kárt. Mindenki ugyanabban az egzisztenciális szorongásban él.”

Az iráni háborúról szóló jelentés figyelemre méltó megállapításai közé tartozik, hogy a szervezetek több mint egyharmada (36 százalék) sikeres együttműködésről számolt be a helyi önkormányzatokkal, és valamivel kevesebb mint egynegyede (23 százalék) a kormányzati szervekkel, ami javulás az október 7. utáni időszakhoz képest, amikor különösen a kormányzat nem állt a helyzet magaslatán.

Almog-Bar megjegyezte, hogy a civil társadalom a Hamász elleni izraeli háború kezdete óta átállt a szolgáltatások nyújtására. „A határok közben nagyon elmosódtak” – mondta.

Feltette a kérdést, hogy a filantrópiának olyan mértékben kellene-e közszolgáltatásokat finanszíroznia, mint amilyen mértékben ez történik? Egy olyan tiltakozó mozgalomnak, mint a Fegyveres Testvérek, házakat kellene-e építenie a gázai határon, amikor erre egy állami ügynökséget, a Tekuma Igazgatóságot hoztak létre? Helyes-e, hogy a civil kezdeményezések még mindig ételt biztosítottak az IDF katonáinak, több mint 600 nappal október 7. után?

„A civil társadalom csodálatos, különösen az idő múlásával” – mondta.

„De felmerülnek kérdések a köz- és a civil szféra egyensúlyával kapcsolatban, amelyek még bonyolultabbá váltak ezekben a vészhelyzetekben.”