Ez a csoport megmozdít bennünk olyan érzéseket, amiket eddig elrejtettünk valahová

Otthonról hozom néven januártól művészetterápiás csoportnak adott helyszínt a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) a holokauszt túlélőinek második és harmadik generációja számára. A Benda Judit terapeuta által vezetett csoport folytatódik szeptembertől, miközben ezzel párhuzamosan indulni fog egy újabb csoport is, amelyre jelentkezni lehet.

A csoport vezetője, Benda Judit művészetterapeuta régóta foglalkozott a gondolattal, hogy egy ilyen tematikájú csoportot indítson. Ahogy a Kibic Magazinnak fogalmazott:

„személyesen érintett vagyok, és érzem a saját bőrömön, hogy ez a generáció, a másodgeneráció, mennyire magára volt hagyva.”

A másodgeneráció nemzedékét a hallgatás nemzedékének hívják. A családokra a hallgatás volt a jellemző. Sokan felnőttként ismerték csak meg családjuk múltját, gyakran csak hiányosan. „Ebben nőttünk fel, homályos érzésekkel, félmondatokkal, elhallgatott történetekkel” – mutat rá Benda Judit arra, hogy mi volt a kiindulása az Otthonról hozom csoportnak.

„Amikor gyerekként mesélnek valamit, arra nem nagyon emlékszünk már, és amikor elkezd érdekelni a múlt, akkora gyakran már nem marad kit megkérdezni.”

„Nagyon máshogy éljük meg a történeteinket. Tudom, hogy számomra mik a fontos pontok, és amikor megpróbáltam ezekkel dolgozni, rájöttem, hogy a résztvevők más kérdéseket találnak fontos pontoknak. Ennyire különbözőek vagyunk” – mondja a csoport vezetője, aki korábban még nem vezetett művészetterápiás csoportot, az Otthonról hozom a képzésének (Magyar Művészet és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület) része, amelynek utolsó évéhez tartozik a csoport indítása. Alapvetően táplálkozástudománnyal foglalkozik, ahol viszont gyakorlott csoportvezető. A csoportjainál fontosnak tartja, és így a művészetterápiás csoportnál is, hogy mindig a résztvevőkhöz igazodik, és az igényeknek megfelelően alakítja a csoportot.

A művészetterápia különböző terápiás műfajokat alkalmaz: képzőművészet, irodalom, zene, mozgás – magyarázza. Ebben a csoportban elsősorban képzőművészettel és zenével szeretett volna foglalkozni, de végül nem maradt meg az eredeti koncepciónál. Fontos, hogy a művészetterápiás csoportban való részvételhez nem szükséges semmilyen művészeti készség – hangsúlyozza Benda Judit. Nem műalkotásokat készítenek.

„Az elmúlt évben részt vettem a Bálint Házban indított Múlt-Jelen-Jövő csoportban, amely segített abban, hogy hozzá merjek nyúlni ehhez a témához. Az a csoport nem művészetterápiás eszközökkel dolgozott, de a témánk ugyanaz.”

Benda Judit szerint nagyon fontos, hogy a művészetterápia során spontán érzésekkel dolgoznak. Minél kevesebbet gondolkozik az ember, minél rövidebb idő van arra hogy átgondoljanak egy feladatot, annál mélyebbről tud jönni az érzés, amellyel azután foglalkoznak.

Az egyik feladat során – hoz példát a terapeuta – kiválaszt egy zenét, amelynek nincs szövege, hogy a résztvevők ne tudjanak a szöveghez semmilyen asszociációt kapcsolni. Olyat, ami nem visz el nagyon érzelmileg, mint mondjuk a Carmina Burana, ugyanakkor nem is melankolikus, deprimáló. Ilyenek lehetnek például Nino Rota egyes zenéi, amelyekben sok az érzelem.

A résztvevők azt kapják feladatnak, hogy a zenehallgatás során készítsenek egy képet arról, hogy milyen érzéseket hív elő bennük a zene. Erre 15 percük van, ez idő alatt lehet festeni, rajzolni, montázst készíteni, ami csak jól esik. Ezután minden résztvevő megnézi a másik alkotását, és elmondja, hogy mit lát benne. Ez azért fontos, mert mindenki mást lát egy-egy alkotásban, és a mások meglátásai is fontosak számunkra. Majd az alkotó is elmondja, milyen érzések munkálkodtak benne, amikor a képet készítette. A többiek becsatlakoznak a beszélgetésbe, és az interakciók által valami beindul. Ilyen hatást Benda Judit szerint verbális terápiával csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehetne elérni.

„Ez túl van a verbalitáson, ez az érzelmeinkről, az érzéseinkről szól, amit mi magunk sem tudunk másképp elérni.”

Nagyon fontos része a foglalkozásnak maga a csoport. A csoport tulajdonképpen egy szociális mikrokozmosz, amelyben nagyon sokat adnak hozzá az interakciók a résztvevők önismeretéhez. Mindenkinek más a visszajelzése, mást lát meg egy-egy képben, történetben, gondolatban. Mert bár a csoport neve Otthonról hozom, nem csak a holokauszttal és a hozzá kapcsolódó érzésekkel foglalkoznak. A csoportnak óhatatlanul van egy önismereti része, hiszen itt és most vesznek részt a csoporttagok ebben a csoportban.

A csoport elindít a résztvevőkben olyan folyamatokat, amelyek évtizedekig nem történtek meg. Három csoporttag is úgy döntött például, hogy botlatókövet állíttat a családtagjainak. Egy másik csoporttag elment egy több napos utazásra, amely során végigjárta édesanyja útját a különböző munkatáborokban. Egy olyan utat, amelyet évtizedek óta tervezett, amelyet még édesanyja szeretett volna megtenni, ami azonban számára nem tudott megvalósulni.

A csoport megmozdít bennünk olyan érzéseket, amiket eddig elrejtettünk valahová.

Az Otthonról hozom csoport résztvevői kifejezték, hogy az egyik legfontosabb dolog számukra a csoportban az, hogy azt látják, nincsenek egyedül. Nagyon hasonlóak az érzéseik, és olyan történeteket tudtak megosztani, amelyeket máshol nem. Ez a csoport biztonságos közegének köszönhető, amely alapfeltétele a művészetterápiás csoportoknak.

Mivel a csoport kis létszámmal tud csak működni, ezért nyolc fővel indult az első csoport, ami állandó tagokból áll, és nem lehet hozzá később csatlakozni. A most befejeződött csoport tagjai nagyon szerették volna folytatni a csoportot, ezért ez a csoport is folytatódik szeptembertől, miközben ezzel párhuzamosan indulni fog egy újabb csoport is.

A szeptembertől induló csoportra jelentkezni Benda Juditnál lehet ezen az elérhetőségen: otthonrolhozom@gmail.com