Fegyverként használta a szexuális erőszakot a Hamász az október 7-i támadás alatt

A most napvilágot látott átfogó jelentés szerzőinek egyik célja, hogy az igazságszolgáltatás alkalmazza a kollektív felelősség doktrínáját annak érdekében, hogy a terroristákat emberiesség elleni bűncselekményért vonják felelősségre.

A 2023. október 7-i mészárlás során elkövetett szexuális erőszak háborús fegyverként való alkalmazása miatt a Hamász terroristáinak felelősségre vonásához szükséges első jogi keretet biztosító új jelentést mutattak be kedden Michal Herzog izraeli first ladynek a jeruzsálemi elnöki rezidencián.

Az eseményről a Times of Israel készített beszámolót, amiből kiderül, hogy a Dinah Projekt által készített jelentés megerősíti, hogy a Hamász szisztematikusan nemi erőszakot és szexuális erőszakot alkalmazott a mészárlás során egy szélesebb körű terrorkampány, a kollektív megalázás és az izraeli társadalom dehumanizálása részeként.

A Quest for Justice (Az igazság keresése) címmel közzétett anyag az első olyan jelentés, amely a nemzetközi jogon alapuló megoldást kínál a szexuális erőszak háborús fegyverként való felhasználásának azonosítására, amely az emberiesség elleni bűncselekménynek minősül, valamint az igazságszolgáltatásra való törekvésre

A jelentés keddi bemutatóján részt vett a 31 éves Ilana Gritzewsky, egykori túsz, aki nyilvánosan beszélt arról, hogy fogvatartói Gázában szexuálisan bántalmazták. Gritzewsky elmesélte, hogy október 7-én rabolták el otthonából, Nir Oz kibucból, ahol élettársával, Matan Cangaukerrel élt, akit szintén elraboltak, és továbbra is fogságban van.

„Emlékszem, hogy megütöttek, és sikítottam, aztán sötétség lett. Amikor felébredtem, félmeztelenül, terroristákkal voltam körülvéve”

– mesélte az összegyűlteknek. „Megvertek. A poklot éltem át. Eltörtek a csontjaim, de ez nem hasonlítható ahhoz a lelki fájdalomhoz, amin keresztülmentem” – mondta. „Senkinek sem szabadna átélnie azt, amit én átéltem.”

Gritzewskyt 55 nap fogság után, az Izrael és a Hamász között 2023 novemberében kötött első tűzszüneti megállapodás idején engedték szabadon. Ő és Canguaker édesanyja, Einav központi figurái lettek a tűzszüneti megállapodás megkötését és a megmaradt túszok hazatérését célzó tiltakozásoknak.

„Majdnem két évvel később még mindig vannak, akik azt kérdezik, hogy ez tényleg megtörtént-e. Azért vagyok itt, hogy elmondjam, hogy igen, és még mindig tart” – mondta. „Az én Matanom még mindig ott van. Nem tudom, mit csinálnak vele, de azt tudom, mit tettek velem. Minden reggel azzal a félelemmel ébredek, hogy ő is átéli azt, amit én.”

Mivel Benjamin Netanjahu miniszterelnök a jelentés bemutatójának idején éppen Washingtonban tartózkodott, hogy megbeszéléseket folytasson a túszok esetleges szabadon bocsátásáról és a Hamásszal kötendő tűzszüneti megállapodásról, Gritzewsky közvetlenül a kormányhoz fordult:

„Ne pazarolják el ezt a lehetőséget. Írják alá a megállapodást és vessenek véget a háborúnak.”

„Ez a jelentés úgy mondja el az igazságot, ahogy van – sokkoló, fájdalmas, de szükséges. Mindazok nevében, akiknek kárt okoztak, elkötelezettek vagyunk a harc folytatása mellett, amíg kiáltásaik mindenhol meghallgatásra találnak, és igazságot szolgáltatnak nekik” – mondta Herzog.

„Egyetemes üzenetet küldünk: a szexuális erőszakot nem lehet elfogadni háborús eszközként”

– mondta, felhívva a figyelmet a a még mindig Gázában lévő 50 túsz helyzetére, köztük Inbar Hajmanra, az egyetlen női fogolyra, aki feltehetően már nem él.

„A szexuális erőszak a konfliktusban fegyver. Nem véletlenszerű, nem csak egyének ellen irányul, és nem felülről jövő szándék nélküli. Itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség ekként kezelje” – mondta Ruth Halperin-Kaddari professzor, a Bar-Ilan Egyetem jogi szakértője, aki a jelentés társszerzője Nava Ben-Or nyugalmazott bíróval és Saron Cagagi-Pinhasz ezredessel, az IDF volt katonai főügyészével együtt.

A Dinah Projekt egy október 7. után alakult kezdeményezés, amely a konfliktusövezetekben elkövetett szexuális erőszak túlélőinek elismeréséért és az igazságszolgáltatásért dolgozik. Másfél évet töltött a Hamász által a támadás során, majd a túszok ellen elkövetett szexuális erőszakról szóló összes rendelkezésre álló bizonyíték összegyűjtésével.

A jelentéshez végzett kutatás több kihívásba ütközött, amelyeket a megállapítások igyekeznek kezelni: az áldozatok közvetlen tanúvallomásainak szűkössége, a bűncselekmények helyszíneiről származó bizonyítékok gyakran véletlen megsemmisülése, valamint az, hogy a háború ködében nehéz konkrét elkövetőket konkrét bűncselekményekhez vagy áldozatokhoz kapcsolni.

Cagagi-Pinhasz kifejtette, hogy

„A háború alatti szexuális bűncselekmények elkövetői támaszkodhatnak a háborús káosz közepette áldozataik hallgatására, vagy azért, mert meggyilkolják őket, ami az október 7-én bántalmazott áldozatok többségével történt. Vagy a túlélők esetében annyi trauma és szégyen érte őket, hogy gyakran nem hajlandóak beszélni róla.”

A jelentés az október 7-i szexuális erőszakról szóló adatokat összesítette és módszertanilag csoportosította az első kézből származó túlélők, szemtanúk, elsősegélynyújtók, a hullaházként szolgáló Sura katonai bázis dolgozói, egészségügyi dolgozók és terapeuták vallomásai, valamint a rögzített fényképek és videófelvételek alapján.

A szerzők elismerték, hogy nem ez az első jelentés, amely adatokat gyűjtött össze az október 7-i szexuális erőszak alkalmazásáról. Ilyen kutatást már mások is végeztek, többek között Pramila Patten, az ENSZ főtitkárhelyettesének a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének hivatala 2024 márciusában.

A nemzetközi és az izraeli jogban meglévő doktrínára alapozva a szerzők egy kulcsfontosságú jogi elv előmozdítására szólítanak fel: a támadás valamennyi résztvevőjére – még ha személyesen nem is követtek el nemi erőszakot – kollektív büntetőjogi felelősséget rónak ki azon az alapon, hogy tudtak, tudniuk kellett volna, vagy részt vettek a támadás során elkövetett szexuális erőszak lehetővé tételében.

„Célunk, hogy bemutassuk, hogyan lehet az elkövetőket és a parancsnokokat büntetőeljárás alá vonni anélkül is, hogy az egyes személyek ellen közvetlen tanúvallomást tennénk”

– mondta Halperin-Kaddari.

A következő lépések között szerepel, hogy felkérik az izraeli kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy alkalmazzák a kollektív felelősség doktrínáját annak érdekében, hogy a terroristákat szexuális bűncselekményekért emberiesség elleni bűncselekményként vonják felelősségre, és sürgetik az ENSZ főtitkárát, hogy a Biztonsági Tanács korábbi határozatainak megfelelően vegye fel a Hamászt a szexuális erőszakot háborús fegyverként alkalmazó szervezetek feketelistájára.

A jelentés szerzői ezután olyan jogi eljárási keretet kívánnak létrehozni, amely nemzetközi szinten felhasználható a háborús szexuális bűncselekmények üldözésére a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) és az ENSZ emberi jogi szervei előtt.

Végezetül pedig kutatásuk segítségével új jogi protokollt kívánnak kidolgozni a fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kezelésére, beleértve a bizonyítékok gyűjtésére vonatkozó szabályokat, a közvetett bizonyítékok felhasználását és az ilyen cselekmények által okozott közösségi károk elismerését.

Több felszólaló utalt arra, hogy a nemzetközi nőjogi szervezetek, amelyektől elvárták volna, hogy empátiát és szolidaritást tanúsítsanak, az „árulás” érzését keltették bennük. Az október 7-én és azóta izraeli nők és férfiak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények széles körű tagadása volt az egyik motiváció a jelentés elkészítéséhez.

„Az volt az elvárás, hogy a nők szerte a világon megértsenek és támogassanak minket, mint más konfliktusok esetében. Fájdalmas volt az az érzés, hogy hátat fordítottak nekünk”

– mondta Herzog. „Izraeli nőkként kiáltanunk kell azokért, akik már nem tudnak, és igazságot kell szolgáltatnunk nekik.”