A párizsi avantgárd különleges hangú fotóművésze

125 éve Klein Rózsa néven született Budapesten, Rogi André néven lett híres fotóművész Párizsban, egy rövid ideig André Kertész felesége volt, a holokauszt idején bujkálni kényszerült zsidósága miatt. Fotóiból most először rendeznek életmű-kiállítást Budapesten, a Mai Manó Házban.

Több fényt, több árnyékot – Rogi André (1900-1970) címmel rendezik meg a kiállítást, amely augusztus 19-ig lesz látogatható a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban – mondta el Baki Péter, a múzeum igazgatója a kiállítás keddi sajtóbemutatóján.

Az igazgató kiemelte: a művész születésének 125. évfordulója alkalmából rendezik meg a kiállítást, amely nem csak Budapesten, hanem Magyarországon is első alkalommal mutatja be Rogi André képeit a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliotheque nationale de France) együttműködésével.

Marie de Laubier, a könyvtár igazgatója hangsúlyozta, hogy Rogi André – eredeti nevén Klein Józsa Rózsa – közismert alkotó Franciaországban. A BnF fotógyűjteményének vezetője, Héloise Conésa a művész halálának évében vásárolta meg annak különleges, több tucat nagyítást tartalmazó hagyatékát, amely a kiállítás gerincét adja. A képek többsége korábban soha nem szerepelt nyilvános tárlaton, emellett pedig a válogatás izgalmas keresztmetszetet is ad Rogi André munkásságáról.

Kerstin Stremmel, a kiállítás kurátora felidézte, hogy Rogi André korai éveiben férje, André Kertész mellett ismerkedett meg a fotográfiával, majd olyan alkotók közegében dolgozott, mint Dora Maar, Brassai, Henri Cartier-Bresson vagy Man Ray. Portréi, szürrealizmushoz közelítő képi világa és figyelme modelljei iránt kiemelte a portréfotósok közül.

Rogi André Budapesten született zsidó családban 1900-ban, az 1920-as évek közepén költözött Párizsba, ahol a korszak avantgárd művészeti közege hamar befogadta. Itt ismerkedett meg André Kertésszel, akivel 1928-ban összeházasodtak, és aki mellett felfedezte a fotográfiában rejlő lehetőségeket. Hamar megtalálta saját hangját, aktok készítőjeként vált sikeressé, és miután 1932-ben elváltak, fotográfusi pályáját önállóan folytatta, immár Rogi André néven.

A harmincas években már a kor neves alkotóinak társaságában dolgozott, nevét mégis ritkán említik a szürrealizmushoz kapcsolt fotóművészek között. Portréi különösen karakteresek, a nagyformátumú fényképezőgép és a hosszú expozíciós idő révén képein a modellek koncentrált jelenléte szinte kézzelfogható.

1941-ben zsidó származása miatt menekülnie kellett, először Touraine-ban talált menedéket, de nem sokkal később sikerült elrejtőznie Párizsban, hála a galériatulajdonos Jeanne Bucher segítségének, aki lánya hálószobájában rejtette el.

Utólag is alakította képeit, retusált, részleteket emelt ki vagy éppen tüntetett el a negatívokon, így teremtve meg azt a különleges, szuggesztív képi világot, amely máig egyedülállóvá teszi munkásságát. Marcel Duchamp intellektuális felsőbbrendűsége, Mondrian művészi szigora vagy Balthus természetes eleganciája mind-mind másként, de hasonló érzékenységgel jelenik meg nála.

A bemutatott képek közt látható többek között Dora Maar portréja, amely a L’amour fou című André Breton-kötetben is szerepelt, de olyan újonnan előkerült munkák is, mint egy eddig ismeretlen triptichon vagy egy különleges portré, amelyet André Kertész készített 1928-ban Rogi Andréról.

A fényképeket visszaemlékezések, dokumentumok és életrajzi elemek egészítik ki, így a tárlat nemcsak vizuálisan, hanem történetileg is árnyalt képet nyújt egy méltatlanul háttérbe szorult alkotóról.

A kiállításhoz kétnyelvű, magyar-angol katalógus is készült, amely az első magyar nyelvű kiadvány Rogi André életművéről. A kötetet csütörtökön Kerstin Stremmel, a kiállítás társkurátora mutatja be egy rendhagyó tárlatvezetés keretében. A katalógus és a kiállítás célja, hogy visszaemelje Rogi Andrét a fotótörténeti kánonba, és megmutassa különleges látásmódját.