Divattörténeti időutazás Rotschild Klárával

A magyar divat nagyasszonya a Múzeumok Éjszakáján, a Hagyományok Háza és a Gólem Színház közös eseményén avatta be a látogatókat a magyar divattörténet különleges darabjaiba, és még szerzőnk outfitjét is megdicsérte.

A Múzeumok Éjszakáját megelőző forró nyári délutánon különleges élményben lehetett része annak, aki ellátogatott a Hagyományok Házába. A múzeum frissen megnyílt időszaki kiállítása a magyar népművészet és a divat kapcsolatát mutatja be, középpontba állítva Rotschild Klárát, a magyar divattörténet legendás alakját. A tárlatvezetést a kurátor, Czingel Szilvia tartotta, élvezetes, anekdotákkal teli stílusban, amely nemcsak a ruhákat, hanem a mögöttük álló világot, embereket és történeteket is megelevenítette.

Mindez azonban nem pusztán kurátori ismertető volt, a közönséget élő színházi élménnyel gazdagított előadás kalauzolta végig a Folk Fashion kiállításon. A divat szerelmeseit maga Rotschild Klára avatta be a magyar divattörténet különleges darabjaiba. A Gólem Színház eseményén Sipos Vera alakította a divat nagyasszonyát, aki amint belépett a terembe, azonnal megdicsérte a cikk szerzőjének outfitjét, majd ugyanazzal a mondattal leteremtette a kurátort.

A tárlatvezetés elején Czingel Szilvia hangsúlyozta:

„A divat ma mindenhol fókuszban van, a nagy európai múzeumok kiállításai sorra dolgozzák fel ezt a témát. Mi pedig azt a kérdést tettük fel, hogyan viszonyulunk a népművészethez a 21. században?”

A kiállítás első részében négy eredeti magyar népviselet kapott helyet, matyó, sárközi, kalocsai és kalotaszegi viselet. Ezek a motívumvilágok nemcsak a magyar, de a nemzetközi divatvilág tervezőinek is örök inspirációt jelentettek.

A 19. század végén indult el a magyar népművészet tudatos újrafelfedezése. A polgárság és az arisztokrácia identitáskeresése során a népi díszítőművészet lett az egyik legfontosabb forrás. „Míg a francia divattervezők a gyarmataikról hozták az egzotikumot, nálunk a saját falvaink motívumai jelentették az inspirációt” – jegyezte meg a kurátor. A 20. század elejének szecessziós és art deco világában olyan világhírű tervezők, mint Paul Poiret, Coco Chanel vagy Elsa Schiaparelli érkeztek Magyarországra, hogy első kézből merítsenek ihletet.

A terem sarkából hirtelen megszólalt egy határozott, elegáns női hang, Rotschild Klára „személyesen” köszöntötte a közönséget. A színésznő magával ragadó előadásában megelevenedett a híres divattervező karaktere, és egy valódi időutazás tanúi lehettünk. „Ugye, tudják, hogy az én nevemhez kötődik a haute couture Budapesten. Én hoztam be ide, kérem szépen!” – mondta büszkén, és azonnal az 1930-as évek elegáns Váci utcai szalonjának világába repítette a hallgatóságot.

Elsa Schiaparelli nagy barátnőm volt – mesélte Klára. Ott volt a szalonom megnyitásán. Tudod, hogy mikor volt Szilvike? – fordult a kurátorhoz. Nem tudod? Jó, nem baj, ki vagy rúgva. ’34-ben volt Szilvikém, tehát most ezt megjegyeztük.

Rotschild Klára alakja eleven volt, humoros, néha csipkelődő, máskor nosztalgikus. A színésznő anekdotákat mesélt azokról a napokról, amikor Elsa Schiaparelli Budapestre látogatott, és mezőkövesdi matyó viseletek között válogatott, hogy ötleteket gyűjtsön párizsi kollekcióihoz. A szalon megnyitásának pillanatai, a divatbemutatók sikerei, a vendégek – uralkodók, színésznők, társasági hölgyek – mind-mind életre keltek a szavai nyomán. (A szöveget Borgula Andras írta Németh Virág Szalonklára című színdarabja alapján.)

A tárlatvezetés során Czingel Szilvia kiemelte, hogy a paraszti viselet nem csupán ruházat volt, hanem kommunikációs eszköz. „Egy falu főutcáján sétálva pontosan tudni lehetett, ki az, aki gyászol, ki az, aki férjhez készül, vagy éppen ki a fiatal feleség. A színek, a hímzések, a díszítések mind-mind jelentéssel bírtak.” A kurátor párhuzamot vont a hagyományos népi viselet és a modern divat között, amely ugyanúgy társadalmi üzenetet hordoz, csak más kódokkal.

A kiállítás anyagában feltűntek a ’70-es évek hippi mozgalmának darabjai is, amikor a fiatalok az indián és a magyar népművészetből merítettek ihletet. A széki szoknya és a kalotaszegi bujka újra divatba jöttek – de már farmernadrággal és miniszoknyával kombinálva.

A tárlatvezetés egyik legizgalmasabb fejezete a külföldön híressé vált magyar tervezők bemutatása volt. Kárász Mariska New Yorkban lett ismert, a cifraszűr ihlette kabátjaival, amelyeket még Magyarországon készíttetett elő, szűrkészítő mesterekkel. Lea Gottlieb története pedig a holokauszt utáni emigrációtól vezetett el Izraelbe a Gottex világhírű fürdőruhamárkáig. Claudia Schiffer, Naomi Campbell, Lady Diana – mind viselték a Gottex darabjait, amelyekben a magyar népművészet motívumai is visszaköszöntek.

Rotschild Klára azonban nemcsak a sikerekre emlékezett, hanem a nehéz időkre is. Megelevenedett a modell per, amikor egy híres párizsi modell ruhájának másolásával vádolták meg. A per a közvélemény figyelmétől kísérve zajlott, és betekintést engedett a divat világának sötétebb oldalaiba is.

Az államosítás időszaka keserűbb hangon szólalt meg: „Nem azért építettem fel magam, hogy most elvegyék mindenem. Maszekoltam, versenyeztem, olcsóbban dolgoztam – és most elvették” – mondta Klára karaktere, miközben az állami vállalatnál töltött éveit idézte fel.

A tárlat zárásaként a modern divatra és a népi motívumok újkori reneszánszára irányult a figyelem. Czingel Szilvia rámutatott, hogy a kalocsai és matyó minták ma is megjelennek a kifutókon, magyar és nemzetközi tervezők kollekcióiban egyaránt. „Divat lett az etno – de vajon meddig őrizzük meg az üzenetét? Ez a kiállítás egyik fontos kérdése is”.

A tárlatvezetés végén Rotschild Klára szívből jövő vallomása hangzott el:

„Gyűlölöm, de imádom is a divatot. Mert a divat nem más, mint a lelkünk tükre.”