Tudatlanság vagy antiszemitizmus? Miért úgy tudósít a gázai háborúról a független magyar sajtó, ahogy?

Nagy érdeklődés kísérte Novák Attila és Nemes Dániel vitáját a Bálint Ház sávuoti rendezvényén. Bár nem estek egymás torkának a felek, sok kérdésben azért igen eltérő álláspontot fogalmaztak meg.

Sávuot éjszakáján, a Bálint Ház rendezvényén ült le egymással vitatkozni Novák Attila történész és Nemes Dániel IT-biztonsági szakember, vállalkozó a Turbina nagytermének színpadán. A téma Izrael és identitás lett volna, de a beszélgetés leginkább arról szólt, hogy a hazai független sajtó miként számol be a gázai háborúról. A vitát Dési János újságíró moderálta, akinek nem volt nehéz dolga abból a szempontból, hogy a felek – saját megfogalmazásuk szerint – nem estek egymás torkának, igaz, a teljes egyetértéstől is elég távol álltak.

Dési János a vita elején még az eredeti témának megfelelően arról kérdezte a résztvevőket, hogy mit jelent Izrael a magyar zsidók identitásában, és mennyire lényeges a számukra, hogy mi történik ott?

Novák Attila szerint más most a magyar zsidóság, és más volt 20, 40 vagy 50 évvel ezelőtt. A rendszerváltás után egy 80 ezres szám élt a köztudatban, ezt ma 40-50 ezresre becsüli. Sok zsidó származású ember egyáltalán nem foglalkozik a saját zsidóságával. Akiket ez érdekel, azok viszont megtalálják a zsidó intézményrendszert, a zsidó iskolákat, a zsidó lapokat, és kommentelnek a Facebookon, mint az esetünkben is látszik – utalt a történész a közösségi médiában igen aktív vitapartnerére.

Bár sokáig ezt tudatosan elnyomták, de a magyarországi zsidóság lojális Izraelhez, ám hangsúlyozottan nem a mindenkori izraeli kormányhoz. Míg az Egyesült Államokban nagy számban vannak kimondottan anticionista zsidó csoportok, a magyarországi zsidóságra ez kevésbé jellemző.

Nemes Dániel úgy látja, sokaknál egy nagyon komoly változás állt be másfél éve az Izraelhez való viszonyban, amit saját magán is megtapasztalt. Másfél éve döbbent rá arra, hogy Izraelt nem lehet csupán egy adottságnak tekinteni, és ekkor megváltozott a személyes viszonya az országhoz. Szerinte Izrael a mi, nyugati kultúránk egyik bölcsője, ami konkrétan veszélyben van, és az, hogy egy gazdaságilag és tudományosan erős országról beszélünk, még nem jelenti azt, hogy minden körülmények között fenn tud maradni.

Dési János következő kérdése arra vonatkozott, hogy az izraeli történések mennyire hatnak a magyarországi zsidók megítélésében a nem zsidók által?

Nemes Dániel megosztotta, hogy a nagybátyja a Magyar Fórum törzsvásárlója volt, és amikor megkérdezték tőle, hogy miért vásárolja ezt a lapot, azt válaszolta, hogy szeretné tudni, hogy ő milyen gazdag és milyen befolyásos. Nagyon szépen lehet szegmentálni egy társadalmat, vannak olyanok, akik gazdagsággal és hatalommal vagy világuralommal azonosítják a zsidóságot.

Volt egy budapesti értelmiség, amelyben a magyar zsidóság nagy arányban képviselte és képviseli magát, de volt másfél éve egy komoly törés ebben a kultúrkörben, keletkezett egy identitásválság – véli Nemes. A háború véres, ez nem kétséges – jelentette ki az IT-szakember, aki szerint az előbb felvázolt körben felmerül már a népirtás kérdése is. Itt, Magyarországon sem különböztetik meg Izraelt a zsidóktól, az anticionizmus pedig csak új kódolása az antiszemitizmusnak.

Novák Attila elmondta, hogy a rendszerváltás követően előbújtak az antiszemiták, és mindenki ezzel foglalkozott. Az új generációk viszont már hozzászoktak az antiszemitizmushoz, ezzel együtt teljesen új formákat kapott a zsidógyűlölet. A Csurka-féle antiszemitizmus visszaszorult, a kormányzat pedig ügyesen partnerévé tette Benjámin Netanjahu kormányát, és a nem-zsidók is ezen keresztül látják a hazai zsidóságot. Van például egy kormányközeli „szakértő”, aki hosszú éveken át éltette a Hezbollah terrorszervezetet, most pedig már a Netanjahu-kormányért rajong. Novák szerint a xenofóbia ezzel együtt nem tűnt el.

Sokaknak bináris a gondolkodásuk, és onnantól fogva, hogy Orbán Viktor barátja Netanjahu, már népirtás van, amiről a zsidók tehetnek Izraelben is, és itt, Magyarországon is – indította be a vitát Nemes Dániel, mire Novák Attila közbevetette, hogy Magyarországon nem találkozik a népirtás szó használatával, legfeljebb a kommentekben. Azzal az érveléssel, hogy Izrael népirtást követ el Gázában, esetleg csak a Mi Hazánk kommunikációjában található meg. Nemes ezzel szemben abszolút látni véli ezt a mainsrteam sajtóban is.

Novák szerint itt arról van szó, hogy a független sajtó átveszi a brit Guardian és a BBC anyagait, és nem nagyon érdekli őket a tartalom. Ennek van egyféle fogalmi szerkezete, amiben az áldozatok mindig a palesztinok és a tettesek mindig az izraeliek. Ezt nem gondolják túl, mert ez kényelmes a számukra, és egy az egyben átveszik ezeket a cikkeket. Ebben a történész nem lát semmilyen sátáni összeesküvést.

Eleinte valóban nem volt – reagált Nemes Dániel, aki szerint a független médiában dolgozók fejében a világ elnyomókra és elnyomottakra osztható fel, és hogy ez a valósággal milyen kapcsolatban van, az teljesen irreleváns. Az elnyomó mindig rossz, az elnyomott, bármit is követ el, mindig jó. A nyugati szélsőbaloldal erre építette fel a saját ideológiáját. Nemes példát hozott egy angol nyelvű cikket, amelyben arról írtak, hogy már 54 ezer „magát palesztinnak nevező arab” halt meg Gázában. Ezt átvette a Telex, de ott már 70 ezerről írtak. Nemes szerint ez nem lehet fordítási hiba, hanem szándékos, mivel a telexes újságíró kevésnek találta a halottak számát.

Dési János azért itt közbeszólt, hogy ez egészen biztosan nem szándékos, és csak egy egyszerű hibáról van, aminek a megmagyarázásába nem érdemes túl sok energiát fektetni.

Novák Attila úgy látja, vannak olyan gondolati struktúrák, amikben nagyon kényelmes elhelyezkedni. A másik probléma, hogy az izraeli oldalról vagy nem, vagy csak későn szólalnak meg, mint például a gázai ételosztásoknál felmerülő incidensek esetében, amikor az a vád merült fel, hogy izraeli tankok lövik az ételosztásra érkező gázai civileket. Izraeli minisztereknek arra van idejük, hogy itt, Budapesten a CPAC-rendezvényen fellépjenek, de arra már nincs, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé, és cáfolják ezeket a híreket.

Nemes Dániel egyetértett abban, hogy teljesen rossz az izraeli kommunikáció, amivel szemben ott vannak a katari pénzeléssel, iráni szervezéssel a „terrorsejtek”, amelyek pozíciókat foglalnak el a nyugati egyetemeken, a médiában és a kormányzatokban, és tolják a narratívájukat. Ezt szerinte két-három rakéta árából számottevően lehetne máshogy kezelni.

Novák Attila szerint az egyetlen magyarázat, ami Izraelből érkezik az, hogy antiszemitizmus, ahelyett, hogy kiállnának, és elmondanák, hogy valójában mi történik Gázában.

Ez nem egy könnyen kommunikálható történet – véli Nemes Dániel, hiszen az egész médián végigsöpörnek olyan hírek Gázából, amelyeknek szerinte semmilyen valóságalapjuk nincs. A sajtó ráadásul a terroristák állítását teszi az izraeli hadsereg közléseivel egyenrangúvá, egyrészt-másrészt alapon.

Azt kell megérteni, hogy aki nem érintett ebben a konfliktusban annak nagyon nehezen lehet megállapítani, hogy mi az igazság – vetett fel egy újabb problémát Novák Attila. Az emberek többsége nem az arab-izraeli konfliktussal kel és fekszik, és amikor esetleg mond erről egy „hülyeséget”, akkor rögtön megkapja az antiszemita bélyeget, ahelyett, hogy elmagyaráznák neki, hogy mi történik valójában.

Nemes mindezzel egyetértett, de megjegyezte, hogy itt egy médiaellenszélről van szó, ahol a valóságnak semmilyen jelentősége nincs, és csak a narratíváikat tolják nulla bizonyítékokkal. Példa erre az egyik gázai kórház bombázásáról szóló hír, amely miatt rögtön Izraelt vádolták meg, aztán kiderült, hogy egy palesztin rakéta csapódott be a kórház parkolójába. Az IT-biztonsági szakember szerint ez a média ősbűne, és bár akkor még helyreigazítottak a lapok, miután kiderült az igazság, azóta viszont sokat romlott a helyzet.

Dési János megjegyezte, hogy alapvető probléma, hogy sokan nem ismerik a konfliktus hátterét, és ezért bármit elhisznek.

Nemes Dániel tovább fejtegette azt az elgondolását, miszerint azon kívül, hogy az emberek tájékozatlanok, van egyfajta elképzelésük a konfliktusról, amihez folyamatos megerősítést várnak a hírek formájában. Akinek meggyőződése, hogy Gázában népirtás folyik, annak megerősítést jelent egy olyan hír, hogy az izraeliek tankkal lövik az ételosztásra váró gázai tömeget. Hiába nonszensz szerinte az egész, hiszen Izrael miért lőne bele abba a tömegbe, amely az általa támogatott, a Hamász meggyengítését is szolgáló ételosztásra érkezett. Ezt a kérdést azonban senki sem teszi fel. A hazai sajtóban a konfliktus kezdetén még nem volt antiszemitizmus, de ez mára átfordult, véli Nemes, aki úgy látja, hogy egy tapasztalatlan újságíró, akinek nincs meg a megfelelő háttértudása, és másfél éve olyan cikkeket fordít, amelyek szerint Gázában népirtás történik, akkor azt maga is el fogja hinni.

Novák Attila magyarázata szerint két szinten folyik a történet, egyrészt van az izraeli és a palesztin fél szenvedése a háború miatt, másrészt pedig a politika, amelyik ki próbál szolgálni bizonyos választói igényeket. Nyugat-Európában a muszlim bevándorló hátterű emberekét, Izraelben pedig a szélsőséges koalíciós partnerekét. Az európai zsidó füleknek nem hangzik olyan jól, amikor izraeli miniszterek transzferről beszélnek.

Mi azt gondoljuk, hogy e körül forog a világ, de ez nem így van. Az újságíróknak ez nem a legfontosabb téma, lefordítják a nyugati médiában megjelent cikkeket, és ennyi. Ettől még nem nevezném őket antiszemitának. Ezek a sajtótermékek ráadásul ma politikai támadás alatt vannak, ha mi ebben segédkezünk, akkor nem biztos, hogy a megfelelően cselekszünk. Ha nem az igazat írják, akkor fel kell szólalni, de a jelzőkkel és megítélésekkel azért kicsit visszafogottabb lennék – fogalmazott a történész.

Mire válaszul Nemes Dániel kijelentette: ha az újságok hazudnak, akkor én nem fogom vissza magam, azért mert támadják őket.

Dési János itt felvetette, hogy tudatlanul hazudnak, és ez nem áll feltétlenül össze egy világképbe.

Ezek fordítások, de az is szakmai hiba, ha nem megfelelő helyről fordítanak. Más az, amikor – mint a Partizán tematikus műsora esetében – kizárólag Izrael-kritikus megszólalókat hívnak meg. De Novák Attila még rájuk sem mondaná, hogy antiszemiták.

Nemes Dániel szerint viszont az egész konfliktus nem más, mint a keresztény-zsidó és egy másik kultúrkör civilizációs háborúja. Ami nálunk alapérték, mint az emberélet, a béke iránti vágy az náluk nem az – mondta az IT-biztonsági szakember.

Ez nem csak erről szól, Izrael is követett el súlyos hibákat – reagált az előbbi felvetésre Novák Attila. A hatalmon lévő Likud párt régi politikája, hogy nem létezhet palesztin állam, és mindent ennek vetettek alá. Ezét engedték át Katarból a dollármilliókat a Hamásznak, pedig várható volt, hogy azok nem a lakosságra fogják költeni, hanem fegyverekre. Az erősebb Hamász majd legyengíti a Palesztin Hatóságot, gondolták.

Nemes még elmondta, szerinte azért rasszistázzák őt, mert úgy gondolja, hogy egy terrorszervezetet el kell pusztítani, akkor is, ha ez áldozatokkal jár. A gázai gyerekeknek már két éves korukban el kezdik mosni az agyukat az ENSZ-óvodákban, és amíg ez a kultúra meg nem változik, amíg nem történik a muszlim felvilágosodás, addig ez egy megoldhatatlan probléma lesz.

Novák szerint azonban Gáza lebombázása nem fogja elhozni a muszlim felvilágosodást.

Dési János ezen ponton visszakanyarodott a beszélgetés elejére, hogy mindez, ami itt is elhangzott azért visszahat a zsidók megítélésére. „Ezt azért már nem kellett volna csinálnotok” – mondta neki egy kedves barátja.

Novák Attila úgy látja, vannak arra próbálkozások, hogyan lehetne megváltoztatni a világban kialakult Izrael-képet, de nincsenek könnyű helyzetben. Magyarországon annyiban szerencsés a helyzet jelenleg, hogy itt nincs jelentős muszlim választói tömeg, aminek meg akarnak felelni a politikusok, illetve jó baráti a kapcsolat a két kormányfő között.

Dési azt is felvetette, hogy amikor az izraeli sajtóban jelenik meg kritika a háború és az izraeli kormány kapcsán, arra nem mondjuk, hogy antiszemitizmus, de ha ugyanez a magyar sajtóban jelenik meg, akkor sokszor rájuk ragasztják az antiszemita bélyeget.

Nemes szerint az is kérdés, hogy miért van pont erről a konfliktusról ennyi hír, amikor más konfliktusokban sokkal többen halnak meg, mint Gázában.

Ha már zsidó-keresztény kultúrát említjük, akkor itt vannak ennek a gyökerei, az embereket itt jobban érdekli, hogy mi történik Izraelben, mint hogy mi történik Szíriában vagy Jemenben. Ezért kap több médiafigyelmet. Ehhez nem kell antiszemitának lenni – válaszolta Novák Attila.

De mégis, hogyan lehetne igazságosabbá tenni a magyarországi közvéleményt? – tette fel a vita utolsó kérdését Dési János.

A kormánypárti média ma nagyon cionista, és emiatt félő, hogy az ellenzéki mozgalmaknak ez egy viszonyítási pontja lesz – mondta Novák Attila, aki szerint ma még ez partikuláris, lásd Mérce, ami nagy tömegeket nem mozgat meg, de most még nem képezi a közpolitika alapján. Ettől nem fognak zsinagógákat gyújtogatni.

Dehogynem – vágta rá Nemes Dániel, aki a nemrég Washingtonban meggyilkolt két izraeli követségi dolgozó esetét hozta fel példának. Ez egy folyamat – figyelmeztetett –, és mi még az elején járunk.

A Novák-Nemes vitát követően egy közösségi vitára is sor került, amiről korábban szintén beszámoltunk: