Nem az egyoldalú kommunikáció lepett meg minket, hanem a szenvedés iránti empátiának hiánya

A magyar zsidó közösség diskurzusai október 7. és az azt követő háború kapcsán címmel jelent meg nemrég egy szociológiai tanulmány, amelyet Gerő Márton, Surányi Ráchel és Félix Anikó készített a konfliktus első 100 napjára fókuszálva. A kutatásról az előbbi két szociológus mesélt a Kibicnek.

A Kibic Magazin főszerkesztőjeként magam is a kutatás interjúalanyai között voltam, és – ha jól emlékszem – az első kérdés, amit Félix Anikó feltett nekem az volt, hogy miként éltem meg október 7-ét. Most „visszadobnám” a kérdést: ti hogyan éltétek meg a támadást, és az azt követő néhány napot?

Gerő Márton: Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ikertornyok ledőltek New Yorkban. Először nem is értettem, hogy mi történik. 2023 őszén éppen egy olyan kurzust tartottam az ELTE-n, amely más országok mellett az izraeli demokrácia témakörével foglalkozott. A támadást követő héten azt láttam a hallgatókon is, hogy senki nem tudja, ezzel most mit kéne kezdeni, hogyan lehet egyáltalán beszélni róla. Elmentem a szolidaritási eseményre, amelyet a Gólem Színház szervezett, és ott is mindenki egy ilyen félig értetetlen állapotban volt. Egy családtagunk ráadásul jelen volt a támadás egyik helyszínén, így személyes kapcsolódásom is volt a történtekhez.

Először azt gondoltam, hogy ennek nem lesz nagy visszhangja Magyarországon a zsidó közösségen kívül, és nagyon meglepett, hogy szinte mindenütt „megőrültek” az emberek körülöttem. Lehetett érezni, hogy most valami olyan történik, amit korábban nem tapasztaltunk.

Surányi Ráchel: Nekem nem esett le az elején, hogy valami nagyon durva dolog történt. Izraeli ismerősök Facebook-posztjain kezdtek beszivárogni az események, és arra emlékszem, hogy szokásosnál több hírt olvastam azon a hétvégén. Ami furcsa volt, hogy amikor bementem hétfőn az akkori munkahelyemre (ami közéleti eseményekkel foglalkozik), ott senki sem beszélt erről. A Hamász támadásának elítélése végül megtörtént a közösségi média felületeken, valamint egy-két személyes beszélgetésem volt róla, de a munkamegbeszélésen nem hangzott el semmi az Izraelben történtekről – legalábbis emlékeim szerint.

Korábban már említettétek, hogy Sik Endre szociológus ötlete nyomán indult el a kutatás. Mivel győzött meg titeket, hogy ebbe bele kell vágni?

SR: Sik Endre, aki migrációval és diaszpórákkal foglalkozik, arra volt kíváncsi, hogy ezek az események hogyan érintik a magyar zsidó diaszpórát. Október 24-én, valamivel több mint két héttel a támadás után keresett meg minket az ötlettel.

GM: Azért mi kettőnket és Félix Anikót kereste meg, mert dolgozott már velünk együtt, és úgy gondolta, mi érdekeltek lehetünk ebben. Az elején azért nem volt még ez annyira kiforrott. Balázs Gábor a Klubrádió Másrészről című műsorában mondta, hogy „mennyire bátrak vagyunk”, hogy ezt csináljuk, de szerintem inkább vakmerőek voltunk, nem mérlegeltük, hogy ez mennyire ingoványos terep. Azt láttuk, hogy zajlik itt egy nagy és polarizált diskurzus, amit érdemes megvizsgálni, ráadásul személyesen is érintettek voltunk. Nem voltak elképzeléseink még, hogy egy ilyen kutatásnak milyen hatása lehet, de ez akkor történt, és úgy éreztük, hogy ezt dokumentálni kell valahogyan.

SR: Az elején valóban vakmerőség volt belevágni, de egy bizonyos ponton már tudtuk, hogy mit csinálunk.

Többször is hangsúlyoztátok, hogy a projekt egy független kutatás keretében valósult meg, viszont nagyon elhúzódott a finanszírozás hiánya miatt. Próbáltatok támogatókat szerezni vagy intézmények bevonni?

SR: Több helyen próbálkoztunk, indultunk pályázatokon és kerestünk támogatókat külföldön is, de nem mindenhol, mert attól tartottunk, hogy nem maradna meg a kutatói integritásunk, és beleszólnának a tartalomba. Végül a Mozaik Hubtól kaptunk valamennyi támogatást.

GM: Bár támogatás valóban csak a Mozaik Hubtól érkezett, azért azt hozzá kell tenni, hogy a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont hivatalosan befogadta a projektet, ami lehetővé tette, hogy hozzáférjünk az egyébként csak drága előfizetéssel használható SentiOne social listening szoftverhez, ami egy fontos eszköz az adatgyűjtés és elemzés szempontjából.

Amikor tavaly bemutattátok a Limmud Napon és az Aurórában a kutatás részeredményeit azt lehetett érezni, mintha meglepett volna titeket, amire jutottatok.

SR: Az egy irányba mutató narratíva kevésbé volt meglepő, ami igazán meglepett, hogy a gázai helyzetről nem találtunk semmilyen híradást, pedig azt lehetett azért tudni, milyen humanitárius válságot okozott a háború. A másik, ami meglepett, hogy a Szombat és a Neokohn stílusa mennyi hasonlóságot mutat. Rengeteg cikket elolvastam, és sokszor, ha nem néztem meg az url-t, akkor nem tudtam volna megmondani, hogy éppen melyik lapot olvasom.

GM: Voltam egy eseményen, ahol az a mondat hangzott el a résztvevőktől, hogy a zsidó telepeknek nincs túl sok közük a konfliktushoz. Az ilyen megnyilvánulások meglepőek voltak, de lehet, hogy az az oka, hogy nem vagyok benne mélyen a hazai zsidó közéletben. A másik, hogy elég sok dehumanizáló bejegyzéssel találkoztunk a zsidó szervezetek közösségi médiafelületeinek elemzése során, a sajtóban, vagy – bár a kutatásban ezt nem elemeztük – a kommentek között. Az egész projektben az volt talán a legnehezebb, hogy folyamatosan érzelmileg megterhelő tartalmakkal szembesültünk. Nagyon nehéz olvasni a beszámolókat október 7-ről, a túszok helyzetéről, de a gázai helyzetről is. Nem is az egyoldalú kommunikáció lepett meg minket, hanem a szenvedés iránti empátiának a hiánya.

Ugyanakkor eltúlzónak éreztem a nyugati egyetemeken zajló palesztinpárti megmozdulások veszélyként történő bemutatását, hiszen Magyarországon nem ez a helyzet. Az ELTE-n például nyugodt hangon lehetett beszélni erről a témáról. Mégis az előbbire esett a nagyobb hangsúly, míg a hazai helyzetről nem esett szó.

A tanulmányban azt írtátok, hogy a részeredmények bemutatását követően kaptatok észrevételeket, kritikákat, aminek hatására módosítottatok a kutatáson. Miben kellett változtatni?

SR: Amikor előadtuk a részeredményeket, akkor szembesültünk vele, hogy miken kellene változtatni. Kibővítettük az adatbázist az ujkelet.live tartalmával, ami korábban kimaradt, mert nem húzta be a szoftver. Valamint változtattunk a mintavételen, például hogy ha a Neokohnnak volt a legtöbb tartalma, akkor a minta is ezt az arányt tükrözze. Felvetődött továbbá, hogy a szóhasználat nem eléggé semleges.

A kutatási jelentésben és a végeredmény legutóbbi bemutatása alkalmával látszólag már kevésbé voltatok meglepettek az eredményen, és a szóhasználat is érezhetően megértőbb lett.

SR: Ennek a projektnek még koránt sincs vége. Nemrég előadtuk az OR-ZSE-n, ahol szintén kaptunk értékes kommenteket. Balázs Gábor is átolvasta, és elküldte az észrevételeit. Folyamatosan továbbgondoljuk, és a folytatásban szeretnénk majd egy workshopot tartani zsidó közösségi vezetők részvételével, hogy ők is elmondhassák a benyomásukat. A kutatási jelentést nem fogjuk átírni, de a következő fázisban már a most kapott megjegyzéseket is hasznosítani szeretnénk.

Balázs Gábor a már említett klubrádiós műsorban azt rótta fel kritikának a tanulmányról, hogy sokszor átcsúszik a véleménycikk műfajába, és szubjektív állásfoglalások kerültek bele. Ezt ti is így látjátok?

GM: Ez talán azzal együtt hangzott el, hogy lehetséges-e objektív kutatást végezni a témában. Mivel egyikünk sem tartozik ahhoz az iskolához, amelyik azt gondolná, hogy a társadalomtudományi kutatás értékmentes lenne, ezért nyilvánvalóan a kérdésfeltevéseinket, témaválasztásainkat befolyásolja a saját értékrendünk. Ennek ellenére próbáltunk kutatóként és nem aktivistaként hozzáállni a témához.

A kutatással nem bizonyítani akarunk valamit, hanem azt szeretnénk megérteni, hogy milyen diskurzusok állnak elő ebben a kérdésben, és ez hogyan járul hozzá a magyar zsidó közösség gondolkodásához, Izraelhez való viszonyához, az identitásának változásához. Ezekre a kérdésekre nincsenek eldöntött válaszaink, nem tudjuk előre mi lesz a történet vége, ami lehet, hogy tetszeni fog nekünk, és lehet, hogy nem. A módszereinket és az eredményeinket természetesen lehet vitatni, egészen biztosan van olyasmi, amit máshogy is megfogalmazhattunk volna, és abszolút szívesen fogadunk bármilyen kritikát. Véleményünk szerint ezek a kritikák nem változtatják meg alapvetően a kutatás szakmaiságát.

SR: Nekem az is a célom ezzel a kutatással, hogy elinduljon erről egy párbeszéd. Egy szociológiai kutatásnak akkor van több értelme, ha van valami gyakorlati haszna. Nem azért írjuk a tanulmányokat, hogy a fiókban végezzék, és majd diákok hivatkozzanak rájuk egy szakdolgozatban. Fontos, hogy továbbmenjünk vele, és örülök, hogy már több platformon is bemutathattuk az eredményeket.

Ugyanebben a rádióműsorban az is felmerült, hogy az online világ elemzése magában nem alkalmas az egész hazai zsidó közösségben zajló diskurzus bemutatására.

SR: Egyrészt nagyon sok minden zajlik online, bár nem feltétlenül jó az, ahogyan zajlik, a közösségi médiában például borzasztó stílusban írt kommentekkel lehet találkozni. Ezzel együtt jártunk eseményekre is. A folytatásban szeretnénk több interjút készíteni és fókuszcsoportokat létrehozni, csak ezekhez több forrásra volna szükség.

GM: A magyar zsidó közösség tagjai, prominensei a zsidósághoz köthető online felületeket használják. Ezeken zajlik a diskurzus, és nem más médiafelületeken.

Többször szóba hoztátok, hogy szeretnétek tovább haladni a projekttel. Milyen forrásból lenne lehetséges a kutatás folytatása?

GM: Látjuk azt, hogy érdeklődést keltett a kutatás, és próbálunk támogatást szerezni egyetemi intézményrendszeren vagy zsidó szervezeteken keresztül. Ha ez nem sikerül, akkor esetleg külföldi forrást bevonni nemzetközi zsidó szervezeteken, alapítványokon keresztül. Mindenféleképpen szeretnénk folytatni valamilyen formában, van egy tervünk, amit a források függvényében fogunk tudni megvalósítani.

SR: Jelentkezzen, aki szeretne támogatni minket!

Surányi Ráchel és Gerő Márton legközelebb az Ohél Ávráhám zsinagóga (Hunyadi tér) nyári szabadegyetemén, június 24-én 18 órakor mutatja be a tanulmányt. Továbbá a Mazsihisz Podcast legújabb adásában beszélnek a kutatásról.