Visszaadni az élményt, amit a közösséghez tartozás jelent, ez a Lauder Iskola küldetése

Nagyszabású eseményen ünnepelte a Lauder Javne Iskola fennállásának 35. évfordulóját. A Rumbach zsinagógában május végén megtartott Lauder 35! Új fejezet! elnevezésű rendezvényen az alapítók, a Kuratórium tagjai, partnerek és támogatók jelenlétében köszöntötték Horányi Gábort, aki átadta a stafétabotot, így hivatalosan is üdvözölték Zeitler Ádámot az intézmény új főigazgatójaként.

Az eseményen jelen volt és beszédet mondott Maya Kadosh, Izrael Állam nagykövete, Joshua Spinner rabbi, a Ronald S. Lauder Alapítvány alelnök-vezérigazgatója. Kovács András, a fenntartó Világi Zsidó Iskoláért Alapítvány kuratóriumi társelnöke távollétében videoüzenetben üdvözölte a leköszönő és az új főigazgatót. Felszólalt továbbá Szeszler Anna, a Lauder korábbi főigazgatója, akit 12 évvel ezelőtt Horányi Gábor váltott az főigazgatói székben, továbbá a távozó és az új főigazgató egyaránt megosztotta gondolatait a közönséggel. Utóbbi hárman egy rövid beszélgetésen is részt vettek.

A beszélgetést Gesztesi Máté moderálta, aki elmondta, hogy mindhárom beszélgetőtársához van kötődése, hiszen Szeszler Anna és Horányi Gábor igazgatók voltak, amikor a Lauderben tanult, Zeitler Ádámmal pedig együtt járnak az OR-ZSE doktori iskolájába. Személyes élménye a Lauderrel kapcsolatban, hogy hatévesen bekerült a közösségbe, ahol eltöltött 12-13 évet, és aztán amikor kilépett, csak akkor vette észre, hogy minek is volt a része, és akkor kezdett neki nagyon hiányozni az a bizonyos „lauderes zsidó közeg”.

Ezzel kapcsolatban Gesztesi Máté arra volt kíváncsi, hogy mégis mi a titka annak a jelenlétnek, ami az iskolában megtalálható annak ellenére, hogy a Lauderben nincs kimondottan vallásos nevelés.

A zsidóság az egy életforma, amit megélünk – kezdte a válaszadást Szeszler Anna, aki szerint a Lauder Iskola titka az lehet, hogy odafigyelnek egymásra, hogy összetartoznak, hogy vannak események, szombatfogadások és meghitt pillanatok. Erre példa, hogy egyszer, amikor külföldi vendégek jöttek az iskolába, minden gyerekről el tudott valamit mondani a látogatóknak. Mosolyogtak a diákok, mosolyogtak a pedagógusok, „éreztük egymást” – emlékezett vissza a Lauder korábbi főigazgatója, hozzátéve, hogy „mindez valahogy tovább ment”.

Ezt éreztük, valahogy nagyon erősen, belülről – mondta Horányi Gábor, aki elmesélte, hogy fiatalon a családjában nem a zsidó hagyományban éltek. Ő maga úgy tudta meg, hogy zsidó, hogy elmondott otthon egy zsidó viccet, mire a szülei közölték vele: „jobb ha tudod, hogy te is zsidó vagy”. Édesapja mindig azt mondta, hogy ők nem vallásosak, tehát nem is igazán zsidók. Mégis úgy érzi, hogy ez valami mélyebb, megkerülhetetlen dolog, amiben ő is felnőtt.

Zeitler Ádám szerint nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz iskolát csinálnak, hanem az, hogy a lauderes családoknak jó iskolát csinálnak-e. Most erre a közösségre kell aktívan odafigyeljenek. Mivel az iskolában egy jól működő rendszer van, igazgatóként szeretne a közösség felé fordulni.

Most nő fel az első olyan generáció, amely nem a holokauszton keresztül találkozik a zsidó identitás kérdésével – mutatott rá az új főigazgató. A gyerekek énekelnek, gyertyát gyújtanak és amikor kimegy a sabesz. Már úgy megvan a zsidósághoz való viszonyuk, hogy még nem is beszéltünk nekik a szörnyűségekről. De ebből is látszik, hogy a zsidósághoz való kötődés nem a félelmen, a népirtáson keresztül alakult ki benne. Nő fel egy olyan közösség, amelynek nem a rettegés, az eltitkolás az alapmegélése, és ez „egy borzasztóan izgalmas jövőkép az iskolának” – hangsúlyozta az új főigazgató.

A holokauszt többgenerációs veszteségeket okozott – hívta fel a figyelmet Horányi Gábor. Amit a második generáció, amibe ő maga is tartozik, leginkább elveszített, az „az a képesség, hogy egy közösségben fel tudjunk oldódni, hogy jól érezzük magunkat”. Úgy véli, annál szebb feladat nincs, mint amit Zeitler Ádám most megfogalmazott: „visszaadni a közösséget”. Vissza kell adni ugyanis a jövő generációjának azt az élményt, amelyet a közösséghez tartozás jelent. Ez a Lauder Iskola küldetése.

A közösség erősítése szempontjából ugyan fontos a jövőbe tekintés, Gesztesi Máté azonban kicsit a múltba is visszanézett a három igazgatóval, amikor arra kérdezett rá, hogy mik voltak a feladatok a Lauder különböző korszakaiban, és ezekre milyen válaszokat találtak az iskola vezetői.

Szeszler Anna a sikeres közösségépítésre a Lauderben végzett Kenesei Marcell, a Bálint Ház jelenlegi igazgatójának példáját hozta, akinek a lakásában szervezeték meg az osztály széder estjeit még évekkel az érettségit követően is. De megemlítette a helyszínen lévő Vitézy Dávid politikust is, aki meghonosította azt a szokást, hogy az elballagó évfolyam a 22-es busszal érkezik az iskolába. A volt igazgató a hagyományok bővítésének és megtartásának fontosságára is felhívta a figyelmet, például arra, hogy ő maga mindig az iskola kapujában fogadta az első napon az új elsősöket, és ezt a szokást Horányi Gábor is megtartotta. „A küldetésünk része, hogy a diákjaink is segítenek a hagyományok építésében” – mondta. A Lauderben azt szeretnék, hogy a gyerekek megtanulják azt a fajta gondolkodást, amivel alakítják a saját környezetüket, ami nagyon is összefügg a zsidósággal.

„Ha visszatérnek a végzett diákok szülőként a saját gyerekeikkel, akkor megérte” – fogalmazott Szeszler Anna, aki azt is megemlítette, hogy lázasan dolgozik az iskola történetének feldolgozásán.

Az az időszak, amikor Szeszler Anna vezette az iskolát, sokkal erősebben az érzelmekről, a lelkesedésről és az álmokról szólt – mondta Horányi Gábor. Az ő időszaka pedig arról szólt, hogy egy kicsit strukturálják az intézményt, a korábbi álmok és célok megtartásával. Az ő feladata volt, hogy az iskola egy rendszerként tudjon működni. A Lauder elért egy bizonyos méretet, és most Zeitler Ádám korszaka következik, aminek ő lesz a meghatározója, és nem kell, hogy mindegyik igazgató ugyanolyan legyen.

Gesztesi Máté a tehetséggondozás kapcsán felvetette, hogy a Talmud szerint minden ember tehetséges valamiben, és mint iskolavezetők, hogyan tudják a tehetségeket felfedezni és plusz lehetőségeket biztosítani a számukra.

Zeitler Ádám úgy látja, hogy az iskolában lévő diákság nem homogén, és nekik ezt kell tudniuk kezelni. Őt, mint igazgatót, nem is annyira a tehetségek érdeklik, hanem az egész Lauder Iskola, ahová kiemelkedően jó tanárokat kell hozni, hogy az odajáró rengeteg gyereknek meg tudjanak adni egy nagyon magas színvonalú alap értelmiségi képzést. Azzal együtt, hogy a kiemelkedően jó diákokkal is tudjanak külön foglalkozni. „Ha valaki éhes, annak meg kell adni egy terített asztalt”, de nem „belefrusztrálni” valakit egy tehetségprogramba. „Mi mindent megadunk, csak kérned kell” – hangsúlyozta.

Már az óvodában és az elemiben minden gyerek megmutathatta magát, hogy mit tud – mondta el Szeszler Anna, hozzátéve, hogy ezek a programok nem a versenyről szóltak. Felidézte, hogy egy kislány tanítási idő alatt zongorázott, ahelyett, hogy matekórára ment volna, és most Oscar-díjra felterjesztett film zenéjét szerezte. A Lauder Iskolában hagytak mindenkit kibontakozni, és megtalálták a megfelelő csatornákat a tehetség gondozására.

Az emberek fejében van egy kép, hogy az iskolában tanítanak, a tehetséggondozásban pedig többet tanítanak. Horányi Gábor viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy valójában egy pedagógusnak nem az a feladata, hogy tanítson, hanem az a feladata, hogy motiváljon, hogy rávegye a gyereket arra, hogy tanuljon. Ma már mindenféle forrást meg lehet találni, és a motiválás vált a kulcskérdéssé. Ha ebből indulunk ki, akkor nincs olyan éles határ aközött, hogy a tanár órát tart vagy tehetséget gondoz.

A jövőbeni kihívások kapcsán Zeitler Ádám úgy fogalmazott, hogy ha volt is valami kiszámíthatóság korábban, az mostanra végképp megborult. Akár gazdaságilag, akár politikailag és akár Izrael helyzetét nézve. „Ilyenkor felértékelődik az, hogy ott vagyunk egymásnak, és tudunk erről beszélni” – mondta, hozzátéve, hogy az iskola nagyon is alkalmas arra, hogy ezeket a történéseket kibeszéljék. Nem lehet tudni előre, hogy merre megy a világ, a Lauder Iskola új főigazgatója ezért azt tartja fontosnak, hogy visszatérjenek a klasszikus, értelmiségi alapértékekhez, hogy kreatív, a világról kritikusan gondolkodó gyerekek kerüljenek ki az intézményből, akik aztán bármit el tudnak majd sajátítani, bármerre is menjen a világ.

A beszélgetést követően Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke átadta Horányi Gábornak a Mazsihisz Magyar Zsidó Örökség díját, Keszthelyi Dorottya képviselő Karácsony Gergely főpolgármester és Budapest Főváros Önkormányzatának nevében pedig Bárczy István-díjjal köszönte meg a Lauder Iskola távozó főigazgatójának kimagasló pedagógiai munkásságát.