Mesterséges intelligencia segítségével találnák meg a Héber Biblia szövegeinek szerzőit

Az izraeli és nemzetközi kutatókból álló csoport áttörést ért el a Biblia szerzőinek azonosításában, amikor egy újonnan kifejlesztett statisztikai algoritmus segítségével képesek voltak azonosítani az egyes bibliai szövegrészek stilisztikai sajátosságait, s ezzel választ kaptak több, eddig vitatott kérdésre.

Mesterséges intelligenciával kutatják a Biblia szerzőségét Izraelben, a Héber Biblia (Tanach) szövegeinek szerzőit és keletkezési rétegeit – jelentette pénteken a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.

A Biblia kilenc könyvének ötven fejezetét górcső alá helyező tanulmányuk kedden jelent meg a rangos PLOS ONE című tudományos folyóiratban.

A többi közt megvizsgálták a Teremtés, Sámuel, valamint Eszter könyvét, összehasonlították szóhasználatukat a három fő bibliai szerzői iskolával, melyek közül az első a korábbi kutatások alapján a Mózes ötödik könyvét írta (Deuteronomiumi hagyomány), a második Józsué , a Bírák, Sámuel , a Királyok történetét, valamint Jeremiás könyvét jegyezte le (Deuteronomista történeti hagyomány), valamint a harmadik, a „papi írások” szerzői csoportja néven különítik el szövegeiket.

„A Biblia legkorábbi szövegei valószínűleg Izrael királyságában születtek az i. e. VIII. század első felében” – mondta a lapnak Iszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem régészeti intézetének vezetője. „A szövegalkotás az i. e. VII. században, Jósiás király uralkodása alatt, Júdában vált igazán intenzívvé” – tette hozzá.

A kutatás egyik különlegessége, hogy a tudósok nem csak teológiai vagy történeti szempontból közelítették meg a Biblia szövegeinek rétegeit, hanem algoritmikus módszerekkel – például szógyakorisági vizsgálatokkal.

A Sira Faigenbaum-Golovin vezetésével kidolgozott rendszer lehetővé teszi, hogy adott szövegrészeket stilisztikai azonosságaik alapján ismert szerzői iskolákhoz kapcsoljanak. Ez a módszer meglepően pontosnak bizonyult: az algoritmus az elemzett fejezetek 84 százalékában ugyanarra az eredményre jutott, mint a bibliatudomány korábbi becslései. Kimutatták, hogy az Elohim (Isten egyik neve) és a lo („nem”) szó gyakori használata a Deuteronomiumi hagyományra jellemző, míg az arany (héberül zahav) szó a Papi írások stílusát tükrözi.

A kutatók a módszert olyan vitatott szakaszokra is alkalmazták, mint Sámuel könyvében szereplő Frigyláda-történet részei. Az eredmények alátámasztják azt az eddig kisebbségi véleményt, miszerint ennek a történetnek egyes részei nem egy szerzőtől származik, és eltérő stiláris jegyeket hordoznak.

Hasonló megállapításra jutottak Ábrahám életének néhány epizódja (pl. Lót megmentése) és Eszter könyve esetében is, melyek feltehetően nem köthetők egyik hagyományos szerzői iskolához sem, és egy későbbi, hellenisztikus kori réteget képviselnek.

„A Biblia nem egyetlen szerző munkája, hanem különböző korokban, különféle ideológiai és teológiai szándékok mentén szerkesztett szövegek gyűjteménye”

– hangsúlyozta Thomas Römer professzor, a College de France bibliatudósa és a tanulmány társszerzője. „Ez a módszer segít objektívebb válaszokat adni régóta vitatott kérdésekre” – tette hozzá.

A kutatók a jövőben a prófétai könyvek és Mózes öt könyve későbbi szerkesztéseinek elemzését is tervezik a mesterséges intelligencia szövegelemzési módszerének felhasználásával, pontosabban megválaszolva a Biblia szerzőségének kérdéseit.

Frissítés: Biró Tamás egyetemi oktató (ELTE, OR-ZSE) a cikkhez Facebook-oldalunkon az alábbi megjegyzést fűzte:

„Aki megnézi az eredeti Plos One cikket, látja, hogy szó sincs gépi tanulásról vagy mesterséges intelligenciáról. Egy, a számítógépes nyelvészetben sok évtizede ismert technikát (bag-of-words) használtak egy viszonylag újabb statisztikai eljárással. Továbbá, a tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy nem azonosítják a szerzőket. Csak a null hipotézist vetik el 5 százalékos szignifikanciaszint mellett, vagyis azokat az eseteket valószínűsítik, amikor nem azonosak a szerzők.”