Sávout éjszakáján próbálták kipukkasztani a zsidó közösség véleménybuborékait

Dafke címmel szervezett részvételi vitaestet a Bálint Ház a sávuoti programja részeként, ahol Tóth Jakab vezényletével Izraelről és a hazai zsidó közösség Izraelhez fűződő viszonyáról vitatkozhattak a résztvevők.

Két zsidó, három vélemény: az enyém, a tiéd, és egy, amit egyikünk sem ért, de biztos benne van a Talmudban

– hirdette a részvételi vitaestjét a Bálint Ház, amely szerint ma Magyarországon a vitakultúra szinte teljesen eltűnt a hétköznapokból. A társadalom pedig megosztott, és egyre kevésbé vagyunk képesek befogadni olyan véleményeket, amelyek eltérnek a sajátunktól.

Mindez különösen igaz a zsidó közösségen belül, ahol identitáspolitikai törésvonalak és véleménybuborékok nehezítik meg a nyílt, őszinte beszélgetéseket – különösen Izrael és az Izraelhez fűződő viszony témájában. Ezért indította el a Bálint Ház Dafke címmel új részvételi vitaestjét, amely a szervezők előzetes tájékoztatása szerint lehetőséget teremt arra, hogy a közösség tagjai kulturált, biztonságos keretek között vitassák meg ezeket a nehéz, de fontos kérdéseket.

Az első ilyen vitaest megtartására a Bálint Ház sávuoti rendezvényén került sor vasárnap késő este a 8. kerületi Turbinában. A vitát levezénylő Tóth Jakab ismertette a résztvevőkkel, hogy egy vitaszínházszerű eseménynek néznek elébe, de az este célja nem az, hogy meggyőzzék egymást, vagy megoldást találjanak az aktuális problémákra, hanem egy olyan beszélgetés, vita kialakulása, amire a hétköznapok folyamán nincsen lehetőség.

A Turbina nagytermét a szervezők ennek megfelelően két részre osztották fel, a résztvevőknek pedig az egymással szembefordított széksorok egyikében kellett helyet foglalni, annak megfelelően, hogy mit gondoltak a Tóth Jakab által megfogalmazott kérdések, állítások kapcsán helyesnek. Egy ilyen este úgy zajlik, hogy van egy fő kérdés, amire az esemény végén is visszatérnek, hogy megnézzék, változott-e valakinek az álláspontja a vita során. A kettő között alkérdések hangzanak el, amelyek célja, hogy platformot teremtsenek arra, hogy mindenki elmondhassa, mit gondol, mit érez az adott téma kapcsán. A vita folyamán, ha valaki úgy érzi, hogy megváltozott a véleménye, bármikor átülhet a másik oldalra.

Az este fő kérdése az volt, hogy a 2023. október 7-i terrortámadás óta megerősödött-e a hazai zsidó közösség?

A résztvevők többségében a nem oldalon foglaltak helyet. Az itt felsorakoztatott érvek között elhangzott, hogy nem lett azóta összetartóbb a zsidó közösség, amely buborékokba rendeződött, és emiatt nehéz véleményt alkotni bármilyen kérdésben, főként Izraellel, és a gázai háborúval kapcsolatban. Volt olyan résztvevő, aki annak adott hangot, miszerint azért nehéz vitatkozni, mert az egyik buborék ledominálja az erről szóló kommunikációt, és nem ad teret a párbeszédnek.

A szemközti széksorban helyet foglalók arról beszéltek, hogy október 7-et mindenki egy személyes támadásként élte meg, ezért könnyebbnek érzik, hogy közös hangot találjanak a környezetükben. A közösségek elkezdtek jobban odafigyelni egymásra, és jobban érthetőbbé vált, hogy mi is történik Izraelben. Az egyik hozzászóló előrelépésként értékelte, hogy egy olyan témával foglalkoznak, ami most történik, és nem azzal, ami 80 évvel ezelőtt volt.

Az is elhangzott, hogy az október 7. után létrejött látszólagos egység a közösség egyes szegmensei között csupán egy-két hónapig tartott, aztán a széthúzás erősebben érzékelhető lett, mint azelőtt. Arról is beszéltek a résztvevők, hogy a külső veszély ellenére hiányzik a közösségben a sorsközösség vállalás Izraellel, pedig Izrael nélkül a diaszpóra nem tud létezni. Mások viszont úgy látják, mára megszűnt a kol iszrael arevim ze leze, vagyis, hogy minden zsidó felelős a másikért, és pont Izrael, pontosabban annak jelenlegi kormánya az, amely lemondott a diaszpóráról, a túszokkal együtt.

Felmerült továbbá, ahogy október 7. és az azt követő háború megjelent a magyar médiában, az egy újabb töréspontot jelentett a zsidó közösségben, amely ettől még jobban polarizáltabbá vált. Tóth Jakab egyik kérdése szintén erre a témára vonatkozott, miszerint a hazai sajtó korrektül tudósít-e a gázai háborúról? A résztvevők itt szinte kivétel nélkül a nemet jelentő széksoroknál tömörültek, így itt nem is igazán a kérdésről szólt a vita, hanem az okokra próbáltak rámutatni a hozzászólók. Abban nagyjából egyetértés született, hogy nem az antiszemitizmus, inkább a megfelelő hírforrások és a tényellenőrzés hiánya, na meg az újságírók nemtörődömsége és igazodási kényszere hozza a korrektnek koránt sem nevezhető tudósításokat. Ugyanakkor a nem megfelelő szóhasználat, például, amikor túszok helyett foglyoknak nevezik a Gázába hurcolt izraelieket, az gerjesztheti az antiszemitizmust.

Ami az antiszemitizmus erősödésének kérdését illeti, a résztvevők Magyarországon nem annyira, globálisan viszont már sokkal inkább érzékelik. Maga az Izrael-kritika a többség szerint nem számít antiszemitizmusnak, bár sokszor előfordul, hogy nehéz szétválasztani a kettőt, mert szándékosan összemossák azokat. A vitaesten az is szóba került, hogy miért kellene egy Magyarországon élő zsidónak felelősséget vállalnia azért, amit Izrael tesz Gázában. Viszont ha a diaszpórában élő zsidók teljes egységet éreznek Izraellel, akkor miért is baj az, ha a háborús cselekményekért felelősségre vonják a nem Izraelben élő zsidókat is?

Volt olyan résztvevő, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy problémás lehet, ha Izraelt egy egységként kezeli a hazai zsidó közösség, amikor lehetne kritikusan is tekinteni az ott zajlottakra. A háborúban elkövetett túlkapások tudnak ugyanis gondot okozni a diaszpóra zsidóságának.

A közel kétórás esemény vége felé jelentősen megcsappant a résztvevők száma, ami a késői időpont – a vita valamivel éjfél előtt fejeződött be – és a sávuoti rendezvény párhuzamosan zajló programjainak számlájára írható. Akik végig kitartottak, azok még a politikai és a zsidó identitás konfliktusáról vitatkozhattak, aminek kapcsán többekben felmerült, hogy október 7. után nem attól a politikai oldaltól érkezett a támogatás, amire számítottak volna. Izrael fontosságát politikai oldaltól függetlenül hangsúlyozták a résztvevők. Szó esett még arról is, hogy a cionizmust kisajátítják ugyan a jobboldali eszmék, ami végül is nem kellene, hogy valakit, aki eddig a baloldali cionizmust tekintette saját identitása részeként, eltántorítson korábbi meggyőződésétől.

A Bálint Ház által szervezett Dafke részvételi vitaest Tóth Jakabbal megmutatta, hogy valóban nagy szükség van a vitákra a közösségen belül. A sávuot éjszakán látott formátum eltért a megszokott közösségi vitáktól, amelyeken jellemzően bizonyos témák szakértőinek számító személyek vitatkoznak moderált formában egy színpadon, a nézőközönség pedig a végén kérdezhet, illetve észrevételeket tehet. A mostani vitában bárki, bármikor be- és kiszállhatott, jelentkezést követően elmondhatta a véleményét, érvelhetett, próbálhatta meggyőzni a vele szemben ülőket vagy csak megoszthatta tapasztalatát. Mindenkit türelmesen meghallgattak, még ha éppen az ellenkező oldalon is foglalt helyet, és voltak olyanok is, akik a vita közben átültek az ellenkező véleményt tömörítő oldalra. A téma komolysága mellett is indulatmentesen és jó hangulatban zajlott a vitaest, amely előreláthatólag a Bálint Ház következő évadában folytatódni fog.