Breier Ádám első könyve friss értelmezést ad egy érzésre, amit alaptalanul hittünk idejétmúltnak

A Hetvenegy farkas egy férfi lélektani regény, amelyben mágikus realizmus, a zsidó főhős hitkeresése, szexuális bántalmazás, de leginkább az önreflexió manapság kicsit sem divatos eszméje bukkan fel. A nagy sikerű Lefkovicsék gyászolnak című film rendezőjének első könyve az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a 21. Század Kiadó gondozásában.

Egy diszfunkcionálisan összetartó család, rengeteg szarkazmus, némi mágikus realizmus és a hit abban, hogy sosincs késő az önreflexióhoz.

Végy egy csipet Philip Roth-féle emberismeretet, Woody Allen-féle frappáns riposztokat, Jonathan Franzen-féle családi élveboncolást, Örkényt és Heltait idéző, lefegyverző humort, a Cohen-testvérek mágiába hajló látásmódját, és kapni fogsz egy olyan derűsen borús, csodás szarkazmussal megírt regényt, amelyet elolvasva azt érzed, többet tudsz az emberi lélekről, a családi dinamikák mögött rejlő mozgató erőkről.

A nagy sikerű Lefkovicsék gyászolnak című film rendezőjének, Breier Ádámnak első regényében az apaság előtt álló főszereplő egy lelki utazásra indul, mely során nemcsak saját bűneivel, lelki farkasaival kell szembenéznie, de érzelmi, vallási, családi identitását is újra kell festenie. A filmre kívánkozó dialógusok, remek karakterábrázolások és az olvasmányos szöveg magával ragadja az olvasót, és a történet később is hosszan vibrál az emberben, miközben azon gondolkodik, mit jelent férfinak lenni, apává válni, mit jelent maga a család fogalma.

Mi rejlik egy férfi lelkében? Jóval több, mint amennyit mutat. Ennek a könyvnek a főhőse azért vállalkozik önvizsgálatra, hogy élete új fejezetének kezdete előtt szembenézzen azzal a régi bűnnel, amelynek emlékét addig sikerrel fojtotta el. Stern Gábor harmincas egyetemi oktató, a párkapcsolata stabil, barátnőjével nemsokára megszületik első gyerekük. Mégis mi a gond? Sokasodnak körülötte a krízisek: barátnőjének testvére párkapcsolati drámán megy keresztül, a munkahelyén pedig szexuális zaklatás miatt elbocsátanak egy hatvanas professzort.

Gábor múltja is ingoványos terep: évekkel ezelőtt tett valamit, és a lelkiismerete nem hagyja nyugodni. Érzi, tiszta lappal kell indulnia, muszáj a múltbeli epizód nyomába erednie. De mégis miért olyan fontos ez? Túlmozgásos a lelkiismerete? Zsidó származása és ateista értékrendje vívna harcot egymással? 


Breier Ádám első könyve a megbánás regénye. Friss értelmezést ad a mai harmincasok nyelvén egy érzésre, amit alaptalanul hittünk idejétmúltnak.


A Hetvenegy farkas című könyvről még többet tudhatunk meg abból az interjúból, amelyet a 21. Század Kiadó készített Breier Ádámmal:

Egy gyermek világrajövetelével szülők is születnek. De mi van akkor, ha az apa úgy érzi, nem áll készen a szülőségre? Ha ennek az apanyitási pániknak lelkiismereti okai is vannak?

Bevallom őszintén, még nem vagyok apa, ezért nem állíthatom, hogy saját tapasztalatra alapoztam az apaság előtti pánikot, de voltak valós mintái. Jó pár barátomon láttam – ebben az életszakaszukban -, ha nem is a pániknak, de a félsznek mindenképp a jeleit, hogy meg fogom ezt tudni ugrani, elég jó apa leszek én? Vagy csak szimplán jó ember vagyok egyáltalán, érdemes engem másolni? És a regény hőse is ezt a kérdést teszi fel magának. Jó ember vagyok-e?

A regény elején még ateista, de ahogy halad előre a történet, egyre hitbélibb kérdésnek tűnik ez. Ezzel nem azt állítom, hogy Gábor megtalálja Istent, és vallásos lesz, de igenis átalakul a viszonya a hittel az apaságra várva. Talán egy gyerek születése jobban kinyitja az ember szemét a hétköznapi csodákra. A hősömnek is ez a képessége az, ami fejlődik a történetben, amelynek cselekménye pedig az, hogy egy nyomozás során önvizsgálatot tart. Követtem-e el bűnt, bűn volt-e, amit elkövettem?

Egy olyan pszichológiai krimit olvasunk, melyben a vádlott és a vádló ugyanaz, és nem gyilkosság, hanem a saját bűne után kutat a főhős. A legnehezebb dolog saját bűneink tisztánlátása, illetve az önmagunknak való megbocsátás. Van remény ez ügyben Stern Gábor számára?

Szerintem már önmagában félsiker, ha az embernek van bátorsága őszintén és nem meghunyászkodva, valóban feltenni magának magáról kérdéseket. Azt hiszem, remény mindig van, de igenis fontos az, hogy képesek legyünk objektíven látni önmagunkat, vagy legalábbis legyen ez a szándékunk, és harcoljunk azért, hogy sikerüljön ez a fajta tisztánlátás. Még ha az önbecsapás veszélye igenis nagy, törekedni szerintem mindig érdemes.

A férfiak nehezebben mesélnek az érzéseikről, ezért különösen érdekes a Hetvenegy farkas című férfi lélektani regény, melyben mágikus realizmus, a zsidó főhős hitkeresése, szexuális bántalmazás, de leginkább az önreflexió manapság kicsit sem divatos eszméje bukkan fel. Mi volt a regény gondolati magva, amikor elkezdted írni?

A regényben szerepel egy újratemetési kísérlet, ami egy misztikus vagy mágikus realista fordulattal zárul. Ez saját élményből indult ki, amikor a nagymamám temetésen kiderült, hogy nem oda fogják temetni, ahova ő eredetileg hitte, hogy megváltotta a sírhelyét. Az egész családomban volt egy bűntudat, hogy ezt nem kéne hagyni, valamit tenni kéne, de végül is mindenki beletörődött. Én pedig a fikcióhoz fordultam, és elképzeltem, mi lenne, ha egy hős nem törődne bele, és szembemenve a zsidóság szabályaival, akkor is újratemettetné a nagyanyját, ha ezt tiltja a vallás. Vajon ez a bűntudat és keményfejűség milyen következményekkel jár? Majd mivel ebben az időben a csapból is metoo-botrányok folytak, továbbléptem, és elképzeltem, hogy ez a férfi önvizsgálatba kezd, és az élete egyéb területeit is megvizsgálja. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy egy valódi rejtélyre bukkan.

Nem csak rendező vagy, forgatókönyvíró is, tehát nem áll tőled távol az írás. Szinte természetesen illeszkedik az életműbe, hogy dokumentumfilmek, játékfilm után jön egy regény is. Mi jelentette a legnagyobb kihívást az íráskor?

Nagyon másfajta kvalitásokat követel meg egy regény, mint egy forgatókönyv. Persze történetet itt is kell mesélni, de alapvetően sokkal nagyobb hangsúlyt kap a nyelv. Így időbe telt, mire megtaláltam ennek a regénynek is a nyelvét, a hős a belső hangját, és a szöveg stílusát, de maga az, hogy a Hetvenegy farkas egy műfaji hibrid, sem tette feltétlenül könnyűvé a kezdeteket. Ugyanakkor nagyon élveztem, hogy nem kellett abban gondolkodni, mint egy filmnél, mennyibe fog ez kerülni megcsinálni. A tinta szinte mindent elbír ilyen szempontból, miközben egy forgatókönyvnél ilyen pragmatikus kérdésekre is figyelni kell.

Manapság nem divat férfivá érni, azonnali eredményt várunk ez ügyben is a fiúktól. Időt tenni valamibe, időt hagyni magunknak elavult dolog. A regény mintha ezt a kristályosodva fejlődést akarná felmutatni a modern kornak. Jól látom?

Ebben nem vagyok biztos, mindenesetre magát a regényt megírni kellemes türelemjáték volt, ahol a magamfajta türelmetlen filmesnek meg kellett tanulnom, időt kell adni magamnak és magának a szövegnek is.

Hogy hogy nem filmet készítettél ebből a történetből?

Felmerült ez is, de valahogy első perctől kezdve úgy tűnt, hogy ez a történet alkalmasabb regénynek. Sokkal inkább egy belső küzdelem a központi eleme. De ettől még mostanában el szoktam játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha csinálnánk belőle egy filmet. Tulajdonképpen egy elég könnyen leforgatható történetet. Jó játék elképzelni, kik lennének a szereplők. A főszereplőt még nem találtam meg fejben, de a két női szerepre már lett egy-két ötletem.