A történelem megértése nélkül nincs jövő

Az Élet Menete Alapítvány a Zsidó Közösségi Fórum (ZSKF) tagszervezeteivel közösen tartott megemlékezést a Dohány utcai zsinagóga előtti Herzl Tivadar téren a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján.

Az eseményen többek között részt vett Grósz Andor, Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke. A megemlékezés, amelyen folyamatosan hallhatók voltak az áldozatok nevei, Frölich Róbert országos főrabbi által elmondott Kaddissal, gyászimával zárult.

Az Élet Menete Alapítvány Facebook-posztjában közzétette Agárdi-Nyárai Andrea ügyvezető a megemlékezésen elmondott beszédének teljes szövegét:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaink, Túlélők, Fiatalok és Emlékezők!

„A gyűlölet könnyű. A szeretet erőfeszítést igényel”

– mondta Marek Edelman, politikai és emberi jogi aktivista, a varsói gettólázadás egyik vezetője.

Ma, április 16-án, különösen nehéz terhet hordozunk.

Ezen a napon nemcsak Magyarország hivatalos Holokauszt Emléknapját tartjuk, hanem megemlékezünk az 1943-as varsói gettólázadás 82. évfordulójáról is. Két esemény, két helyszín – Budapest és Varsó –, de egy közös történelmi üzenet: a fájdalomé, az ellenállásé, és az emlékezés felelősségéé.

A varsói gettólázadás, amely 1943. április 19-én robbant ki, az európai zsidóság történelmének egyik legbátrabb, mégis tragikus fejezete. A fiatalok, nők és férfiak fegyvert fogtak a lehetetlennel szemben – nem azért, mert hittek a győzelemben, hanem, mert meg akarták őrizni emberségüket a teljes embertelenségben. Ők azok, akik nevüket a halálban is megőrizték az örökkévalóságnak – és nekünk kötelességünk kimondani őket. Baruch Dayan HaEmet – Áldott az Igaz Bíró.

És ma, április 16-án, Magyarország Holokauszt Emléknapján fejet hajtunk több mint félmillió magyar zsidó előtt, akiket 1944 tavaszától alig néhány hét alatt gettókba zártak, vagonokba tereltek, majd legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba deportálták és meggyilkolták. Az emberiség történetének egyik leggyorsabb és legbrutálisabb népirtási művelete zajlott le hazánk földjén – a mi utcáinkban, városainkban, falvainkban, sokszor szomszédaink csöndes közönyének és a közigazgatás aktív részvételének árnyékában.

Az Élet Menete Alapítvány nevében szólok most Önökhöz. Azért jöttünk ma össze – nemcsak, hogy gyászoljunk –, hanem hogy vállaljuk a múlt terhét és felelősségét. Hisszük, hogy a történelem megértése nélkül nincs jövő. Hogy a néma tanúk helyett megszólaló emlékezők kellenek. Hogy a fájdalom nem zárható múzeumok falai közé – hanem élő tanítássá kell válnia.

Alapítványunk több mint 15 éve szervezi Magyarországon az Élet Menetét; annak üzenetét – nemcsak Krakkó és Auschwitz között, hanem szerte Magyarországon is, iskolákban, közösségekben, utcákon is közvetítjük. És minden alkalommal emlékeztetjük magunkat és a résztvevőket: az emlékezés nem csak a halottakról szól, hanem az élőkről is, hisz a felelősségünk, hogy halottaink emlékét őrizzük, ápoljuk és – a jövő generációinak okulását is szem előtt tartva – életben tartsuk. Felelősségünk van abban, hogy milyen világot építünk és, hogy mit kezdünk azzal a tudással, tapasztalattal felvértezve azzal az érzékkel, érzékenységgel, hogy hová vezet a gyűlölet, a közöny és az előítélet.

Ma, amikor Európában ismét megjelennek az idegengyűlölő, xenofób és antiszemita beszédek, holokauszttagadó hangok, és a történelem relativizálásának kísérletei, még fontosabb, hogy határozottan kiálljunk: az igazság, az áldozatok méltósága és az emberi jogok érvényesülése mellett. A varsói gettó hősei és a magyar zsidó, cigány, vagy éppen meleg áldozatok ugyanazt üzenik nekünk: a szabadság és az emberi méltóság soha nem lehet magától értetődő. Ezeket minden nemzedéknek újra meg kell védenie – tanítással, emlékezéssel, kiállással.

Zárásként hadd idézzem ismét Marek Edelmant:

„A legfontosabb dolog maga az élet. És ahol élet van, ott a legfontosabb dolog a szabadság.”

Kedves jelenlévők, barátaim – ma nemcsak emlékezünk, hanem cselekszünk is. Az emlékezés cselekvés. Az, hogy eljövünk, meghallgatjuk a történeteket, továbbadjuk őket, és elköteleződünk amellett, hogy a „soha többé” üzenete ne váljon üres jelszóvá.

Ma, 2025 áprilisában, e gondolat jegyében emlékezünk. Legyen áldott az áldozatok emléke.

Köszönöm, hogy velünk vannak. Köszönöm, hogy emlékeznek.

Találkozunk legközelebb május 11-én, a budapesti Élet Menetén.