Ember maradt az embertelenségben – Zsidókat mentő mártír hitoktató emlékművét avatták fel Ferencvárosban

Bernovits Vilmát Salkaházi Sárával és több társával együtt a Szociális Testvérek Társaságának épületéből hurcolták el és lőtték a jeges Dunába 1944 decemberében.

Felavatták Bernovits Vilma (1901-1944) keresztény hitoktató, embermentő, mártír és hős emlékművét Budapesten, a IX. kerületi Gizella sétányon, a Petőfi híd lábánál szerdán, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján.

Karácsony Gergely az egybegyűltek előtt úgy fogalmazott: „régi adósságunkat törlesztjük ma azzal, hogy mostantól köztéri emlékmű ápolja Bernovits Vilma emlékét. Egyikét azoknak a hősöknek, akik a vészkorszakban életüket adták azért, hogy mások életét megmenthessék.”

Bernovits Vilmát Salkaházi Sárával és több társával együtt, a közeli Bokréta utcából, a Szociális Testvérek Társaságának épületéből hurcolták el és lőtték a jeges Dunába 1944 decemberében – emlékeztetett.

A főpolgármester hangsúlyozta:

Bernovits Vilmának azért kellett meghalnia, mert „ember maradt az embertelenségben”.

Ez az embertelenség sebet, máig vérző sebet ejtett rajtunk. Ahogyan nemzetünkön nem gyógyuló sebet ejtett a holokauszt, úgy ejt sebet a Boráros téri partfalon Bernovits Vilma emlékműve, és ahogyan a kezeletlen vas emléktábla idővel rozsdával festi meg a partfalat, okkal jut eszünkbe Radnóti megrendítő sora, mert ez itt valóban „a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom” – mondta.

Karácsony Gergely kiemelte: az emlékmű nemcsak emlékeztet, hanem maga is emlékezik. Az emlékeztetést aktív cselekvéssé változtatja. Ez a dolgunk nekünk is, ma, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, de minden más napon is, amíg világ a világ – tette hozzá.

A főpolgármester hangsúlyozta: az emlékezés azzal kezdődik, hogy szembenézünk a valósággal: „a holokausztot fájóan nagyrészt magyarok tették a magyarokkal, a magyar állam tette magyar állampolgárokkal, és igen, volt benne szerepe a fővárosi önkormányzat jogelődjének is”.

„Ezekért a bűnökért én itt, most bocsánatot kérek mindenkitől”

– jelentette ki Karácsony Gergely, aki szerint itt lenne az ideje, hogy a magyar állam is vállalja a maga felelősségét, mert – mint fogalmazott – „a másokra mutogatás, a saját vétkeink relativizálása egyszerre jelenti a gyilkosok felmentését és az embermentők lekicsinylését”.

Baranyi Krisztina kerületi polgármester arról beszélt, Bernovits Vilma menedéket nyújtott annak, akinek tudott, és akinek nem, annak a menekülést biztosító papírokat és ételt csempészett, adott esetben saját magától megvonva.

A szociális testvérek a legnehezebb helyzetben lévőknek akartak segíteni, egyúttal szembeszállni a legaljasabb szándékokkal, „ujjat akartak húzni a gonosszal, mert jobban féltették mindannyiunk közös szívverését, mint a sajátjukat”

– mondta.

Baranyi Krisztina úgy fogalmazott: „ha olyan világban és olyan országban élnénk, amilyenben szeretnénk, akkor Bernovits Vilmáról már nyolc évtizede lennének elnevezve egyesületek, utcák, iskolák, díjak. Életéről és haláláról könyvek, filmek, történelemórák szólnának. Nemzeti emlékezetünkben a legnagyobb példaképek között szerepelne. Ez még holnapra sem valósul meg, de mától legalább egy emlékművel tisztelgünk előtte.”

Ungváry Rudolf író elmondta,

Bernovits Vilma néhány tucat társával együtt 1944-ben sikerült nagyjából ezer zsidónak nyilvánított magyar életét megmenteni.

A beszédeket követően koszorúkat helyeztek el az emlékműknél.

A Stigma – Bernovits Vilma emlékére című alkotást a Boráros térnél, a Gizella sétány dunai partfalában alakítatta ki a ferencvárosi önkormányzat. Az emlékmű minimális beavatkozással illeszkedik a térbe: egy új bronzkorlát jelzi az emlékezés helyét, míg a partfal peremébe egy vastömb került A tömb felületén megjelenő felirat Bernovits Vilma életének és áldozatának állít emléket.

„A koncepció különlegessége, hogy az idő múlásával a kezeletlen vas folyamatosan korrodálódik, így a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik. Ez a természetes folyamat a felejtés és az emlékezés kettősségét jelképezi: míg a rozsda az idő múlását idézi, addig a felirat egyre jobban kiemelkedik, mintha maga az emlékezés szólna egyre hangosabban”

– olvasható a ferencvárosi önkormányzat honlapján, az emlékműről szóló beszámolóban.