Az összetartozás érzésének erősítése a legfontosabb közösségi stratégia
Az október 7-i terrortámadás hatásairól, traumafeldolgozásról és közösségi stratégiáról is beszélgettünk dr. Forrás-Biró Aletta tanácsadó szakpszichológus, családterapeutával.
Hogyan aktiválta az október 7-i terrortámadás a holokauszt-traumát a magyarországi zsidó közösségben?
Én természetesen nem tudok a teljes magyarországi zsidó közösségről nyilatkozni, a szűkebb környezetem reakcióin túl a Múlt-Jelen-Jövő csoportban és az egyéni terápiás munkában megjelenő reakciókon tudok gondolkodni. Alapvetően az ijedtség, félelem és pánik volt jellemző első reakció.
Milyen érzelmi-pszichológiai mintázatok figyelhetők meg a közösségen belül az izraeli események hatására?
Az első, alapvetően hasonló reakciókat követően sokféle hozzáállás figyelhető meg. Van, aki teljesen bevonódik, napi kapcsolatot tart Izraelben élő barátaival, családtagjaival és ismerőseivel, szorosan követi a híreket. Más igyekszik kicsit távolabb lépni, korlátozni, mennyire engedi be a veszélyérzetet a mindennapi életébe. Sokat számít, hogy kinek mennyire van módja megvitatni másokkal a helyzetet és annak következményeit.
A másod-harmadgenerációs traumafeldolgozó csoportodban hogyan tudtátok kezelni az október 7. óta megváltozott helyzet okozta megváltozott biztonságérzetet?
A másod-harmadgenerációs csoportban való részvétel önmagában egy protektív tényező, a csoporthoz való tartozás a sorsközösség révén megerősítő lehet. A csoport olyan biztonságos tér, amelyben a zsidósághoz kapcsolódó félelmek, aggodalmak szabadon megjelenhetnek, nem kell „vigyázni” arra, hogyan fogalmazunk. Ha ezek az aggodalmak a csoportban folytatott beszélgetés során artikulálódhatnak, testet ölthetnek, könnyebb megküzdeni velük.
Létezik-e egyfajta kollektív éber állapot, amely a trauma öröksége miatt fokozott érzékenységet vált ki a közösségben?
Igen, ez elég világosan kitapintható, bár a fenyegetettség és az erre való érzékenység egyénileg eltérő mértékben és formában érzékelhető.
Az október 7-i támadás óta fellángoló antiszemita megnyilvánulások hogyan befolyásolják a közösség mentális egészségét?
Az antiszemita megnyilvánulások mindig rossz hatással vannak a mentális egészségre, minél közelebbről érintenek minket, annál inkább. Az viszont, hogy ki mennyire érzékeli az antiszemitizmus fokozódását, nagyon eltérő lehet. Itt elsősorban a világszerte történő antiszemita megnyilvánulásokra gondolok, illetve Izrael nemzetközi megítélésére, ami szintén megdöbbentő és ijesztő lehet a magyarországi zsidók számára is, teljesen függetlenül attól, mint gondolnak az izraeli politikáról, hiszen ez a legtöbb esetben nem befolyásolja az érzelmi azonosulást a zsidó állammal, ami a felmérések szerint az elmúlt évtizedekben változatlanul erős maradt.

Milyen közösségi megoldási stratégiák alakultak ki a trauma kezelésére?
Az összetartozás megélése, az összetartozás érzésének erősítése a legfontosabb közösségi stratégia. Ez történhet közös eseményekhez való csatlakozással, a zsidó intézményrendszer kínálta lehetőségek fogadásával.
Milyen párhuzamok fedezhetők fel a 20. századi és a jelenlegi antiszemita, illetve zsidóellenes erőszak megélése között?
A megélés nagyon hasonló lehet: tehetetlenség, kiszolgáltatottság, düh. Ugyanakkor egyéni szinten itt bekapcsol, kinek milyen saját holokauszt-története van, mi történt a felmenőivel, hogyan beszéltek erről a családban, hogyan viszonyul ehhez, mennyire dolgozta ezt már át magában a saját identitása építésekor.
A trauma feldolgozása hogyan hat a közösség jövőképére és Izraelhez fűződő viszonyára?
Én úgy gondolom, a traumafeldolgozás, még ha csoportban vagy közösségben történik is, egyéni pszichológiai munka, az eredmény egyéni szinten érződik. A közösség jövőképe véleményem szerint számos egyéb tényezőn múlik.
Az Izraelhez fűződő viszony alakulásában meghatározó az elsődleges csoportunk, kisebb közösségünk viszonyulása. De azt is érdemes idefűzni, hogy másként éli meg az Izrael-ellenességet vagy az Izraellel szemben megfogalmazott kritikát az, aki politikailag értelmezi azt, mint aki egy új holokauszt felé tett első lépésként – ebben megint csak aktivizálódhat a transzgenerációs trauma.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
