A pluralizmus sérül, ha nem jelenik meg a zsidó vélemény, de az se mindig jó, ha megjelenik

Hogyan viszonyulnak a zsidók a mindenkori hatalomhoz? Meg kell-e szólalniuk a zsidó közösségi vezetőknek a zsidóságot nem érintő ügyekben, mint a Pride betiltása? Ki mibe szóljon bele egyáltalán? Demokrácia és zsidóság témában Unger Anna, Balázs Gábor és Zima András vitatkoztak a Rumbach zsinagógában, ahol még egy miniszter is jelen volt.

Demokrácia és zsidóság volt annak a vitasorozatnak a soron következő témája, amelyet Őri Ádám újságíró és a Mazsihisz-BZSH ifjúsági osztálya, a Club Sababa indított abból a célból, hogy felélessze a zsidó közösségen belül kihalófélben lévő vitakultúrát. A Rumbach zsinagógában a múlt héten, szerda este megrendezett beszélgetésen Unger Anna politológus, Balázs Gábor eszmetörténész és Zima András történész voltak Őri Ádám vendégei.

A hallgatóság soraiban sok fiatal mellett Bóka János, Magyarország európai uniós ügyekért felelős minisztere is helyet foglalt. A minisztert feltehetőleg nem lepte meg Unger Anna meghatározása, miszerint a demokrácia az egyet nem értés művészete. Szerinte vagy valaki helyettünk dönti el, hogy mi legyen, vagy elkezdjük megvitatni a problémát, és találunk valamilyen megoldást. A valódi demokrácia nem liberális vagy konzervatív, hanem plurális, és azt állítja, hogy sokfélék vagyunk, és ez a sokféleség úgy tudjon érvényesülni, hogy közben döntést tudunk hozni, és egyik fél sem kerül hegemón pozícióba.

A demokrácia az autoriter rendszerekkel összehasonlítva egy nagyon sérülékeny, összetett modell, de hangot tudok benne adni a saját véleményemnek.

Pont azért van ma válságban a demokrácia globálisan, mert eltagadjuk a konfliktusos jellemét

– hangsúlyozta az ELTE egyetemi docense.

De hogyan viszonyul a Tóra a demokratikus értékekhez? – fordult Őri Ádám ezúttal Balázs Gáborhoz, aki elmondta, maga a Tóra sehogy nem viszonyul a demokráciához, sőt, a zsidó vallásos irodalom sem fogalmaz egyértelműen ezzel kapcsolatban. A zsidóság szerint nincs ideális államforma – mondta el az az OR-ZSE általános rektorhelyettese. A főbb trendek a zsidó politikai gondolkodásban nagyon hasonlóak voltak a politikai filozófia általános trendjéhez a 19. század végéig, miszerint kevesen gondolták a demokráciát egy jó rendszernek. Azt látták ugyanis, hogy

a demokrácia sokszor a tömeg diktatúrájába csap át. A klasszikus zsidó politikai gondolkodás azt feltételezte, hogy ez népi szinten nem működik.

Zima András, az OR-ZSE tanszékvezetője, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója azt fűzte hozzá, hogy a premodern korban a zsidó közösségek hatalomhoz való viszonyát meghatározta a dina dmalkuta dina elve, ami azt jelenti, hogy egy zsidónak mindig lojálisnak kell lennie az uralomhoz addig, amíg az uralom betartja a zsidó élet alapvetéseit. A modern korban ez az elv az ortodoxok esetében megmaradt, a neológok viszont úgy alakították át, hogy egyszerre voltak lojálisak az uralkodóhoz, de egyben azonosulnak a nemzettel is, ahol élnek. A két világháború között Magyarországon a neológ zsidó elit, miközben a Monarchiát siratta, Horthy Miklóshoz lett hű. De ugyanúgy rajongtak Mussoliniért is ebben az időszakban. A háború után pedig már arról értekeztek, hogy legyen mindenki kommunista.

Arra a kérdésre nem igazán válaszoltak a résztvevők, hogy a zsidóságnak érdeke-e, hogy demokráciában éljen. Unger Anna szerint magának a társadalomnak a prosperitásához szükséges a demokrácia. Amikor demokráciáról beszélünk, az azt jelenti, hogy mindenkinek joga van elmondani, hogy mit gondol. A politológus abban hisz, hogy az érdekeltek el tudják dönteni, hogy nekik mi a jó, a szakértők pedig nem mindig tudnak jó döntéseket hozni. Ilyet viszont a képviseleti demokrácia nem tud, csak a részvételi demokrácia.

1945 előtt a zsidó hitközségekben nem volt demokrácia, a leggazdagabb tagok döntése számított, és a legtöbb adót befizető tag vezette a hitközséget

– adott történelmi hátteret a zsidó közösségeken belüli döntéshozatal kérdéséhez Zima András. Aki tehát finanszírozta a hitközség működését, fizette a rabbit, az előimádkozót, a sameszt, az épületet, az szólhatott bele abba, hogy mire költik a pénzét. A háború után mindez megváltozott, a népi demokrácia eljövetelével általános választó jogot vezettek be a hitközségekben, de akkor is adófizetéshez volt kötve a választójog.

Balázs Gábor szerint egy autokratikus vagy kevert rendszerben is lehet szólásszabadság. Egy egyetemet vagy egy közösséget például nem lehet úgy vezetni, hogy mindenki együtt dönt, ha mondjuk 15-nél többen vannak. Alapvető elvi vita van, hogy nem kell mindenkinek mindenbe beleszólni, de nyugodtan elmondhatja a véleményét akkor is, ha nem ő fogja hozni a döntést. Ez a döntéshozó érdeke is lehet, hogy meghallgassanak minél több véleményt. A demokrácia egyébként sem működik, az működik, hogy a különféle elitek döntéseket hoznak, és illúzió az, hogy a demokráciában nekünk valós beleszólásunk van. Ami nem is baj, hiszen a szavazók tájékozatlanok és nem racionálisan döntenek, hanem érzelmi alapon.

A demokrácia nem a nép uralma, hanem azoké, akik a legügyesebben győzték meg a legtöbb embert arról, hogy majd ők képviselni fogják őket, idézte Joseph Schumpetert az OR-ZSE általános rektorhelyettese.

Unger Anna ezzel szemben úgy vélekedett, hogy nincsen racionális politikai döntés. Példának a svédeket hozta, akik népszavazáson döntöttek arról, hogy nem vezetik be az eurót. Ezt a döntést sokan bírálták, amikor viszont Görögország gazdasága bedőlt, és az euróövezet többi államának kellett kisegíteni, hirtelen már nem is volt olyan rossz döntés, hogy nem vezették be az eurót pár évvel korábban.

A demokráciának nagyon sok hibája van – mondta az ELTE egyetemi docense –, lehet, hogy nem mindig az elitnek vagy egyes szakembereknek tetsző döntések születnek, de nem is ez a célja, hogy valamilyen ízlés szerinti legjobb döntés szülessen meg. Hanem az, hogy egy általunk elfogadható, végrehajtható és támogatott döntés szülessen meg. A szakértőség egy mítosz, amit a politikai döntéshozatalba behelyezünk.

Balázs Gábor azzal válaszolt, hogy maga a racionalitás is vitatható, hiszen nem létezik erre egy egységes definíció. A szakértelem viszont attól függ, hiszen egy ország szintjén valóban nincs olyan valami, ami minden kérdést meg tudna oldani, de egy kis közösségnél, mint például egy klasszikus zsidó közösség, ott a szakértelemnek van szerepe.

Nem véletlenül nem a samesz hozza a döntéseket a hitközségben, hanem a rabbi, valamint a világi vezetés.

Ezen a ponton Őri Ádám az aktuálisabb témák felé kezdte terelni a vitát azzal a kérdéssel, hogy be kell-e vonódniuk a hazai zsidóknak a magyarországi közélet alakításába?

Balázs Gábor elmondta, hogy ebben a kérdésben teljesen egyetért a Mazsihisz elnökének az álláspontjával, miszerint kizárólag az antiszemitizmus vagy Izrael-ellenesség, valamint a zsidó közösséget érintő közügyek kapcsán szólal meg. Más kérdésekbe pedig nem szól bele. Zima András szerint

nem hogy nem kell, nem is szabad beleszólni olyan kérdésekbe, amik nem a zsidóságot érintik.

Bár egy közösség, tagjait illetően nagyon sokféle lehet, a hitközségi vezető a zsidó vallási és identitási kérdésekben van felhatalmazva, ezért más ügyekben nem is szólalhatna meg – véli Unger Anna. A Pride betiltása kapcsán például nincs felhatalmazása a közösség részéről, hogy megszólaljon.

Őri Ádám felidézte a sorozat előző eseményét az eutanázia kérdésében, amiről ő azért írt cikket, és azért szervezett vitát, mert nagyon frusztrálónak tartotta, hogy van egy ügy, ami sokakat foglalkoztat, és a zsidó vezetők nem nyilvánítanak ebben semmilyen véleményt. Azt érzi ugyanis fiatal zsidóként problémának, hogy vannak fontos közéleti témák, amelyek nem kifejezetten pártpolitikai kérdések, és mintha a zsidó vallásnak, szervezeteknek, amihez kapcsolódni tudna, nem lennének ezekkel kapcsolatos állásfoglalásai.

Márpedig az élete nagy résez ezekben a kérdésekben zajlik, és nem a zsinagógában.

Nem biztos, hogy releváns lenne a magyar többségi társadalomnak, hogy mit gondol a zsidó vallásjog az eutanáziáról – válaszolt a felvetésre Balázs Gábor. Ha egy zsidó fiatalt ez érdekli, akkor eljön egy olyan zsidó közösségbe, ahol ilyen kérdéseket megvitatnak. De egy keresztény európai országban, ahol zsidók legjobb esetben vendégek, ott a zsidó közösségnek nem feladata beleszólni az ilyen kérdésekben – mondta.

Unger Anna ezzel szemben azon azon a véleményen volt, hogy a többségi társadalomnak kellene a zsidó közösséghez fordulnia, mert ha a katolikusok meg az evangélikusok véleményét kikérik, akkor a zsidó vallásét is ki kellene kérni. Lehet az is érdekes magyarázat, ami segítheti a problémáról való gondolkodást. A politológus szerint a pluralizmus sérül azzal, ha nem jelenik meg a zsidó vélemény.

A zsidó közösségek általában csak a holokauszt évfordulók kapcsán vannak megkérdezve, miközben egy csomó más kérdésben is meg kellene kérdezni őket.

Őri Ádám arról a trendről is kérdezte beszélgetőtársait, hogy szélsőjobboldali pártok az utóbbi időben nagyon filoszemiták lesznek, ami sok esetben szimpatikus a zsidó közösség egy részének.

Balázs Gábor hangsúlyozta, hogy fontos különbséget tenni a filoszemitizmus és az iszlamista terrorral szemben Izrael mellé állás között. Ez utóbbiból ugyanis nem következik az, hogy ezek a politikusok szeretnék a zsidókat. Ha megnézzük, hogyan nyilatkoznak magán- vagy közfórumokon a zsidókról, akkor ugyanúgy megtalálhatjuk az antiszemitizmusnak minden jellemzőjét. De ugyanez igaz a baloldalra is, ami soha nem volt mentes az antiszemitizmustól.

Akik lelkesednek amiatt, hogy a különböző fasiszta pártok most éppen támogatják Izraelt, azoknak nagyon rövid a történelmi emlékezete

– figyelmeztetett az eszmetörténész. Ugyanazok a propagandacsatornák, amelyekből 20 évvel ezelőtt ömlött az Izrael-gyűlölet, most rendkívül Izrael-barátok lettek. A másik politikai oldal propagandacsatornáiból most dől az Izrael-gyűlölet, pedig korábban nagyon Izrael-pártiak voltak.

Unger Anna szerint ez nem egy hirtelen jött felismerés a szélsőjobboldali pártok részéről, hogy mindaz, amit eddig állítottak a zsidóságról, az megváltozott, miközben ez a fordulat sehol máshol nem történik meg a politikájukban. Az ELTE egyetemi docense ebben kizárólag szavazatszerzési stratégiát lát, mivel a szélsőséges nézetek annyira nem tudnak változni. Létezik ugyan egy olyan jelenség a 2000-es évek óta, hogy szélsőséges nézeteket valló pártok, mint például a német AfD, tudnak bizonyos kisebbségek felé elfogadók lenni, amit korábban elutasítottak.

Éppen ezek miatt a zsidó közösségnek és Izraelnek mindig az éppen megfelelő érdeke szerint kell cselekedne, és nem tud 20-30 évre előre tervezni – jegyezte meg Zima András. A közösségi – és nem gazdasági – érdek pedig mindent felülír. A közösségi érdek pedig azt mondja, hogy

hagyjanak minket, hogy szabadon gyakorolhassuk a vallásunkat és élhessük a közösségi életünket.

Balázs Gábor úgy gondolja, teljesen mindegy, hogy egy párt milyen módon hozza a döntéseit, ha az jó a zsidóság számára közösségileg, akkor azt kell támogatni. A demokrácia egy illúzió, amely bármikor átfordulhat egy olyan rendszerré, amely a kisebbségek érdekeit figyelmen kívül hagyja.

A demokratikus forma pedig nem garancia arra, hogy a kisebbségek védve legyenek.

Unger Anna nem tudja megítélni, hogy mi a jó a zsidó közösségnek vagy Izraelnek, de abban sem igazán biztos, hogy a kettő ugyanaz-e. A nem Izraelben élő zsidók érdeke nem biztos, hogy mindig azonos az izraeli politikai közösségével. Az a jó, ha időről időre fel lehet vetni egy témát, és megkérdezni erről a hatalmat, ami egy autokráciában nem biztos, hogy lehetséges.

A demokráciában legalább a remény ott van, hogy változtatni lehessen, ha nem az érdekünk szerint cselekszik a hatalom.

A mikrofon ezt követően a közönséghez került, így felvetődött, hogy a Pride témája egy olyan társadalmi kérdés, amihez hozzá kellene szólni a zsidó közösségnek is. Unger Anna ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy szerinte itt a gyülekezési jogról van szó. De valaki vallásos zsidóként mondhatja azt, hogy ez ellen az ő nevében ne lépjenek fel. Egy közösség nevében pedig akkor lehet felszólalni, ha biztos, hogy a közösség is ezt akarja.

Az a kérdés is felmerült a hallgatóság körében, hogy helyes-e egyáltalán a hazai zsidó szervezeteknek, mint például a Mazsihisz megnyilvánulniuk nem szűken zsidó kérdésekben? És a szűken zsidó kérdésnek tekintett ügyeket nem lehetne-e kitágítani a kisebbségi problémákra, és valamiféle szolidaritást vállalni más kisebbségekkel? A zsidó szervezeteknek ugyanis élen kéne járniuk ebben.

Balázs Gábor szerint maga a kisebbség is egy nagyon problémás fogalom. Az LMBTQ közösségen belül sincs szolidaritás az egyes csoportok között. Ez egy nagyon nehéz politikai döntés egy adott közösség vezetőitől, hogy mit ítélnek elég súlyosnak a beleszóláshoz. Nincsen garancia a jó döntésre, praktikus okosság alapján kell mérlegelni, hogy jó-e megszólalni egy-egy téma kapcsán.

Egy modern zsidó esetében ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a saját modern erkölcsi értékei ellentétbe kerülnek a hagyományos zsidó vallási elköteleződésével.

Unger Anna hosszan tudna érvelni amellett, hogy meg kell szólalni egy jogkorlátozás kapcsán, de megérti azt is, ha egy közösségnek a vezetője úgy határoz, nem szólal meg olyan kérdésben, ami nem az ő kisebbségi csoportjának az alapvető helyzetéhez kapcsolódik.

Arra a felvetésre, hogy a zsidóknak azt kell mindig keresniük, hogyan járjanak a kedvére annak, aki éppen elnyomja őket, Balázs Gábor azt válaszolta, hogy nem arról van szó, a pillanatnyi érdek szerint kell a zsidóknak törleszkedni a hatalomhoz értékektől függetlenül. A helyes közösségi stratégia az, hogy bizonyos dolgokban csöndben maradunk, és az első számú szempontunk az, hogy a saját közösségünk érdekét tartjuk szem előtt. Ami nem azt jelenti, hogy kiszolgálunk egy rendszert, ami mondjuk nemi alapon diszkriminál. Azt sem jelenti, hogy nem fogalmazunk meg súlyos esetekben véleményt.

Balázs Gábor a zsidók vendégek Magyarországon kijelentésére a hallgatóság több tagja is nem tetszéssel reagált. Az eszmetörténész szerint azonban az egy jogos igény, hogy ez egy magyar és keresztény ország. A vendéglét pedig a galuti zsidóság velejárója. Ő maga Izraelben is egy bizonyos értelemben vendégnek számít, mivel egy galutban született zsidónak sosem lesz Izrael a teljes otthona, mint egy bennszülöttnek.

A vitasorozat ökológiai válság és zsidóság, valamint szolidaritás és zsidóság témákkal folytatódik.