Ég a városunk, testvér! – A holokauszt idején írt jiddis dalok csendültek fel a Gólem Központban

A tizenhárom éve futó Zene a tragédia idején című programot Amit Weiner, a Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia tanára álmodta meg. A rövid, alig másfél órás műsorban olyan félprofi szerzők művei szólaltak meg, akik nem élték túl a holokausztot, de a vészkorszakban szerzett dalaik által mégis itt hagytak valamit magukból a világnak.

Dr. Amit Weiner, a Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia tanszékvezetőjeként, a Jad Vasemmel együttműködésben hívta életre 2012-ban a programot, mellyel azóta a világ számos országába, többek között Kínába és Vietnámba is eljutottak. Amit harmadik generációs izraeli. Nagyapja, Israel Weiner tizenöt évesen emigrált Lengyelországból Izraelbe a II. világháborút megelőző években. Israel Weiner később sikertelenül próbálta meggyőzni rokonait, hogy ők is hagyják el Lengyelországot, akiket később egytől-egyig meggyilkoltak a III. Birodalom valamelyik halálgyárában. A Zene a tragédia idején többek között a meggyilkolt Weiner családnak is emléket állít.

Elsőként Mordechai Gebirtig, lengyel jiddis nyelven alkotó költő és dalszerzőtől csendült fel a jiddis Undzer shtetl brent! (Our Town Is Burning – Ég a mi városunk) című műve, amely Amit szerint jól szimbolizálja a holokausztot. (Az eredeti dalt és a szöveg magyar fordítását itt lehet meghallgatni és elolvasni.)

Ég, testvérek, ég! Ég!

Jaj, a mi árva kis városunk ég!

Dühöng a szél,

Szörnyű táncot járnak benne a vad lángok

Recseg, ropog, omlik minden –

Vöröslik az ég!

Ők csak állnak és csak nézik

Szörnyű szörnyűség

Ők csak állnak és csak nézik –

Amit úgy véli, hogy a dal arra utal, hogy miközben égtek a „zsidók városai” szerte Európában, a világ csak nézte karba tett kézzel, ahogy a városokkal együtt elpusztítják az ott lakó zsidókat is. Gebirtig műve azonban alapvetően másról (is) szól. A koncerten ugyan ez nem hangzott el, de valójában a dal rendkívül népszerű volt a lengyel gettók fiataljai körében, akiket ellenállásra sarkalt a dalszöveg.

Ég, testvérek, ég! Ég, testvérek ég!

És rajtunk kívül nincsen segítség.

Ha városkánk neked drága,

Ragadj vödröt, ha nincs más, a véred fröcsköld rá a lángra

Nincsen veszve még!

Ne állj testvér, ne tétlenkedj

Nincsen veszve még,

Ne állj testvér, oltsd a tüzet! –

A városunk ég!

A koncert során elhangzott több altatódal is. Ilyen volt Ilse Weber Ich Wandere durch Theresienstadt című műve is. Ilse Weber költő és gyermekdalíró volt, akit 1942-ben deportáltak a theresienstadti táborba. Ezt a tábort ekkoriban a nácik egyfajta félrevezetésként tartották fenn. A Vöröskereszt és más nemzetközi szervezetek kizárólag ezt a tábort látogathatták. A körülmények viszonylag emberiek és barátságosak voltak, ezért Ilse közel 60 dalt írt az ottléte alatt, amikkel többnyire a táborban lakó gyerekek életét igyekezett jobbá tenni. Később a theresienstadti tábort felszámolták, Ilset pedig Auschwitzban meggyilkolták.

Erről az altatóról mesélte el Amit, hogy amikor a műsorával Pekingben járt, akkor a próbákon úgy érezte, hogy valami nincs rendben. Nem tudta pontosan az okát, ezért megkért egy tolmácsot, hogy segítsen neki elmondani a zenészeknek, hogy milyen körülmények között íródott és miről is szól ez a dal. Onnantól kezdve Amit többé nem hiányolt semmit, hiszen a zenészek a kellő átéléssel tudták eljátszani a művet.

A koncerten felhangzott egy humoros altatódal is. Gideon Klein altatójában az anya arról énekel fiának, hogy bizonyára nemsokára Talmudot tanul majd – hogy lehet akkor, hogy most a sírásával nem hagyja aludni az anyját? Maholnap sikeres üzletember lesz belőle, de most mégis oly nedves a pelenkája, mint a folyó.

Anyádnak sok kemény munkájába

és tengernyi könnyébe kerül majd,

amíg végül férfi lesz belőled.

Amit szerint nem igaz az a mondás, hogy Amikor az ágyúk dörögnek, akkor a múzsák hallgatnak, hiszen valójában a helyzet az, hogy a zene nem pusztán szórakoztató műfaj. Zenére a vészterhes időkben is szükség van, sőt a nehéz órákban van csak igazán szükség a zenére. Tehát a mondás helyesen inkább úgy szólhatna, hogy amikor az ágyúk dörögnek, a múzsák még hangosabbak…

A koncert záróakkordjaként Kéringer László énekes segítségével a közönség együtt énekelhette el magyarul Mordechai Gebirtig Years of Childhood (Gyermekévek) című dalát.

Az esemény a Holokauszt 80 emlékév keretében a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) támogatásával a Gólem Központ szervezésében jött létre.