Az egykori budapesti gettó határa mentén járt körbe a sófár hangja
Diákok, önkéntesek és zsidó civil szervezetek tagjai élőlánccal emlékeztek a budapesti gettó felszabadításának 80. évfordulójára. A ZSKF által szervezett Gettó Szíve megemlékezés volt az első, amely az új Klauzál téri emlékműnél zajlott.
A ködös péntek reggelen azért gyűlt össze egy kisebb tömeg a Klauzál téren tavaly októberben felállított emlékmű körül, hogy a budapesti gettó felszabadításának 80. évfordulójára emlékezzen. Ezzel egy időben az egykori gettó határa mentén közel ezer diák, több tucatnyi önkéntes és zsidó civil szervezetek képviselői élőláncot alkotva várták, hogy megszólaljon a sófár hangja.


A Gettó Szíve elnevezésű eseményt a Zsidó Közösségi Fórum Szövetség (ZSKF), Magyarország legnagyobb zsidó civil szervezeteket tömörítő szövetsége hozta létre abból a célból, hogy legyen olyan megemlékezés is, amely nem egy zsinagógában történik, hanem olyan közegben, ahol nagy tömegek, akár aktív részvevőként is megmutathatják, hogy a borzalmakat, amelyek többek között a budapesti gettóban is történtek, sohasem szabad elfelejteni.
Az aktív részvétel fontosságát hangsúlyozta beszédében Félix Anikó, a ZSKF alelnöke, a Haver Alapítvány ügyvezető igazgatója is, aki a Szövetség nevében köszöntötte az emlékezőket. Mint elmondta, fontosak az emlékművek, amelyek a történelmi eseményekre és a személyes történetekre is reagálnak, és így méltó módon válnak az emlékezés helyeivé. Mint ahogy teszi ezt a Klauzál téri emlékmű is, a pokol egykori helyszínén, mementóul szolgálva, szerényen és mégis megkérdőjelezhetetlenül.
Félix Anikó szerint ugyanakkor az emlékművek állítása nem elég, azoknak interakcióban kell lenniük a befogadó közönséggel. Így a megemlékezés résztvevői aktív cselekvéssel emlékeznek és emlékeztetnek a 80 évvel ezelőtti történtekre. Ezáltal alakítják közösen a kulturális emlékezetet.


Példának hozta, hogy a Haver Alapítvány Zsidónegyed-sétáján mindig megkérdezik a diákokat, hogy miért kellett újjáépíteni a gettófal egy részét, miután azt már félig lerombolták. A diákok rá szoktak érezni, hogy a gettófal visszaépítése arra szolgál, hogy emlékeztessen minket arra, mihez vezet az emberek megkülönböztetése.
A budapesti gettó 80 évvel ezelőtti felszabadulása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Budapesten egy virágzó zsidó közösség létezik. A ZSKF pedig működésével ahhoz járul hozzá, hogy fenntartsa ezt a sokszínű zsidó közösséget, amely egyszerre sorsközösség, vallás és kultúra, egyszerre tartja fontosnak az ifjúság nevelését és a többségi társadalom számára a tolerancia értékének átadását. Egyszerre emlékszik a múltra, ezáltal formálja a kollektív emlékezetet, és dolgozik a jelenben egy közös, harmóniában együtt élő jövőbeli társadalomért – fogalmazott a ZSKF alelnöke.
A gettó emlékmű A Gettó Szíve volt az első megemlékezés, amelyet a Klauzál téren tavaly októberben felállított emlékműnél tartottak. Az emlékmű terveit az Erzsébetváros által kiírt pályázatra készítette el a Hetedik Műterem. Az emlékmű központi eleme egy 226 cm átmérőjű, kör alaprajzú, 40 cm magas műkő korong, melynek alapterülete pontosan 4 négyzetméter, ami kifejezi és átélhetővé teszi a felfoghatatlan mértékben túlzsúfolt gettóban az egy emberre jutó átlagos terület nagyságát. A korong felső felületében egyedi, szabálytalan elosztásban jelenik meg 3000 darab bronz lemez, amely a felszabadításkor talált temetetlen áldozatok számosságára utal. Követve a gettó térképét, azon a három helyszínen, ahol a legtöbb halottat találták a lemezek sűrűbben vannak elhelyezve. Ez a három helyszín a Dohány utcai zsinagóga kertje, a Kazinczy utca 40. szám alatti – azóta már elbontott – Első Magyar Gőzfürdő, valamint a Klauzál tér. Az emlékműhöz kapcsolódva a gettót lezáró palánkok helyén a járdába süllyesztve összesen 32 darab határt jelölő elemet helyeztek el. A jelölő elemekre magyar-angol vagy magyar-héber felirattal, egységesen a következő szöveg került: A pesti gettó határa / 1944. XII. 10-1945. I. 18. |


Az aktív emlékezésről szólt Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumának elnöke is, aki elmesélte, hogy a közelben lakó nagymamája soha nem haladt keresztül az egykori gettó területén. Egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig nem volt hajlandó ezek közé a falak közé lépni, ezeket az utcákat végigjárni.
Szabó György felhívta a figyelmet arra a hatalmas kontrasztra, hogy míg ezen a helyen 80 évvel ezelőtt halottak százai voltak fölhalmozva, ma már viszont az unokái játszanak minden nap a Klauzál téren az óvoda után. Ez a kontraszt az, ami kiemeli az emlékezés, a túlélés és az aktív lét jelentőségét.
A Mazsök elnöke szerint akkor tudjuk a gettó emlékezetét megőrizni, amikor azt tudjuk mondani, hogy a magyar zsidóság egy jó része újra ezeken az utcákon, ezeken a tereken éli az életét. Édes bosszú, amikor a gyerekek és az unokák nevetéssel és zajjal töltik be azokat az utcáikat, tereket és épületeket, ahol 80 évvel ezelőtt a borzalmak történtek.


A játszótér felől érkező csivitelő gyerekzsivaj egy olyan helyen, amely a történelem 80 évvel ezelőtti időszakában a gonoszság színhelye volt – emlékezett vissza az emlékmű tavaly októberi felavatására Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki felidézte a nemrég elhunyt holokauszt-túlélő, Lily Ebert szavait, miszerint a gyerekek a legjobb bosszú a nácik fölött. A fiatalok, akiknek a legkevesebb kapcsolódása van a történelem legborzasztóbb korszakaihoz, ők lesznek a biztosítékok arra, hogy ez a múlt soha ne jöjjön vissza.
A Gettó Szíve megemlékezés kapcsán Szabó György kiemelte, hogy mindig muszáj megismételni, hogy a fiatal diákok évről évre körbe veszik a gettó terültét, és emlékeznek azokra a szörnyűségekre, amelyek itt történtek.


Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere még ezelőtt arra is rámutatott, hogy nem csak emlékezni fontos, de beszélni kell erről a fiatalokkal, hogy ők is megértsék, az emlékezés az a folyamat, amely során mi is szembenézhetünk saját felelősségünkkel.
Tavaly már rendeztek a gettó körül élőláncos megemlékezést A Zsidó Budapest 150 éve programsorozat részeként. Akkor az eseményt a Gólem Színház szervezte, a ZSKF tagsága pedig segédkezett a lebonyolításban. A ZSKF úgy döntött, hogy hagyományt teremt, és minden évben megszervezi, hogy felszabadításának január 18-i évfordulóján élőlánccal vegyék körbe az egykori pesti gettó határát. Idén a Mazsök támogatásával, a Holokauszt 80 emlékév keretében rendezték meg a Gettó Szíve megemlékezést.


Az elmúlt évben a résztvevők fehér léggömböket eresztettek a levegőbe, amikor Verő Tamás főrabbi megfújta a sófárt. Idén az öt iskolából (Lauder Javne Iskola, BZSH Külkereskedelmi Technikum, BGSzC II. Rákóczi Ferenc Technikum, Erzsébetvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Szakgimnázium, Madách Imre Gimnázium) érkező diákok az eredeti terv szerint mécseseket gyújtottak volna, ám a zord időjárási viszonyok miatt a szervezők végül úgy döntöttek, ehelyett a telefonjukkal fognak világítani a sófár hangjára.


A beszédeket követően a megemlékezés résztvevői az előre egyeztetett helyüket elfoglalva álltak be az élőláncba. Hogy mindenkihez eljusson a sófár hangja, a gettó határának távoli pontjain álló szervezők légkürtökkel adták tovább egymásnak a jelet. Végül a hang visszatért a Klauzál térre, amivel végéhez ért a Gettó Szíve megemlékezés.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
