Menórával díszített olajlámás tanúsítja a Második Szentély lerombolása utáni zsidó jelenlétet Jeruzsálem környékén

A hanuka ünnepének alkalmából bemutatott ritka, 1700 éves leletet az Olajfák hegye közelében végzett ásatáson találták meg az izraeli régészek.

Egy ritka, i. sz. 4. századi kerámia olajlámpást fedeztek fel nemrég az Izraeli Régiségügyi Hatóság (IAA) ásatásai során a jeruzsálemi Olajfák hegye közelében. A lámpást hanuka ünnepe alkalmából mutatják be először a nagyközönségnek Jeruzsálemben, írja a Times of Israel az IAA csütörtöki közleménye alapján.

A ritka lámpást a jeruzsálemi Második Szentélyben tartott istentiszteletekhez kapcsolódó képekkel díszítették, köztük egy templomi menórával (amelynek hét ága volt, ellentétben a hanuka idején használt kilenc ágú hanukiával). A kis lámpáson egy füstölőlapát is látható, amelyet a templomi papok használtak az áldozatok bemutatásakor, valamint egy luláv, a szukot ünnepén használt datolyapálmaág.

A lámpást néhány hónappal ezelőtt tárták fel épségben, ami ritkaságszámban megy az ilyen típusú tárgyak esetében, mondta el az IAA egyik tisztviselője a The Times of Israelnek. A vizsgálat után megállapították, hogy a különleges lelet 1700 éves, a késő római korból származik, ami „különösen meglepő, mivel nagyon kevés bizonyítékunk van arra, hogy ebből az időszakból zsidó település létezett Jeruzsálemben és a környékén” – mondta Michael Chernin, az ásatások igazgatója.

A Második Szentélyt i. sz. 70-ben lerombolták a rómaiak, majd Hadrianus császár i. sz. 135-ben leverte a Bar Kochba-felkelést, a zsidókat kiűzték Jeruzsálemből, amely romjain Aelia Capitolina néven építettek egy római várost. Ezért „az Olajfák hegyén talált lámpás egyike azon kevés tárgyi emléknek, amely a zsidó jelenlétet bizonyítja Jeruzsálem környékén az i. sz. 3-5. században” – magyarázta Chernin.

„Ahogy ma sokunknak vannak olyan tárgyai, amelyek a zsidósághoz kapcsolódása miatt viselnek fontos jelentőséget”, úgy a lámpás tulajdonosa is birtokolt egy olyan tárgyat, amely a Második Szentélyre emlékeztetett, mintegy 200 évvel annak lerombolása után – jegyezte meg az IAA a lelet megtalálásának bejelentésekor.

Benjamin Sztorchan, az IAA kutató régésze szerint a lámpást egy Bét Semes melletti ősi műhelyben, a Bét Natifban gyártották. Sztorchan elmondta, hogy a lámpást két részből állították össze, „finoman és bonyolultan faragott mészkőformák” segítségével, amelyekbe az agyagot helyezték. A két részt ezután összepréselték és kiégették, ami lehetővé tette a „kifinomult formatervezést”.

„A fúvókát és a lámpás széleit geometriai mintákkal díszítették, a közepén pedig a hétágú menóra részletes ábrázolása látható, háromlábú talapzattal” – mondta, hozzátéve, hogy a menóra-díszítés rendkívül ritkává teszi a lámpást.

A lámpás egy „lenyűgöző tanúsítvány, amely összekapcsolja az ókori Jeruzsálem lakosainak mindennapi tárgyait és hitét. Úgy tűnik, hogy a lámpás egy zsidóé volt, aki vallási hovatartozása és a Szentélyre való emlékezése miatt vásárolta meg” – mondta Sztorchan.

A Szentély lerombolása után „a menóra képe fontos ikon lett a zsidó kollektív emlékezetben mind Izraelben, mind a diaszpórában” – magyarázta. A menóra-ábrázolás „időnként személyes tárgyakon is megjelenik, például olajlámpákon, amelyek világító edények lévén, talán a templomi menóra meggyújtásának érzését idézték fel” – tette hozzá.