Hanukarácsony és a vegyes házasságban élők dilemmája

A JTA cikke amerikai példákon mutatja be, hogyan birkóznak a zsidó-keresztény vegyes házasságban élő párok azzal a dilemmával, amit a hanuka és a karácsony egybeesése jelent a számukra. Történeteikből és egy rabbi tanácsából talán a hazai vegyes házasságban élők is inspirációt nyerhetnek.

Az első történetet a JTA cikkében Sarah Levitin meséli el, aki először látogatott el karácsonykor mostani férje katolikus családjához, és nem számított arra, hogy egy hanukiát lát az otthonukban. Ez 2016-ban volt, és hanuka első estéje éppen szentestére esett. Levitin, aki zsidó oktatásban részesült, és a Birthright-program keretében járt Izraelben, nem tervezte, hogy hanukai gyertyákat fog gyújtani, amikor karácsonykor csatlakozott párja szicíliai és lengyel gyökerű családjához. De mivel a férfi családja igyekezett bevonni az ő hagyományait is, ezért megtette.

„Ez annyira hihetetlenül meghatott” – emlékezett vissza a 32 éves Levitin egy interjúban. „Már ez a gesztus önmagában is azt jelezte számomra, hogy ez működhet, és hogy a vallások közötti kapcsolat lehetséges, és van mód arra, hogy mindezt a sajátunkká tegyük.”

Nyolc évvel később a sokak által csak hanukarácsony néven emlegetett ünnepi együttállás visszatért, mivel a hanuka első esétje idén december 25-re, karácsony napjára esik. A vegyes vallású családok számára az átfedés új lehetőséget kínál az ünnepi hagyományok kombinálására vagy újak létrehozására, miközben a több vallás közötti navigálással járó feszültségeket is a felszínre hozza.

Laurie Beijen és családja számára az általuk létrehozott hagyomány az volt, hogy gyermekeik téli szünetében elutaztak, és így teljesen elkerülték az ünnepeket. Az 50 éves Beijen San Franciscóban született, vallástalan családban nőtt fel, és feleségül ment az észak-karolinai zsidó Benhez. Amikor majdnem 25 évvel ezelőtt elkezdtek randevúzni, a pár megtapasztalta a vegyes vallású kapcsolatokban gyakori dilemmát, ahogy Beijen fogalmazott „az ősi vitát: karácsonyfát állítani vagy nem állítani”.

„Amikor elkezdtünk randizni, számomra rejtélyes volt, hogy ő ennyire ellenezte a karácsonyt, mert számomra ez nem egy vallási dolog” – mesélte Beijen. „Ez egy világi dolog volt. A fának jó illata van. Évente egyszer behozhatsz egy fát a házadba. Mi a baj ezzel?”

Beijen elmondta, hogy többféle megközelítést is kipróbált. Vett egy kis asztali rozmaring fát. A kandallót zöld füzérekkel díszítette. De egyik megoldása sem volt elfogadható a zsidó férje számára. Aztán az egyik évben, amikor Beijen egy olyan üzletben járt, ahol karácsonyi zenét játszottak megállás nélkül, rájött, hogy őt is egyre jobban zavarják az ünnep kellékei. Ekkor valami bekattant nála.

„Amikor azon kaptam magam, hogy – jobb szó híján – átvettem a mogorvaságát, úgy érzem, ez volt a vízválasztó pillanat a kapcsolatunkban, és megértettem, hogy az ember azt akarja, hogy az otthona biztonságos hely legyen” – mondta.

„És ha ez sértette a kényelmét és a hangulatát, akkor nem igazán érte meg, hogy megpróbáljak bármit behozni a házba, ami egy karácsonyfára hasonlít.”

Most Beijen családjának saját ünnepi hagyománya van: elutaznak a városból. A család síelni megy, majd elutaznak valami melegebb helyre. De még a vallásmentes szokásuknak is van ünnepi összetevője: a család, akivel utaznak, bár nem zsidó, mindig kéri Beijent, hogy hozzon magával latke tésztát, hogy együtt süthessék meg a hagyományos hanukai ételt.

Beijen 2015-ben tért át a judaizmusra, egy évtizeddel a házasságuk után. Elmondása szerint vonzotta, hogy hivatalossá tegye azt, ahogyan már évek óta él. Gyermekei zsidó oktatásban részesülnek, és a család aktívan részt vesz egy zsinagóga közösségi életében. De Beijen elmondása szerint még a betérése után is úgy érzi, hogy ők egy vegyes vallású család.

„Még mindig úgy érzem, hogy vannak egyfajta »vallásközi problémáink«, a tágabb családom miatt, és mert nem zsidóként nőttem fel” – mondta Beijen. „Nekem nincsenek olyan tapasztalataim, mint sok embernek a közösségben. Nem jártam zsidó táborba. Nem voltak zsidó ifjúsági csoportos élményeim.”

Adam Pollack, a 18Doors, egy olyan zsidó szervezet programvezetője, amely vegyes vallású párokat és családokat támogat. Elmondta, hogy szervezete általában több kérdést kap a családoktól, amikor a hanuka és a karácsony közelebb esnek egymáshoz. És nem csak az új párok keresnek tanácsot, hanem azok a párok is, akik évekkel a kapcsolatuk után újra akarják gondolni az ünnepi hagyományokat, és sok nagyszülő is hozzájuk fordul.

„Általában úgy beszélünk az ünnepekről azokkal, akik hozzánk fordulnak, hogy ez egy lehetőség” – magyarázta Pollack.

„Kihívásnak tűnhet, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan tiszteljük és tartsuk tiszteletben a többféle identitást és hátteret, de valójában gazdagság rejlik benne, és nincs egyféle megoldás.”

Pollack hozzátette, hogy az ünnepek átfedésénél többről van szó, mint az ünnepek kiegyensúlyozásáról. A családi dinamikáról is beszélünk, amely szerinte 2023. október 7. óta még bonyolultabbá vált. „Október 7. a háború és az antiszemitizmus erősödése másképp hat a vegyes vallású családokban, mint a teljesen zsidó családok esetében” – mondta. Mi történik például, amikor az ünnepek alatt találkoznak olyan családtagokkal, akik esetleg Izrael-ellenes vagy antiszemita tartalmakat posztoltak a közösségi médiában a gázai háború kapcsán?

A 18Doors számos online forrást kínál, hogy segítsen a családoknak eligazodni az ünnepi szezonban, például egy hanukai ajándékkalauzt, valamint vegyes vallású családoknak szóló ajánlatokat, például valamilyen zsidó témájú karácsonyfadíszt kínál.

Nolan Lebovitz rabbi, aki a Los Angeles-i Valley Beth Shalom konzervatív zsinagógában évente több tucat áttérést felügyel, más megközelítést alkalmaz. Amikor Lebovitz vegyes házasságú családoknak ad tanácsot arról, hogy miként tájékozódjanak az ünnepek alatt, arra ösztönzi őket, hogy tartsák tiszteletben a karácsonnyal kapcsolatos családi kötelezettségeiket, de a hanukai ünnepeket tartsák külön.

„Gyakran bátorítom őket, hogy hozzanak létre otthon egy zsidó teret a hanukiával, a latkesszel és az összes ilyen hagyományos dologgal, mielőtt elmennének az apósékhoz, hogy megünnepeljék a karácsonyfával kapcsolatos hagyományaikat és a karácsonyhoz kötődő történetet” – mondta a rabbi. „Azt hiszem, a judaizmusban mindig is kellemetlen érzés volt két különböző kategória keveredése, legyen szó húsról és tejről, vagy két különböző hitbeli hagyomány ünnepléséről”.

Más szóval, Lebovitz azt mondta:

„Nem hiszem, hogy a hanukarácsony a helyes megközelítés, még ha van is eladhatósági szempontból vonzereje”.

Egyes családok számára azonban az ünnepekhez kapcsolódó rituális tárgyak tökéletes lehetőséget nyújtanak a hagyományok keveredésére. Anthony Witte – aki Beijennel egy vegyes vallású pároknak szóló programon barátkozott össze San Franciscóban egy zsidó közösségi központban – például Dávid-csillaggal díszíti fel családja karácsonyfáját.

Az 57 éves Witte vegyes vallású családban nőtt fel, és most már saját családja van. Elmondta, hogy bár nem volt bár micvója, mégis kötődik zsidó származásához, amit át akar adni a fiának. „Amikor a fiunk megszületett, vagy még azelőtt, megegyeztünk abban, hogy mivel a judaizmus többet jelent nekem, mint a protestáns vallás a páromnak, zsidónak neveljük a gyereket” – mondta Witte. „Szóval ez lett a feladatom, hogy megtanuljam a zsidóságról azt, amit csak tudok.”

Witte családja a hanukát és a karácsonyt is ünnepli. Felidézett egy kérdést, amelyet a programban résztvevő egyik olyan zsidó házastársnak tett fel, aki számára kellemetlen volt a karácsony megünneplése:

„Szóval neked nem gond, ha van egy keresztény a házban, de a karácsonyfa már zavar?”.

Sarah Levitin elmesélte, hogy ő és a férje, Dan egyfajta evolúciót tapasztaltak a karácsonyhoz való hozzáállásukban. Éveken át, amikor Dan családjával ünnepelték a karácsonyt, azt mondta, hogy tudat alatt lekicsinyelte az ünnep klasszikus zsidó megközelítését. Az amerikai zsidók karácsonykor hagyományosan kínai ételeket esznek és filmeket néznek.

„A fejemben ez nem igazán a mi ünnepünk volt, még ha megvoltak is a hagyományaink, mert ez az ő ünnepe volt, és a családja misére járt, és én ezt szerettem volna tiszteletben tartani” – mondta Levitin. De mindez tavaly megváltozott, amikor Levitin terhes lett, és úgy döntöttek, hogy nem utaznak el az ünnepre. Ehelyett Dan Brookline-ba, Boston zsidók által sűrűn lakott külvárosába hajtott, hogy kínai ételért menjen.

„Azt mondta, hogy még soha nem látott ennyi embert kint lenni, és még soha nem láttott egy éttermet ennyire benépesülni karácsonykor” – emlékezett vissza Levitin. „Ekkor jött rá, hogy oké, lehet, hogy te és a családod nem ünnepelitek a karácsonyt, de nektek is vannak hagyományaitok, és mi hat éven keresztül figyelmen kívül hagytuk a hagyományaitokat, és itt az ideje, hogy elkezdjük beépíteni a ti hagyományaitokat is, még akkor is, ha ez nem kapcsolódik a karácsony vallásos jelentéséhez.”

Aztán egy újabb meglepetés: kislányuk, Esther éppen karácsony napján született.

„Ez tényleg egy új perspektívába helyezi annak a sorrendnek a meghatározását, ami az alapvető értékeim szempontjából fontos” – mondta Levitin. „Mindenekelőtt a lányom születésnapját látom az ünnepek előtt, függetlenül attól, hogy Dan mennyit járt templomba és misére, függetlenül attól, hogy mennyire voltam kapcsolatban a zsidó hitemmel, kulturálisan, vallásilag, miegymás. A lányunk a legfontosabb.”

Levitin elmondta, idén ő és a férje a karácsony estét a családjával ünneplik, majd megünneplik Esther első születésnapját, egy latkesz reggelivel kezdve. Mostantól a lánya születésnapja az ünnepi megfontolások része, ami arra kényszeríti őket, hogy rugalmasak legyenek.

„Lehet, hogy nem lesz minden egyes évben teljes 50-50 százalékos az, amit csinálunk” – fogalmazott Levitin.

„Lehetnek olyan évek, amikor a karácsonyt jobban hangsúlyozzuk majd. Lehet, hogy lesz olyan év, amikor a hanukát hangsúlyozzuk jobban. Lehet, hogy lesz olyan év, amikor a születésnapját hangsúlyozzuk jobban. És ez mind rendben van.”