Még léteznek a vidéki zsidó közösségek, és egyelőre nem is szeretnék feladni

Mi lesz veled vidéki zsidóság? címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést az idei ZsiFi-n a Tom Lantos Intézet vidéki zsidósággal foglalkozó projektje keretében készült dokumentumfilmek kapcsán. Sopron, Pápa és Nagykanizsa példáján keresztül ismerhettük meg a vidéki zsidóság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét.

Egerben éppen ma nyert felvételt a nemrég alakult zsidó hitközség – nyitotta a beszélgetést Singer Dávid, a Mazsihisz elnökének kabinetvezetője, a Csak semmi córesz című podcast műsorvezetője azzal a hírrel, hogy a Mazsihisz közgyűlése megszavazta az Egri Zsidó Hitközség felvételét. Ezzel pedig már több mint 30 vidéki hitközség működik a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ernyője alatt. Hogy ezek a vidéki hitközségek hogyan boldogulnak, és milyen eséllyel tudják felhívni a figyelmet saját tevékenységükre, arról a 13. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál zárónapján három dunántúli városban működő zsidó szervezet képviselője beszélgetett a Tom Lantos Intézet a Vidéki zsidóság múltja, jelene, jövője elnevezésű projektje keretében készült dokumentumfilmek kapcsán.

A Puskin Moziban rendezett eseményen Singer Dávid beszélgetőtársai Szép Andrea, a Soproni Zsidó Hitközség alelnöke; Lévai Ibolya, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke; Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke; Szőke-Visontai Gábor, a Bennem Élő Eredet Egyesület elnöke és Susán Eszter, a Tom Lantos Intézet Zsidó Élet Programjának menedzsere voltak.

A beszélgetés előtt levetítésre kerülő két dokumentumfilm a Tom Lantos Intézet és a Bennem Élő Eredet együttműködésében jöttek létre. A Srégen szemben című filmben a soproni zsidóság 700 éves történetének eredtek a nyomába a készítők, akik azt is bemutatták, ma miként ápolják ezt a több száz éves örökséget. A filmben is szereplő Szép Andrea úgy látja, Sopronban szerencsés helyzetben vannak, hiszen meg tudják tartani az ünnepeket, valamint havonta közös sábátot is rendeznek. A helyi hitközség a középkorban a zsidó közösség által ispotályként használt épületben működik. Szép Andrea elmondta, hogy a Soproni Múzeum munkatársaként tudja segíteni azokat, akik a régi zsinagógákba szeretnének ellátogatni.

A második kisfilm már Pápára kalauzolja el a nézőket. A Mi lesz veled vidéki zsidóság? tulajdonképpen egy rövid összeállítás, amely betekintést nyújt a Tom Lantos Intézet Vidéki zsidóság múltja, jelene, jövője programjának keretében elindított részvételi kutatás első találkozójába. A programért felelős Susán Eszter elmondta, hogy a pápai találkozó után az egyes közösségek folytatták tovább a megkezdett munkát. A Tom Lantos Intézetnél nem megmondani szeretnék, hogy ezek a közösségek mit és hogyan csináljanak, hanem azt segítik, ami helyben van, valamint platformot adnak a kezdeményezéseknek. Legyen az például egy temetőtisztító projekt a helyi iskolások számára, akik tanulni tudnak ebből, és a megszerzett tudást tovább tudják adni másoknak.

Schmidt Orsolya a dunántúli zsidó szervezetek együttműködése kapcsán elmondta, hogy a Covid előtt öt közösség volt, amely komolyabban összetartott, közös ünnepeket szervezetek. Most is ellátogatnak egymás eseményeire. Lévai Ibolya ezt megerősítve elmesélte, hogy az 1945 óta folyamatosan működik a hitközség Nagykanizsán. Először Zalaegerszeggel voltak kapcsolatban, mivel ott nem volt rabbi, és át kellett járjanak Kanizsára. Majd Kaposvár és egy időben Keszthely is csatlakozott. A régió rabbija Singer Ödön volt, a csatlakozó közösségek köre pedig egyre csak bővült. Lévai Ibolya fontosnak tartja, hogy a vidéki közösségek minél többet találkozzanak. Szerveznek közös holokauszt-emléknapokat, legutóbb pedig tu bisvát ünnepét tartotta meg együtt az öt dunántúli hitközség.

A közösségek láthatóságát a Tom Lantos Intézet azzal is segítette, hogy 2022-ben egy konferenciát szervezett A dunántúli zsidóság múltja, jelene, jövője címmel. A ma már Merkaz néven működő Izraeli Kulturális Intézetben megrendezett esemény előadások, kiállítások, tárgyi emlékek és közösségi kezdeményezések bemutatásán keresztül adott betekintést a siófoki, székesfehérvári, szombathelyi és a kővágóörsi közösségek múltjába és jelenébe.

A filmek elkészítésére felkért Bennem Élő Eredet egy baráti társaságból indult útjára, mesélte Szőke-Visontai Gábor, hozzátéve, hogy olyan területet kerestek, amivel kevesen foglalkoznak. A céljuk pedig, hogy eljussanak az ország minden pontjára, és megmutassák, hogy létezik a vidéki zsidóság.

Ez utóbbi már csak azért sem könnyű feladat, mert a vidéki zsidó közösségek szinte mindenütt ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Ahogy Schmidt Orsolya fogalmazott, ma nem kifizetődő vidéken élni, és így szinte lehetetlen az egyre idősödő közösségek fiatalítása. Kevesen is vannak, bár az segítség, ha időnként Budapestről érezik valaki, de jobban örülnének, ha ez rendszeresen történne. Pozitívumként értékelte, hogy mindezek ellenére, még mindig léteznek ezek a közösségek, és tenni is kívánnak a helyzet megváltoztatása érdekében. Ráadásul olyanoktól is kapnak segítséget, akiknek egyébként nincs közük a zsidósághoz.

A holokauszt pusztítása és az azt követő rendszer sem kímélte a vidéket. Sopronban például 1956-ban borult fel a közösség, mondta Szép Andrea. Egészen 2003-ig kellett várni, hogy újra legyen zsidó hitközség a városban. Fiatalok viszont ott sincsenek, ráadásul sokan vannak olyanok, akiket zsidóságuk ellenére sem tudnak bevonzani a közösségbe. Kihasználva közelségüket, a határon túlról próbálnak kapcsolatokat építeni Ausztriában, de a helyi iskolákkal, például a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziummal is jó viszonyt ápolnak. Szép Andrea szerint ha minél többen szembesülnek a tevékenységükkel, akkor a városban élő „látens zsidók” is felébrednek majd.

Lévai Ibolya szerint országos jelenség az elöregedő zsidóság. Azt a vádat kapják folyamatosan, hogy a holokauszt óta szinte csak megemlékezések vannak, és jó volna ebből kilépni. Azzal együtt, hogy ez nem az ő hibájuk, Nagykanizsán igyekeznek valami pluszt is hozzátenni a közösségi tevékenységhez. Események szervezésével és kapcsolatépítéssel próbálják megmutatni, hogy még mindig itt vannak. Jelenleg 30 körüli létszámot számlál a kanizsai hitközség, mondta el az alelnök.

Singer Dávid megjegyezte, hogy fontosnak tartja, hogy a hitközségek élményt próbáljanak meg adni. Pozitív példaként említette, hogy Szekszárdon, miután elhunyt a hitközség elnöke, annak a 20-as éveiben járó unokáját sikerült bevonni a közösségi életbe.

Míg a dunántúli régióban jól működni látszik az ottani hitközségek közötti kapcsolatépítés, a jelenlévő három közösség képviselője szerint ez már nem mondható el az ország más területén lévő zsidó hitközségekkel való viszony esetében. Szép Andrea elmondta, hogy neki Kecskeméttel van ugyan kapcsolata, mivel onnan származik, de egyébként más közösséggel nincs. Lévai Ibolya szerint inkább a Mazsihisz a kapcsolódási pont a hitközségek között. Sopronhoz hasonlóan a kanizsaiak is a határon túl próbálkoznak építkezni, Ausztria helyett a Horvátországban lévő Csáktornyát és a szlovéniai Lendvát említette.

A Tom Lantos Intézet szeretne segíteni, de limitáltak a forrásaik, mondta Susán Eszter. Ezért nem tudnak az egész országban működni. Most a Mazsihisz-szel közösen próbálják Szegeden és Kaposváron létrehozni a következő projektjüket.

A Bennem Élő Eredet úgy tudja segíteni a vidéki közösségeket, hogy bemutatják az érdekességeket. A Holokauszt 80 emlékév keretében egy játékot készítenek, amivel szintén a vidéket támogatnák. Szőke-Visontai Gábor szerint sok érték van ezeken a helyeken, és közös programok létrehozására is lennének ötleteik. Már több helyen jártak, és folytatják a vidéki zsidóság bemutatását, sőt a határon túlra is elmennek hamarosan. A Bennem Élő Eredet Egyesület elnöke úgy véli, a témában fantasztikus dolgokat lehetne létrehozni.

Az eseményen bemutatott Srégen szemben című kisfilmet itt:

A Mi lesz veled vidéki zsidóság? címűt pedig itt lehet megnézni: