Az egyszerű tárgyak mögött megbúvó súlyos tragédiák

Az emlékezés relikviái – Amiről a holokauszt-túlélők tárgyai mesélnek címmel nyílt kiállítás a Bródy House pincéjében. A MAZS Alapítvány által a Holokauszt 80 emlékév alkalmából szervezett tárlat azt mutatja meg, hogy a túlélők történeteivel átitatott hétköznapi tárgyak miként szolgálnak tanúságtételként múltról és jövőről egyaránt.

„Felemelő és izgalmas volt ezt a kiállítást létrehozni”

– mondta el a megnyitón Boronyák Vivien, Az emlékezés relikviái – Amiről a holokauszt-túlélők tárgyai mesélnek címet viselő tárlat kurátora. Az egyben megemlékezésként is működő kiállítást a Magyarországi Zsidó Szociális Segély (MAZS) Alapítvány szervezte a Holokauszt 80 emlékév alkalmából. A Brody House szálloda pincéjében kialakított kiállítótérben harmadik generációs művészek, Biró Eszter, Flohr Zsuzsi és Tihanyi Anna alkotásai mellett a MAZS felhívására beküldött családi tárgyak fotói és az azokhoz kapcsolódó történetek láthatók.

Hiszen – ahogy Taly Shaul, a MAZS Alapítvány igazgatója a megnyitón fogalmazott – nehéz elhinni, hogy egy egyszerű tárgyban milyen történetek rejtőznek. Legyen az a nagymama péntek esti gyertyatartója; a háború idején elásott zsebóra; a körömvágó olló, amely mindvégig a bujkálni kényszerült nagymama zsebében lapult; a vörös korallköves gyűrű, amelyet első tulajdonosa a holokausztban meggyilkolt édesapjától kapott 13 éves korában, és amelyet azóta mindig a legidősebb lány örököl a családban a 13. születésnapján; vagy a kis doboz, amelybe Kardos Péter főrabbi gyerekként gyűjtögette a cigarettákat az édesapjának, aki már sosem tért haza.

Ez a mi közös történetünk

– mondta Taly Shaul, aki a megnyitóra elhozta optikus nagypapája pecsétjét, az egyedüli tárgyat, amely megmaradt az üzletéből, miután a családnak 1943-ban el kellett hagynia az otthonát Szófiában. A MAZS igazgatója nénikéje sárga csillagával járult hozzá a kiállítás anyagához. A hozzáfűzött történetből pedig kiderül, hogy Bulgáriában 1943-ban írták elő a 10 évnél idősebb zsidóknak a sárga csillag viselését, ami nem textil volt, hanem egy gomb.

Borgula András, a Gólem Színház vezetője a MAZS Alapítványnál dolgozó személyek, valamint a a közösségtől érkezett tárgyak miatt mondott igent a kiállítás megnyitására való felkérésnek. Mint elmondta, minden zsidó kötődik valamilyen tárgyhoz, legyen az Mózes kőtáblája, a jeruzsálemi Szentély, egy dinoszaurusz formájú hanukia, színházjegy a Hegedűs a háztetőn előadására vagy egy Hajrá MTK! feliratú kipa. Ezek a tárgyak azok ugyanis, amelyek az identitásunkat formálják.

Van egy tárgy, amit Borgula András kiemelt, ez pedig a gólem, amely öntudatra kelt. A gólem csodája ugyan csak egyszer történt meg, de a kiállításon megjelenő tárgyak is hasonlóan súlyos tragédiákról mesélnek, amelyekben benne vannak azon emberek lelkei, akik használták ezeket az életük során. Borgula András azt javasolja

a kiállítás megtekintőinek, hogy lássák meg az örömöt is ezekben a tárgyakban. Amikor emlékezünk a tárgyakhoz köthető személyekre, válasszuk a vidám pillanatokat, mert ők is azt szeretnék, hogy így emlékezzünk rájuk.

Az olyan egyszerű tárgyakhoz való ragaszkodás, amely valamelyik szerettünkhöz, családtagunkhoz kapcsolódik a Gólem Színház rövid előadásában is központi szerepet kapott. A kincses doboz mások számára értéktelen kacatokat rejt, ám ezek az emlékek a nagypapa számára felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak.

A Brody House Art Bunker nevet viselő kiállítóterében a két helyiségen át vezető tárlat nagy részét a három művész alkotásai töltik meg. Ahogy azt Boronyák Vivien kurátor a kiállításhoz készített segédanyagban írja, a válogatott munkák a holokauszt-túlélő nagyszülői generáció örökségének feldolgozását állítják a fókuszba az alkotók személyes történetein keresztül.

Biró Eszter – aki nem azonos az énekes-, színésznővel – családi fotókat és nagymamája Bergen-Belsenből visszahozott füzetét dolgozta fel. A füzet eredetileg verseket tartalmazott, ám ezek többsége ki lett radírozva, és helyükre ételek hozzávalóit jegyezték fel. A múlt feldolgozása során értette meg, hogy harmadik generációs túlélőként a holokauszt nem leválasztható a családi történetéről. (Biró Eszterrel készült interjúnk hamarosan a Kibicen olvasható.)

A családi múlthoz nyúlt Flohr Zsuzsi is, aki munkájában saját nagyapja életének négy szakaszát mutatja be a kiállításon. Az általa készített alkotásokat egymásnak ellentmondó családi narratívák kísérik, amelyek árnyalt társadalmi és nemi viszonyokra mutatnak rá. Tihanyi Anna zsidó örökségét a női vonal fogja össze, a kiállításon bemutatott alkotása ezért három női generáció kapcsolódásait vizsgálja. Anyai nagymamája és édesanyja történeteinek feldolgozásán keresztül igyekszik mélyebben megérteni saját női identitását és motivációit.

A közösség tagjai által beküldött tárgyakról készült fényképek és a hozzájuk kapcsolódó történetek az egyik nagyobb falon kaptak helyet. Ezekről azonban érdemes a kiállításhoz készült füzetben is elmélyülni, hiszen, ahogy erre a megnyitón is többször utaltak, ez mind a mi közös örökségünk része.

A MAZS Alapítvány által a Holokauszt 80 emlékévre rendezett Az emlékezés relikviái – Amiről a holokauszt-túlélők tárgyai mesélnek című kiállítás december 11-ig látogatható a Brody House Art Bunkerben (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 10.)

A kiállítást támogatta: Mazsihisz, Mazsök, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.