Németh Zoltán: A Nemzetközi Büntetőbíróság izraeli politikusok elleni elfogatóparancsa nem antiszemitizmus

A világban jelen van és sajnálatos módon egyre erősödik az antiszemitizmus, ami ellen küzdeni kell, és minden fórumon fel kell szólalni ellene, de ha elhasználjuk ezt a szót arra, hogy egy számunkra kellemetlen tényről tereljük el a figyelmet, akkor előbb-utóbb a valódi esetekben is üresen fog hangzani – írja véleménycikkében Németh Zoltán.

Az elmúlt héten nagy felháborodást váltott ki szerte a zsidó világban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, és Joav Galant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűntettek miatt. Izraeli politikusok és számos zsidó szervezet (köztük a Mazsihisz) elítélte a lépést, abszurdnak, a múltat idéző sötét napnak és a jog megcsúfolásának tartva azt. A közösségi médiát ellepték a felháborodott hozzászólások, antiszemitizmust és modernkori vérvádat kiáltva.

A döntést sokan úgy értelmezik, hogy az Izrael önvédelmi jogát vonja kétségbe az országot ért terrortámadással szemben és az azt követő, több fronton zajló háborúban. Ha ez így volna, akkor kétségtelenül antiszemita indíttatásúnak tarthatnánk, hiszen Izraelnek épp úgy joga és kötelessége megvédeni állampolgárait, mint bármelyik más országnak. Mivel sok zsidó számára Izrael a saját identitásának a része, ezért érthető, ha úgy érzik, e döntéssel őket is, és tágabb értelemben az egész zsidóságot támadják. Fájóan közel vannak még azok az idők, amikor a zsidókat igaztalanul vádolták, dehumanizálták és végül megpróbálták kiirtani. Minden olyan tett, ami ezt az emléket idézi, súlyosan felkavaró érzéseket kelt, és érthető, ha sokan a konkrét helyzettől függetlenül, csupán magára az Izraelt vagy a zsidóságot ért vádakra reagálnak.

Az ICC döntése azonban nem Izraelt vagy a zsidóságot támadja. A Gázai övezetben tapasztalható humanitárius katasztrófa alapján jelenti ki, hogy „okkal feltételezhető, hogy mindkét személy szándékosan és tudatosan megfosztotta a gázai civil lakosságot a túlélésükhöz nélkülözhetetlen feltételektől, beleértve az élelmet, a vizet, a gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket, valamint az üzemanyagot és az áramot”.

Ha visszaemlékszünk a háború elejére, az első hónapban Izrael lezárta Gáza határait, és semmit sem engedett be oda. Joav Galant védelmi miniszter kijelentette: „Teljes ostrom alá vesszük Gázát, nem lesz se áram, se étel, se víz, se üzemanyag”. Jiszrael Katz energiaügyi miniszter ezt írta: „Senki sem fogja tudni felkapcsolni a villanyt vagy kinyitni a vízcsapot, és egyetlen csepp üzemanyag sem fog bemenni Gázába, amíg az izraeli túszok haza nem térnek – ne prédikáljon nekünk senki erkölcsről”. Itamar Ben Gvir nemzetvédelmi miniszter így fogalmazott: „Amíg a Hamász nem engedi el a túszokat, az egyetlen dolog, aminek be kell jutnia Gázába, az a légierő több száz tonna robbanóanyaga, de egy uncia humanitárius segély sem”.

A nemzetközi humanitárius jog tiltja a civilek éheztetését (Genfi Egyezmények I. kiegészítés 54. és II. kiegészítés 14.). A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma (8. cikk 2. (b) (25)) kimondja, hogy „a polgári lakosság hadviselési módszerként történő szándékos éheztetése, az életben maradáshoz nélkülözhetetlen dolgoktól való megfosztás révén, ideértve a Genfi Egyezmények szerinti segélyellátmányok szándékos akadályozását” háborús bűnnek minősül.

Az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség nyomására Izrael később enyhített a blokádon, azonban az így beengedett élelem és orvosi ellátmány is csak töredéke volt a korábban a területre érkező segélyeknek, különösen Gáza északi részén. Az IPC Éhínség Felülvizsgálati Bizottságának adatai szerint ez oda vezetett, hogy 2024 elejére Gázában a lakosság negyede éhezett, az UNICEF vizsgálata alapján pedig Gáza északi részén az 5 évnél fiatalabb gyerekek 25 százaléka súlyos alultápláltságban szenvedett. Az ICC ezért „megalapozottnak véli, hogy Netanjahu és Gallant büntetőjogi felelősséggel tartozik az éheztetés, mint hadviselési módszer háborús bűntettéért.”

Az emberiesség elleni bűntett vádjának alapja, hogy 1. „alapos okkal feltételezhető, hogy az élelmiszer, a víz, az áram és az üzemanyag hiánya olyan életkörülményeket teremtett, amelyek […] civilek, köztük gyerekek alultápláltság és kiszáradás miatti halálához vezetett.” és 2. „azáltal, hogy szándékosan korlátozták vagy megakadályozták az egészségügyi felszerelések és gyógyszerek – különösen az altató- és fájdalomcsillapító szerek – Gázába jutását […] rendkívül nagy fájdalmat és szenvedést okoztak a kezelésre szoruló személyeknek.”

Mindezek alapján látható, hogy az ICC nem Izrael önvédelmi jogát vitatja. Nem a Hamász és a Hezbollah elleni katonai csapások vagy a túszok kiszabadítása érdekében tett erőfeszítések miatt rendelte el a letartóztatást, hanem a palesztin civilekkel szemben elkövetett háborús bűnök miatt, amelyek a Gázában tevékenykedő segélyszervezetek munkatársai, a kórházakban dolgozó orvosok és a szemtanúk által jól dokumentáltak és kellő megalapozottságúak.

Netanjahu a vádakra reagálva kijelentette, hogy Izrael „igazságos háborút vív” a terrorizmussal szemben. Az ICC ezt egyáltalán nem vitatja, csupán a háború módját tartja igazságtalannak. Aki követi a háború eseményeit és látja a borzasztó képeket alultáplált gyerekekről vagy érzéstelenítés nélkül végrehajtott amputációkról, annak nem lehet kétsége a vádak jogossága felől. Szívszorító látni, ahogy emberek szennyezett vizet isznak, és állati takarmányt kénytelenek enni.

Ha olyankor is antiszemitizmust kiáltunk, amikor mindenki számára belátható, hogy megalapozott váddal állunk szemben, ráadásul olyan nagy tekintélyű emberek, mint Izrael vezetői, akkor az antiszemitizmus fogalmát súlyosan devalváljuk. A világban jelen van és sajnálatos módon egyre erősödik az antiszemitizmus, ami ellen küzdeni kell, és minden fórumon fel kell szólalni ellene, de ha elhasználjuk ezt a szót arra, hogy egy számunkra kellemetlen tényről tereljük el a figyelmet, akkor előbb-utóbb a valódi esetekben is üresen fog hangzani. Felhívni a figyelmet Izrael palesztinokkal szembeni elnyomó politikájára és jelen esetben a háború okozta szenvedésre, nem antiszemitizmus. Igazából pont az váltana ki antiszemitizmust, ha Izraelt nem vonnák felelősségre a civilekkel szembeni jogtalanságokért, hiszen az emberek nem értenék, miért nem vonatkoznak ezek az általános humanitárius és nemzetközi jogi törvények a zsidó államra.

Ugyanígy zavarba ejtő, ha az intézkedést modernkori vérvádnak tituláljuk. Tényleg azt gondoljuk, hogy a középkori vérvádaknak ilyen erős bizonyítékai voltak? Sosem gondolunk bele, hogy amikor ilyen kijelentéseket teszünk, akkor azt visszafelé is lehet alkalmazni. Akik ezt állítják, azt üzenik, hogy a középkori vérvádak nem szemenszedett hazugságok voltak, hanem olyan megalapozottsággal rendelkeztek, mint amelyet a mában a saját szemünkkel láthatunk. Ez nagyon súlyos kijelentés. Az, hogy Izrael előbb teljes, majd részleges blokád alá vette Gázát, amelynek következtében éhezés, szenvedés és emberek halála következett be, tényszerű kijelentés. Ezt még azok sem vonhatják kétségbe, akik a blokád jogossága mellett érvelnek.

Megértem, hogy az október 7-i terrortámadás miatt sokan úgy vélik, ebben a konfliktusban Izrael az áldozat, és természetesen mindent meg kell tennie, hogy a fogságban lévő túszok hazatérhessenek, de ha elolvassuk az ENSZ jelentéseit és meghallgatjuk a szemtanúk beszámolóit, akkor beláthatjuk, hogy a háború előrehaladtával Izrael sajnos egyszerre lett áldozat és elkövető.

Az, hogy Izrael miniszterelnöke és korábbi védelmi minisztere ellen elfogatóparancsot adtak ki valóban szörnyű, de nem azért, mert Hágában antiszemita bírák lennének, hanem azért, amilyen döntéseket e két ember a háború során hozott. Kétségtelenül óriási nyomás nehezedhet azokra az emberekre, akik egy háborúban a saját állampolgáraikat akarják megvédeni, illetve az elraboltakat megmenteni, mindez azonban nem jogosítja fel őket, hogy maguk is háborús bűnöket kövessenek el.

Sokan úgy vélik, zsidóként kötelességük minden körülmények között megvédeni Izraelt. Én úgy gondolom, hogy a természetes támogatásunk és kiállásunk mellett meg kell tudnunk húzni egy határt. Nem áldozhatjuk fel az igazságosság és a humánusság egyetemes és zsidó erkölcsi eszméit Izrael megvédésének oltárán. Ha így teszünk, azzal csak a zsidóellenességet növeljük a világban, hiszen azt üzenjük, akkor is kiállunk Izrael mellett, ha jogtalanságot követ el. Emellett Izraelnek sem segítünk, mivel nem tartunk tükröt a számára, és engedjük, hogy egyre mélyebb erkölcsi válságba kerüljön. Izraelnek épp olyan létjogosultsága van a világban, mint bármely más nemzetnek, és ha támadás éri, ugyanúgy támogatni kell, ahogy bármely országot, de ugyanígy fel kel szólalnunk a jogsértések ellen, akkor is, ha egy zsidó ember vagy épp a zsidó nemzet követi el. Csak így őrizhetjük meg morális integritásunkat és véleményem szerint hosszú távon ezzel segítünk Izraelnek is.